DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP): A megváltozott munkaképességûek és a rokkantak társadalombiztosítási rendszere átalakításáról néhány olyan dologra szeretném felhívni a figyelmet, amirõl itt még kevésbé volt szó.
Mûködik egy háromfokozatú rendszer, amely elbírálja a munkaképesség- változást, illetve a rokkantságot. Ez a háromfokozatú rendszer önmagában megfelelõ jogi garanciát biztosít arra, hogy az esetleges fórumok tévedéseit egy magasabb fórum és egy más összetételû testület korrigálja. Kétfokozatú az Országos Orvosszakértõi Intézeten belül, tehát a társadalombiztosítási rendszeren belül mûködõ elbíráló fórum, és a harmadik fokozat, azt hiszem, '88-tól vagy '89-tõl már a bírósági út igénybevételét is lehetõvé teszi.
Ezeknek a mûködése rendkívül elhúzódó. Egy megrokkant vagy megváltozott munkaképességû ember életébõl esetenként nem hónapok, hanem évek olyan bizonytalanságban telnek el, hogy nem születik végleges döntés a sorsáról. Ennek társadalmi összköltsége szinte megbecsülhetetlen vagy felbecsülhetetlen. Képzeljük el azt az embert, aki a munkahelyén állandó bizonytalanságot jelent - ha még van munkája -, akirõl nem döntik el, hogy végül alkalmas-e a feladatra, a munkakör ellátására, mert a különbözõ fellebbezési fórumokat járja, és várja azt a bírósági határozatot, amely végül is eldönti, hogy munkaképes vagy nem! Ez egy olyan tortúra, hogy ha valaki addig nem volt rokkant, ebbe az elhúzódó eljárásba rokkan bele, vagy pedig a munkahelyén okoz olyan sok problémát és a munkatársainak, vezetõinek okoz annyi megoldhatatlan problémát (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.), aminek - még egyszer mondom (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) - a társadalmi költségei szinte kiszámíthatatlanok.
Köszönöm.