DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Nagy örömömre, bár egy kissé váratlanul alakult úgy a helyzet, hogy ismét van módom szólni és néhány kérdést részletesebben kifejteni a kifogásaimból.
Említettem - bár csak általánosságban - az elõzõ felszólalásomban, hogy milyen súlyosan összehangolatlan a csomagban lévõ társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról szóló törvény és az egészségbiztosítási ellátásokról szóló törvényjavaslat. Egészen megdöbbentõ számomra, hogy teljesen összevissza történik a felsorolása annak, hogy milyen típusú szolgáltatásokra jogosultak. Szerepel a másik törvényjavaslatban, a biztosítási ellátások körében az egészségügyi ellátások bizonyos köre, majd szerepel ebben a törvényjavaslatban is a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslatban is, egy kicsit másképp. Ezt rendkívül szerencsétlen megoldásnak tartom. Áttekintve a két törvényjavaslat összefüggésrendszerét, módosító indítványként azt fogom javasolni, hogy itt több paragrafus maradjon ki az egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvénybõl.
Ugyanakkor megdöbbentõnek tartom azt, hogy az egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényben rendelkeznek az eltartott hozzátartozó definíciójáról, ami egészen szokatlan jogtechnikai megoldás. Szintén javaslom, hogy ezt helyezzük át a másik törvénybe, hiszen ott van a helye.
Nem értek egyet a törvényjavaslat alapelveivel, hiszen itt rendkívüli módon keverednek egymással a különféle fogalmak. Véleményem szerint az alapelvek közé tartozik például az, hogy a társadalombiztosítás az egészségbiztosítás által finanszírozott ellátásokat az egészségbiztosítóval szerzõdésben lévõ intézményekben és orvosoknál lehet igénybe venni, ezért teljesen felesleges a törvényben ezt huszonötször összevissza hivatkozásokkal leírni. Egész egyszerûen közölni kell az alapelvekrõl szóló fejezetben.
Ugyanilyen problémát okoz - amit szintén megemlítettem már -, hogy a térítésmentesen igénybe vehetõ egészségügyi szolgáltatásokról szóló fejezetben majdnem minden második mondatban megjelenik az a kifejezés, hogy "térítésmentesen vehetik igénybe", ami teljesen abszurd ismétlést és szócséplést jelent törvényszerkesztési szempontból, és értelmezési szempontból is komoly problémákat fog felvetni.
Véleményem szerint azonban a legfontosabb gond az, hogy a legsúlyosabb kérdésben sem hangolták össze a társadalombiztosítás ellátásairól szóló, tehát a jogosultságot megállapító törvényt és az egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényt. Ez az a kör, ami a biztosított és ellátásra jogosult kört jelenti. Ez a törvényjavaslat folyamatosan Az egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásai címû körben folyamatosan csak biztosítottakról beszél. Ez nem tartalmazza a biztosítottak körébe nem tartozó, ám egészségügyi szolgáltatásra jogosultak körét. Nagyon kérem államtitkár urat, hogy nézesse át szakértõivel ezt az összefüggésrendszert, és segítsen nekem és a szociális bizottságnak abban, hogy ezekben a hivatkozásokban teljesen egyértelmû legyen, hogy a biztosított és az egészségügyi szolgáltatásra jogosultakra, valamint a baleseti egészségügyi szolgáltatásokra jogosultakra egyaránt vonatkozik a törvény II. fejezete, az egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásai. Próbáltam megkeresni a megoldást. Úgy érzem, pillanatnyilag még nem találtam rá jó megoldást, de gondolja át a minisztérium, és tegye egyértelmûvé ezt a kérdést, mert egyébként feszültség, probléma és súlyos ellentmondások fognak támadni a törvény végrehajtása során.
Visszatérek még erre az úgynevezett terápiás protokoll kérdéskörre, mert nem is volt módom akkor jó néhány kérdésre közvetlenül kétpercesben válaszolni, és nem is volt módon igazán részleteiben és mélységében kifejteni ezt a kérdést. Hogy pontosabban értsék, mire gondolok: fõszabályként azt kell megfogalmaznunk, hogy minden olyan ellátásra jogosult az illetõ személy, ami szakmailag az egészségi állapota szerint szükséges, akár vizsgálatról, akár gyógyító eljárásról van szó; és csak mellékszabályként fogalmazható meg a törvényben, hogy bizonyos típusú ellátások esetén a miniszter meghatározhatja azt a terápiás és vizsgálati rendet, amelyet aztán majd a társadalombiztosítás finanszíroz, de csak bizonyos típusú ellátások esetén lehet errõl szó. Nagyon szívesen látnám, ha nem is a kész jogszabályt, de azt a listát, hogy mire gondolt a minisztérium, milyen körre gondolt a minisztérium, amikor errõl a törvényben beszélt. Semmiképpen nem tudom elfogadni azt, hogy ez fõ szabályként így szerepeljen a törvényben, mert egészen más a jelentése, mintha mellékszabályként bizonyos szûk körben csupáncsak lehetõséget ad a miniszternek arra, hogy szabályozzon bizonyos kérdéseket, amennyiben akar.
Egyébként is komoly aggályaim vannak azzal kapcsolatban, hogy ha a törvényben így marad a felhatalmazás, akkor vajon el tudják-e készíteni - akár fél alatt - azt a rendeletsort, amely ilyen széles körben meghatározást akar adni. Ha pedig nem ilyen széles körben akar meghatalmazást adni a miniszternek, akkor ne így szerepeljen a törvényben!
