DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A múlt héten egy fontos tanácskozást tartottak Amsterdamban az Európai Unió állam- és kormányfõi. Ezen a tanácskozáson az Európai Unió jövõjét érintõ fontos kérdésekrõl volt szó, tehát nekünk mint jövendõ tagoknak érdemes ennek a tanulságait levonnunk, erre odafigyelnünk.
Elõször is: fontos és lényeges volt ez a tanácskozás, mert lezárta a mintegy másfél éve tartó kormányközi konferenciát, azt a konferenciát, amely hivatva volt meghatározni az Európai Unió jövõjét, belsõ intézményrendszerét és a pénzügyi unió majdani szabályait.
Fontos számunkra az, hogy lezárult a konferencia két szempontból is. Elõször is azért, mert Magyarország felvételét a konferencia lezárásához kötötték. Mint emlékeznek tisztelt képviselõtársaim, Madridban az a döntés született, hogy fél évvel a kormányközi konferencia végét követõen indulnak meg a csatlakozási tárgyalások. Most Amsterdamban megerõsítették, hogy ezek a tárgyalások meg fognak kezdõdni várhatóan '98 elején.
De fontos azért is, mert az Unió reformja folytatódik. Az Unió lendülete ha veszített is némileg az eredeti sebességébõl, de nem lassult le, és számunkra mint jövendõ csatlakozó országok számára, ez is nagyon lényeges.
A csatlakozás módszertanáról, a csatlakozásra felkért országokról döntés csak decemberben, Luxemburgban születik. Az azonban fontos üzenet számunkra, amelyet több állam- és kormányfõ már a helyszínen megfogalmazott, és az elmúlt hétvégén is többen megismételtek, hogy Magyarországot mindenképpen az elsõk között várják a csatlakozni kívánó országok között, tehát az elsõ kör részesei lehetünk.
(16.00)
Tisztelt Képviselõtársaim! Nekünk viszonylag csekély a befolyásunk arra, hogy ez a csatlakozási folyamat mikor zárul le. Ez részben függ tõlünk is, de nagyobb részben függ az unió belsõ folyamataitól. De van valami, ami tulajdonképpen kizárólag rajtunk múlik - és én errõl szeretnék beszélni -, ez pedig az, hogy az elsõ kör részesei lehetünk, vagy kiszorulunk-e onnan.
Ma senki nem kérdõjelezi meg - sem az Európai Unióban, sem a NATO- ban -, hogy Magyarországnak az elsõ körben van a helye. A magyar politikai életnek, a teljes politikai életnek, a kormányzati és ellenzéki oldalnak egyaránt közös felelõssége, hogy ott is maradjunk, és soha ne soroljanak minket hátrább. A környezetünkben van olyan ország, amely 1994-ben még egyértelmûen ugyanennek a klubnak a tagja volt, ugyanide számított. Ma sem a NATO-ban, sem az Európai Unióban nem veszik figyelembe az elsõk között csatlakozók körében, és ez az ország ezt elsõsorban a belpolitikájával, a politikai életével érte el, nem a gazdasági teljesítményével. Tehát van mire figyelnünk, van min dolgoznunk.
Ebben a kormányzatnak is van felelõssége; sõt mondhatnám, a kormányzatnak döntõ felelõssége van. Elõször is folytatni kell a felkészülés folyamatát, tervszerûen, koncepciózusan Magyarországot eredményes csatlakozásra kell felkészíteni, és ez mindig is elsõdlegesen a kormányzat felelõssége. Az is a kormányzat felelõssége, hogy Magyarország megítélése hogyan alakul, és számunkra az is fontos, hogy ne engedjünk olyan csábításoknak - a kormányzati erõ sem -, amelyek ezt a biztató, de még törékeny fejlõdést, növekedést, a kedvezõ kilátásokat veszélyeztethetnék. Tehát van mire figyelnünk nekünk is.
De az ellenzéknek is van felelõssége, tisztelt képviselõtársaim. A felelõssége különösen nagy a választásokhoz közeledve, akkor, amikor a nemzetközi megfigyelõk arra figyelnek, hogy ebbõl az országból milyen jelzések érkeznek. Õk is felelõsek az egyetértés fenntartásáért és azért, hogy felelõsségteljes nyilatkozatok hangozzanak el. Nem szerencsés, ha ellenzéki vezetõk gyakran azt mondják, hogy Magyarország megítélése romlik; nemcsak azért, mert ennek rossz a hatása, hanem azért sem, mert ez egyszerûen nem felel meg a valóságnak. Aki ismeri a nemzetközi sajtót, találkozik nemzetközi tényezõkkel, az tudja, hogy ez nem igaz. Nem szerencsés, ha valaki azt állítja, hogy csatlakozni akarunk, de nem mindenáron. Természetesen nem mindenáron akarunk csatlakozni, de nincs kivel vitatkozni, hiszen a kormány sem mindenáron akar csatlakozni, hanem ésszerûen akar részt venni ebben a folyamatban. Azt sem tartjuk szerencsésnek, ha folyamatosan azzal vádolják meg a kormányt - a csatlakozási tárgyalásokat megelõzõen fél évvel -, hogy nem eléggé keményen, nem eléggé határozottan tárgyal az unióval.
Ez nem így van, képviselõtársaim, hiszen a kormány alapvetõen nem keményen, hanem szakszerûen kíván tárgyalni. Átérzi ennek a felelõsségét, és tudja, hogy Magyarország elsõrendû érdeke, hogy az érdekeit jól tudja képviselni ebben a folyamatban. Tehát a közös felelõsségre szerettem volna felhívni a figyelmet, és arra (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), hogy ebben mind az ellenzéknek, mind a kormánypártnak fontos feladatai vannak.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)