DR. HORVÁTH JÓZSEF (MDF): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársak! Én Juhászné Lévai Katalin expozéjához szeretnék hozzájárulni néhány gondolattal. Õ is, ahogy az országgyûlési határozati javaslat is, elég sokat foglalkozik az elavult orvosszakmai szabályok, a rehabilitálhatóságot is értékelni képes orvosszakértõi szervezet felállításának a kérdésével. Szeretném elmondani, úgy érzem, hogy ez a kérdés egy kicsikét túlhangsúlyozott, túlharsogott. Én úgy ítélem meg, hogy a mai orvosszakértõi bizottság hatalmas tapasztalatával, ragyogó szakmai felkészültségével, az orvostudomány eredményeinek a követésével, rendkívül rugalmas, a törvényeket pontosan ismerõ felkészültségével ma olyan munkát végez, amelytõl a jövõben olyan számottevõ változás nem várható, ami ennek a reformnak egy új energiaforrást biztosítana.
A másik dolog, amire nagyon röviden szeretnék még kitérni az, amirõl a képviselõ asszony beszélt, a beterjesztés 2. pontja. Arról beszélt, hogy oda kell figyelni az illetõk végzettségére és így tovább. Nos, én azt hiszem, hogy itt a beterjesztés bizonyos mértékig elbizonytalanodást mutat, ugyanis keveri az általános rehabilitáció kérdését a szakmai rehabilitáció kérdésével. Gondoljuk csak meg, hogy ha a szakmai rehabilitáció kérdésében mondjuk egy operaénekest veszünk figyelembe, aki elvesztette a hangját, nyilvánvalóan százszázalékig munkaképtelen, nyilvánvalóan rehabilitálhatatlan, ugyanakkor hogyha az egész egészségi állapotát figyelembe vesszük, akkor a kérdés olyan problémát vet fel, amelyen jócskán el kell gondolkodnunk.
Köszönöm szépen.
(12.20)