LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Megint elõttünk fekszik egy, a Magyar Honvédség átszervezésére vonatkozó törvényjavaslat, amely az egész társadalmat érinti. És elsõsorban az ebben a törvénymódosításban szereplõ katonaidõ, tehát a sorkatonák szolgálati idejének a csökkentése jogosan nagy figyelemre tart igényt az egész társadalomban, hiszen majdnem mindenkit érint, mert az anyáknak fiúgyermekeik vannak, akik katonák lesznek, és nem mindegy, mennyit vannak távol a családjuktól, munkahelyüktõl, és általában a civil társadalomból mennyi idõre vannak kiemelve. Ez nem közömbös, és ezt nagy figyelemmel kíséri az egész ország.
A honvédség átszervezésével kapcsolatban, azt hiszem, '94 óta három vagy négy komoly átszervezés történt, amelyek nagyobbik része sajnálatos módon nem hozta meg a kívánt eredményeket, és zsákutcának bizonyult. Egy ilyen átszervezés a honvédségnél - amelyik nagyobb arányú - nagyon komoly társadalmi problémákat vet fel, elsõsorban a hivatásos katonáknál, a tiszti állománynál, mert a sorsuk bizonytalanná válik, különbözõ helyekre helyezik, mozgatják õket, ott különbözõ szociális, gazdasági, erkölcsi és egyéb problémákkal találkoznak. Tehát nem elhanyagolandó, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani egy ilyen nagyobb arányú átszervezésnél arra, hogy ez nagyon- nagyon sok embert érint, elbizonytalanít. Sajnálatos módon ez az elbizonytalanodás tapasztalható ma a Magyar Honvédségen belül a hivatásos állományú tiszteknél és tiszthelyetteseknél.
A mostani módosítás és átszervezés következtében - amirõl nem kívánok hosszasabban beszélni - arról van szó, hogy a Magyar Honvédség parancsnokságát honvédvezérkarrá alakítják át, és nagyon egyszerûen - az én fogalmazásomban - a Honvédelmi Minisztérium maga alá kívánja gyûrni a magyar hadsereget - ez ilyen egyszerû. Ezt hosszasan lehetne fejtegetni, de nem ez a mai téma.
A mai téma a katonai idõ csökkentése. Hogy egy kis történelmi visszatekintéssel éljek: én három évvel kezdtem a katonai szolgálatot. Tehát a katonai szolgálat az én idõmben három év volt, teljesen feleslegesen, mert a világon semmi értelme nem volt: az elsõ évben a katona megtanult bizonyos alapdolgokat, bizonyos fegyvernemi kiképzéssel kapcsolatos teendõket, és utána két év már tengéssel- lengéssel, egyéb munkálatokkal telt el, amelyeknek kevés köze volt a katona kiképzéséhez, hadrafoghatásához.
(18.30)
Fölöslegesen elfecsérelt idõ volt, és nagyon sok idõt raboltak el azoktól a fiataloktól, sok idõre vették ki õket a polgári életbõl, ahol õk tovább akarták építgetni a jövõjüket.
Úgyhogy a Független Kisgazdapárt nem kevesli, illetve nem is sokallja a 9 hónapot, sõt elképzelésünk szerint még ezt a 9 hónapos katonai szolgálatot is lehetne csökkenteni, ha a megfelelõ feltételek rendelkezésre állnának. Mit értek ez alatt? Ez alatt azt értem, hogy intenzív kiképzés esetén 9 hónap alatt valóban meg lehet tanítani egy férfiembert azokra az alapdolgokra, amelyek szükségesek ahhoz, hogy kiképzett katonának nevezhessük, és hogy szükség esetén õt igénybe lehessen venni a haza védelmére. A rövid katonai idõhöz és az intenzív kiképzéshez szükség van olyan feltételek megteremtéséhez, amelyek a Független Kisgazdapárt és az én szerény véleményem szerint ma még hiányoznak, és ezért aggályokat kell kifejezzek - nem a 9 hónap miatt, hanem a kiképzés intenzitásával kapcsolatban. Nézzük ezeket a kérdéseket!
Elõször talán az elhelyezésrõl kellene beszélni. A mostani törvényjavaslat szerint négy kiképzõközpont lenne: Szombathely, Tapolca, Kalocsa és Szabadszállás, ezeket fel kell készíteni arra, hogy megoldható legyen nagyobb tömegû újonc, tehát kiképzésre váró fiatal bevonulása, az ottani elhelyezésük higiéniai és egyéb szempontokból is megfelelõ legyen, és ehhez bizony pénzre van szükség. Az én információim szerint a számítások azt mutatják, hogy körülbelül 1,2-1,3 milliárd forintra volna szükség ahhoz, hogy elfogadható megoldást leljenek ezek a bevonuló ezrek, és azt hiszem, ebbõl a költségvetésben olyan 5-600 millió forint áll rendelkezésre - tehát folyamatosan lehet ezeket a helyeket megteremteni, ugyanakkor a behívások 9 hónaponként periodikusan ismétlõdnek, vagyis erre sok idõ nincsen.