A következõ kérdés - ami nagyon sokszor felvetõdött - a várólista intézménye. A várólista egy rendkívül fontos dolog, valóban fel kell állítanunk, és rendkívül szigorú ellenõrzés alá kell vonnunk szakmailag is. Rendkívül szigorú ellenõrzés alá kell vonnunk, hogy a várólisták valóban a szakma szabályai szerinti besorolásokat tartalmazzák, és semmilyen más szempontok ne változtathassanak ezen a soron.
Még egyszer elmondom, amit megint csak nem volt idõm részletesebben kifejteni. A törvény tartalmaz egy olyan megengedõ kitételt, hogy a várólistától el lehet térni akkor, ha az egészségügyi intézmény szabad kapacitással rendelkezik. A várólistán azért szerepel az illetõ, mert nem volt mód a megfelelõ eszköz és anyag - mondjuk például egy csípõízületi protézis - megvásárlására, nem áll rendelkezésre. Ha ebben az esetben az illetõ ki tudja fizetni, akkor a várólistától függetlenül is végezzék el ezt a beavatkozást. Azt kérem önöktõl - magam sem tudom, hogy mi a pontos és jó megoldás -, hogy ilyen általános felhatalmazást ne adjon a törvény, mert ennek súlyos veszélyei vannak. Mert vajon valóban nincs eszköz, vagy csak nem igyekszünk beszerezni? Minden lehetõségre gondolni kell, amikor egy ilyen típusú törvényi felhatalmazást adunk. Én nagyon fontosnak tartom, hogy ebben a kérdésben munkáljunk ki egy olyan megoldást, amely bizonyos megszorításokat és ellenõrizhetõ megszorításokat tartalmaz, mert egyébként komoly veszélyeit látom egy ilyen típusú felhatalmazásnak.
(12.30)
Miközben a törvényjavaslat véleményem szerint nagyon sok helyütt - és ezt még nem volt módom teljes részletességgel kidolgozni - egyik oldalról folyamatosan arra hivatkozik, hogy majd miniszteri rendeletben, meg kormányrendeletben, tehát egyéb jogszabályban fog szabályozni nagyon súlyos kérdéseket, aközben a törvénybe beemel olyan paragrafusokat, amelyek végrehajtási utasításba, finanszírozási rendeletbe valók. Nagyon javasolom, hogy ebbõl a szempontból is tekintsék át még egyszer ezt a törvényjavaslatot. Sok olyan módosító indítványt fogok benyújtani, amelyek - véleményem szerint - olyan passzusokat emelnek ki a törvénybõl, amelyek teljesen lényegtelenek, nem ide tartoznak. Egy példát mondok: egy olyan ellátási formánál, ahol maga az egészségügyi intézmény hozzájárulást kérhet, hogy ezt az egészségügyi intézménynek hogyan kell elszámolnia, már ne haragudjanak, ez aztán igazán nem ennek a törvénynek a keretébe tartozik; miközben a törvény korlátlan felhatalmazást akar adni bizonyos egészségügyi ellátások tekintetében a miniszternek. Ezek részletszabályok, ezek finanszírozási részletszabályok. Oda kell áthelyezni, és nem ebbe a törvénybe belefoglalni.
A következõ pedig a méltányosság kérdése, amelyrõl itt a mai nap folyamán még nem volt szó, pedig véleményem szerint nagyon súlyos kérdés. Ez a törvény méltányossági jogkört akar adni az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fõigazgatójának. Milyen esetekben? Olyan esetekben, amikor külön jogszabályban foglaltak szerint támogatással nem rendelhetõ gyógyszerek árához támogatást nyújthat. Tehát jogszabályba foglalják, hogy mely gyógyszerek azok, amelyekhez nem jár társadalombiztosítási támogatás, majd az Egészségbiztosítási Pénztár fõigazgatójának jogosítványt adnak arra, hogy mégis támogasson ilyen gyógyszert. Kérem, ezt az Egészségbiztosítási Pénztár fõigazgatójához rendelni, véleményem szerint, szakmai abszurdum. Mert vagy van olyan gyógyszer, amelynek a használata szakmailag indokolt, és akkor ez ügyben mondjon véleményt az orvosszakmai kollégium, és ennek alapján lehessen méltányosságból mégis megállapítani támogatást; de hogy ezt egy személyben az Egészségbiztosítási Pénztár fõigazgatójához rendeljék mindenféle megkötés nélkül, aki maga egyébként tudomásom szerint teljesen mindegy, hogy orvos vagy nem, egy személyben akkor sem jogosult elbírálni, hogy ebben az esetben mondjuk ezt a gyógyszert kell-e adni vagy nem kell adni.
De mondhatok mást is, hiszen egészségügyi szolgáltatások, tehát a biztosított által részleges térítési díj megfizetése mellett igénybe vett egészségügyi szolgáltatások térítési díjának egy részét vagy egészét is a fõigazgató magándöntése alapján átvállalhatná önök szerint. Ez véleményem szerint elfogadhatatlan. Mert milyen kritériumrendszer szerint akarnak önök felhatalmazást adni? Van itt valami megszorítás? Nincs. Ez egy olyan szélesre nyitott kapu, tisztelt képviselõtársaim, amely teljesen kezelhetetlen helyzeteket teremthet. Elfogadhatatlan. Ha nem írnak a méltányossági jogkör mellé megszorításokat, kritériumrendszert, nem írják le, hogy elõre látható legyen, mikor jogos a döntés, mikor nem jogos, akkor ez egy korlátlan felhatalmazás, és így elfogadhatatlan. Amennyiben nem tesznek hozzá ezekhez a pontokhoz megfelelõ kritériumrendszert, akkor az egész méltányossági rész elhagyását javasolom, mert teljesen elfogadhatatlan, hogy ilyen rendelkezések, ilyen gumiszabályok legyenek az egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényben.
Köszönöm figyelmüket.