DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyûlés! A politika és a gazdaság nemcsak izgalmas vitakérdés, hanem meghatározó jelentõsége van a gazdasági élet alakulásában. Az alapvetõ kérdés nem az, hogy a gazdaság diktál-e a politikának vagy a politika gyûri-e maga alá a gazdaságot, hanem az, hogy a kettõ szót tud-e érteni, és a jogszabályokban, valamint az intézkedésekben megjelenõ politikai akarat megfelel-e az egészséges gazdasági fejlõdés megalapozott igényeinek. Nem vagyok közgazdász, de betûfaló jogászként élénk figyelemmel kísérem a gazdasággal foglalkozó írásokat, ezért már elõre kérem képviselõtársaim elnézését, ha most egy kicsit idegen területen kószálva, esetleg vétek a szakszerûség ellen.
A napokban nagy vitát váltott ki a privatizációs kutatóintézet elemzése, és ebbõl egyesek rögtön azt a politikai nézeteiknek megfelelõ következtetést vonták le, hogy a külkereskedelmi mérleg hiányáért kizárólag a külföldi érdekeltségû vállalatok a felelõsek, hiszen például 1995-ben is az exportnak ugyan 58 százalékát termelték meg, viszont az import 62 százalékát hozták az országba, vagyis a külföldi tõke beáramlása és a külföldi érdekeltségû cégek letelepedése egyáltalán nem hasznos a magyar gazdaságnak.
Persze felmerül a kérdés, hogy ugyanez a külföldi tõke miért eredményez Délkelet-Ázsiában, sõt most éppen Kínában vagy egyes dél- amerikai államokban évi 10 százalékos GDP-növekedést. Szerencsére a jelentés egyik készítõjétõl jön a hiteles válasz: "A külföldi mûködõtõke mindenütt a világon igen jó eszközként funkcionál a gazdasági fejlõdéshez, tõkét, minõségi technológiát és profi menedzsmenteket hoz. Ehhez viszont a hazai gazdaságnak alkalmazkodnia kell. Nyilvánvaló, ha a multik a szükséges félkésztermékeket, alapanyagokat, beruházási javakat nem tudják a megfelelõ minõségben beszerezni a belföldi piacon, úgy anyavállalataik beszállítóitól, partneri körébõl vásárolják meg azokat." A felmérésekbõl kiderült, hogy nem a magyar beszállítók áraival van gond, hanem a minõséggel, a szállítói fegyelemmel és a rugalmassággal. Megvan a szellemi kapacitás, van szakképzett munkaerõ, ugyanakkor vállalkozásaink nagy része alultõkésített, amin csak megfelelõ szabályozórendszerrel, bankgaranciákkal, kockázati tõketársaságokkal, a magyar vállalkozók kedvezõ kamatozású hitelezésével lehetne segíteni, hiszen a minõségi feltételek teljesítéséhez a cégeknek költségigényes, új gyártmánysorokra, technológiákra lenne szükségük.
A privatizációs szerzõdésekben preferenciát kellett volna biztosítani azoknak, akik a munkahelyteremtésen túlmenõen vállalják, hogy magyar beszállítókkal dolgoznak, és gondoskodnak azok kiképzésérõl. Persze, ehhez kevés a költségvetési szempontokat érvényesítõ, rövid távú gazdaságpolitika, hanem a prioritásokat megfogalmazó, átgondolt és kidolgozott gazdasági koncepcióra lenne szükség, ami azonban vészesen hiányzik. A politika nem tudja megváltani, de ugyanakkor tönkre tudja tenni a gazdaságot. A jogszabályokban és intézkedésekben megtestesülõ politikai akarat nem kerülhet ellentétbe a gazdasági törvényszerûségekkel, de mégis befolyásolni tudja a gazdasági viszonyokat. Ez a befolyásolási törekvés azonban aknára fut, ha a jogszabályi környezet sûrûn változik, és az intézkedések megalapozatlanok.
A Tárki vizsgálata szerint a nagyvállalkozók 61,8, a lakosságnak pedig 79,9 százaléka vélte úgy, hogy aki vinni akarja valamire, rákényszerül arra, hogy egyes jogszabályokat áthágjon. Véleményük szerint egyébként az állam legalább annyira nem tartja tiszteletben a törvényeket, mint a lakosság, és a bizalmatlanságot erõsítik a korrupciós botrányok, a politikusok által gerjesztett kampányok, a kapkodó gazdasági döntések (Az elnök a csengõ megkocogtatásával figyelmeztet az idõ leteltére.) és a gyakran változó bonyolult jogszabályok. Ezekre kellene odafigyelni, hogy a politika és a gazdaság szót tudjon érteni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)