GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Valóban, ahogy a hozzászólók érintették, a privatizáció folyamata befejezés elõtt áll, s ez indokolttá teszi azokat a változtatásokat, amelyeket ez a törvényjavaslat megfogalmaz.
S itt hadd vitatkozzam néhány gondolattal, és szeretném felhívni, különösen Farkas Gabriella és Rusznák képviselõtársam figyelmét: gondolják végig, az eddigi gyakorlatban mi történt, amikor munkavállalók jutottak tulajdonhoz, akár a törvény erejénél fogva, akár a privatizációs szervezet gyakorlatában! Nemcsak a munkavállalók, kiterjesztem az önkormányzati részre is: pillanatok alatt megszabadultak részvényeiktõl, lényegesen alacsonyabb árfolyamon, mint azt tette a privatizációs szervezet. Azt gondolom, ezen el kellene gondolkodni mezõgazdasági vonatkozásban is.
Itt hadd hívjam azt a példát, amelyet miniszter asszony mondott. Ha valaki megnézi - mert lehetõség van megnézni ezeknek a cégeknek a mérlegeit -, valóban tõke és cash. Likviditási problémákkal küszködik legtöbbjük, tehát ehhez új pénz kell. Ha a munkavállalók és a menedzsment kezébe adjuk a részvényeket, õk nem lesznek képesek ezt a többletforrást behozni. Elmegyek olyan messzire, lehet, hogy igazán ettõl kezdõdik meg ezeknek a cégeknek a kirablása. Mert mit fognak tenni? Megpróbálják a cégbõl kivenni azt a pénzt, amellyel kifizethetik a megfelelõ részvénynek az értékét.
Az eredményességre is hadd térjek ki. Ez az árfolyamra hat, hogy milyen áron lehet eladni. Abban vitatkoznék Farkas Gabriellával, hogy egy törvénynek nem lehet az a célja, hogy külön-külön állapítjuk meg az egyedi helyzetekre vonatkozó állapotokat. Nem. Itt ez egy potenciális lehetõség, hogy 50 plusz 1 százalékot kíván a törvény megtartani. Hogy azon túl mi történik, az szabad választás lehetõsége. Azzal egyetértenék, fogalmazzuk meg határozottabban, hogy a tõkeemelést végre kell hajtani, ezt ne bízzuk szabadon a privatizációs szervezetre a mezõgazdasági üzemek vonatkozásában.
Amivel még szeretnék foglalkozni. A törvénnyel kapcsolatban valóban felvetõdik a vagyonkezelés kérdése; és nem szûnik meg. Ez egy nagyon hamis állítás, mert - a törvényjavaslat melléklete szerint - ahol egy darab szavazatelsõbbségi részvény marad, sem szûnik meg az állami tulajdon. De a nagy kérdés, hogy ennek mi lesz a sorsa. Én magam is bizonytalan vagyok az energetikai cégekkel kapcsolatban. Örülök, hogy itt van az ipari miniszter úr, és jelenlétében mondhatom el, hogy egy kicsit furcsának érzem, õ, aki felelõs lesz minden energetikai ügyért, gyakorolja a tulajdonosi jogokat, és még ráadásul a fogyasztók számára regulációt jelentõ energiahivatal is hozzá tartozik. Ezt a hármast valahol oldani kellene. Amit a vagyonkezelés kérdésében miniszter asszony említett, hogy az õsz folyamán visszatérünk, azt hiszem, még egyszer végig kellene gondolni.
Befejezésül csak annyit: a szavazatelsõbbségi részvénnyel kapcsolatos gondjainkkal, én is úgy érzem, probléma lesz. Fõleg azoknál a társaságoknál, ahol már mûködik, ahol már jóváhagyott alapszabály van. Itt a törvényjavaslatnak van is egy olyan passzusa, hogy ezt kétharmados többséggel kellene elfogadni. Félõ az, hogy soha nem fogadják el ezt a lehetõséget. Ezt a szervezetnek a mûködési gyakorlatában kell végrehajtani. Annyit mindenképpen el kell mondani - a korrektséghez hozzátartozik -, ez a törvény azt nem korlátozza, hogy a privatizációs szervezet, amikor a szerzõdéseket megköti, akkor az alapszabályban még további kikötéseket is alkalmazzon vagy érvényesítsen. De ezt jó lenne a gyakorlatban látni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)