DR. FARKAS GABRIELLA (MDNP): Köszönöm, elnöknõ. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Egy sajátos sietõsséggel beterjesztett törvényjavaslatról van most itt szó. A Magyar Demokrata Néppárt álláspontja szerint érthetetlen az, hogy miért ez a szemérmesség, ez a kapkodás akkor, amikor tiszta ügyet kívánunk tárgyalni.
Igen, kapkodásnak és furcsa szemérmességnek érzem azt, hogy például bizottsági ajánlásokat nem kaptunk kézhez a futárpostával. A képviselõk zöme ebbõl meggyõzõdhetett volna azokról a szoros szavazati arányokról még abban a két bizottságban is, ahol átment ezt a törvényjavaslat. Azt hiszem, hogy olyan látszatot kelt most a kormány, mintha azt szeretné megmutatni, hogy az ÁPV Rt. megszûnésével szûnjön meg az állami tulajdon is.
Kizárólag az agráriumot érintõ privatizációhoz szeretnék most hozzászólni; Kutrucz Katalin képviselõtársam a Néppárt egyéb aggályait fogja elmondani. Sok kérdés merül fel bennünk. Egyrészt: vajon most fennállnak-e azok a célok, amelyek miatt a 70 százalékos állami többségi tulajdonban tartás két évvel ezelõtt indokolt volt? Van-e a kormánynak agrárstratégiai elképzelése? Ha igen, akkor az nagyon sajátos lehet - hogy két évvel ezelõtt az elképzelés megvalósítása érdekében egészen más megoldást választott, mint most.
Vajon az a 25 százalék elkelt-e már, amely egy-egy gazdaságnál két évvel ezelõtt felszabadított volt? Vajon ezek a "tartósban" tartott gazdaságok milyen eredménnyel gazdálkodtak? Igaz-e az, hogy valamennyi tõkehiányos? Mert a mezõgazdasági bizottság ülésén ez volt az egyik indok arra, hogy sorozatban mindet hozzá kell igazítani Bábolnához. Én is megismétlem képviselõtársam, a bizottsági kisebbségi vélemény elõadója megjegyzését: az volt a kormány álláspontja, hogy Bábolna már úgy is 50, hozzá kell igazítani a többit is.
Nem hiszem, hogy akkor, amikor egy kormány agrárstratégiával rendelkezik, akkor ilyen uniformizált módon dönt azon gazdaságok sorsáról, amelyekrõl két évvel ezelõtt még azt mondta, hogy nagyon sok okból - integrátori szerep miatt, vetõmag-, szaporítóanyag-elõállítás miatt, kutatási, tudományos és egyéb okból - az államnak erre szüksége van.
Most valószínûleg inkább a pénzre van szüksége, de akkor ezt kell kimondani! De azt semmiképpen, hogy legyen mind egyforma! - mi ezt kifejeztük a bizottság elõtt. A bizottság késõbb többségi véleményt megszavazó tagjai velünk együtt azt mondták, hogy anélkül, hogy ne ismernénk ezen gazdaságok adatait, nem lehet dönteni. Aztán egy szavazat különbséggel mégis átcsúszott a mezõgazdasági bizottságon, de az ígéret ellenére ma sincsenek rendelkezésünkre bocsátva a részletes adatok.
Kérdezem tehát a miniszter asszonyt is, hogyan lehet úgy megtárgyalni, ma lezárni az általános vitát - magyarul, elesni a módosító indítványok benyújtásának lehetõségétõl -, hogy nem tudom: melyik gazdaság milyen adatokat, milyen eredményeket produkál. Mert azt nem hiszem el, és a Néppárt álláspontja ebben egységes, hogy itt úgy kell dönteni, hogy betesszük az összeset egy zsákba, most valakinek az 50 jutott eszébe, nem a 75, és azt most szépen, gyorsan, nagyon sürgõsen megszavazzuk.
A mezõgazdasági bizottság tagjai ismerik a Medosz véleményét is. A Medosz többek között hangot ad annak a becsapottságnak, amely amiatt van, hogy korábban, az elõzõ döntésnél az a hit lett elmélyítve bennük, hogy itt jelentõs menedzsmenti és dolgozói tulajdonlásra lesz lehetõség. Õk most attól félnek - és azt hiszem, nem ok és jog nélkül -, hogy a fejük fölül fogják eladni azt, amire eddig - bízva egy valódi stratégiában, ami az agráriumot illetõen általában nem két évre szokott szólni - építettek. Erre építettek, és szépen kikaparták a gesztenyét azok számára, akik ezt most megfelelõ tõkével elveszik tõlük.
(17.40)
A Medosz álláspontja szerint nem igaz az, hogy ezek a gazdaságok egytõl egyig lerongyolódottak, szükséges egy jelentõs tõkeemelés, és ezért tulajdonképpen az õ megsegítésük érdekében indokolt ez a privatizáció.
Azt hiszem, hogy ez a törvényhozási munka tipikus példája a jogbizonytalanságnak. Tipikus példája, mert két évvel ezelõtt egy kormányprogramban, egy stratégiában bízva az agráriumban vezetõként, egyszerû dolgozóként munkálkodók azt hitték, hogy õk itt egy irányba dolgoznak; és rövid két év alatt tudniuk kell, hogy ez nem így van, és majd csak lesz valami - próbálják menteni, ami menthetõ.
Teljes mértékben egyetértünk a Medosz véleményével, és én szükségesnek is tartottam, hogy a Néppárt itt, a tisztelt Ház elõtt tolmácsolja ezt.
Nem szeretném hosszúra nyújtani a szót, mert azt hiszem, bármelyik oldalon ülünk, ezzel a javaslattal senki sincs megelégedve. Mi a bizottságban azt kértük, hogy vonja vissza a kormány ezt a javaslatot; nem így történt, átcsúszott, ide jutott. De most azt kérjük, hogy ne zárjuk le ezen a héten az általános vitát, hátha mégis kapunk az ÁPV Rt.-tõl részletes adatokat, és akkor módunk lesz érdemben tárgyalni a törvényjavaslatot - enélkül ez nem megy.
Még egyszer kérem tehát, ne zárjuk le az általános vitát a mai napon. Köszönöm szépen a figyelmüket.
(A jegyzõi széket dr. Trombitás Zoltán foglalja el.)