A felszereléssel, az oktatási eszközökkel, a fegyverzettel s egyebekkel is vannak bizonyos problémák, sõt az ellátással is. Bizony nagyon sok csapatnál, ahol én jártam, panaszkodtak, hogy friss élelemmel is nagyon nehezen tudják ellátni az ott szolgáló katonákat a költségvetés csekély volta miatt, és elég sok adósság s egyéb halmozódott fel - mindezt most nem akarom sokáig részletezni.
Ennél nagyobb probléma szerintem a személyi feltételek biztosítása, hisz ahhoz, hogy négy ilyen központi helyen intenzíven ki lehessen képezni a katonát, ahhoz nagyon jól felkészült, nagyon-nagyon jó pedagógiai érzékkel rendelkezõ s a szakmáját nagyon jól ismerõ kiképzõtisztre és -tiszthelyettesre van szükség.
Mindnyájunk elõtt ismeretes, a sajtóból is lehetett tudni, de a honvédelmi vezetés magas rangú tisztjei, fõtisztjei is bevallották, hogy itt bizony elég nagy problémák vannak; hogy csak egy-két dolgot említsek: a kiképzõtiszteknek, tehát a csapattiszteknek a pályaelhagyásával kapcsolatban, amely esetek száma több ezerre tehetõ; a tiszthelyettesi állomány gyenge mennyisége kapcsán, hogy kevesen vannak a tiszthelyettesek, tehát maguk a kiképzést végzõk, a kiképzõkeret - hogy így mondjam az egyszerûség kedvéért - a mi véleményünk szerint ma nem áll rendelkezésre. Hiányoznak azok a csapattisztek, azok a tiszthelyettesek, akik olyan felkészültek és oly mennyiségben vannak, hogy ezen a négy kiképzõhelyen megfelelõ intenzív kiképzést tudjanak biztosítani az oda bevonult katonáknak.
Ezeknek a tiszteknek - most a kiképzõtisztekrõl és - tiszthelyettesekrõl beszélek, akik hivatásosak és hivatásuknak tekintik a honvédséget, és ott akarnak eredményeket elérni, ezt tekintik a munkahelyüknek és a hivatásuknak - a számára egy ilyen átszervezés, egy ilyen csoportosítás bizony komoly gondokat és problémákat vet fel. Tudomásom szerint az áthelyezés egy parancs kérdése, de nem megoldott ezeknek a tiszteknek, tiszthelyetteseknek az elhelyezése. Komoly lakásproblémák vannak, nem megoldott a tisztek, tiszthelyettesek családjának, feleségeik számára a munkahely biztosítása.
Az ismert kereseti lehetõségek mellett - a csapattisztek keresete igen kevés, ezért hagyták el a pályát ezrével a tisztek -, a létminimum körüli életvitel mellett kezdõdnek a lakásproblémák, az elhelyezési problémák, a feleség munkahelyhez juttatásának kérdése, és még millió egyéb, amit most itt nem kívánok elmondani; ezek azonban nagyon megnehezítik azt, hogy azok a kiképzõtisztek, akikre most hatalmas teher fog nehezedni, mert kevesen vannak, mint az elõbb mondtam, szívvel-lélekkel tudják azt az intenzív kiképzést biztosítani ezeknek a fiataloknak, ami feltétlen szükséges a 9 hónap alatt ahhoz, hogy megfelelõ képesítéssel szerelhessenek le. Ezek bizony nem fognak tudni megfelelõ intenzitással a kiképzéssel foglalkozni akkor, amikor azon kell gondolkozzanak: vajon a családomat hova tudom tenni, vajon abból az egy fizetésbõl hogy fogok tudni megélni, és hogy fogom tudni eltartani a családomat, amíg a feleségemnek nem jelentkezik valami álláslehetõség, és a többi, és a többi, tehát ezek nagyon komoly dolgok. Ezért tartjuk egy kissé elhamarkodottnak ezt a lépést, hogy még a megfelelõ feltételek biztosítása elõtt ilyen ripsz-ropsz bevezetjük a 9 hónapos szolgálati idõt.
Én egyetértek azzal is, hogy kedvezményeket kapnak azok a fiatal férfiak, akik családosak, akiknek több gyermekük van - ez természetes, és nagyon örülök annak, hogy a családhoz hamarabb visszakerülhetnek, tehát még inkább csökkentett idõt kell töltsenek a seregen belül, majd visszamehetnek a polgári életbe.
Egy dolgot nem értek egészen, mert a törvényben van egy olyan paragrafus, azt hiszem, az 5., amelyben az van, hogy kik nem kötelesek bevonulni, és ott fel vannak sorolva bizonyos munkakörök. Nem egészen értem a logikáját, hogy egy artistának miért nem kell katonának lennie, egy suszternek meg például miért kell - szóval, ezeket én diszkriminatívnak is tartom, nem tudom, ezt ki lobbyzta ki. Egyáltalán nem találom, a részletes meg a nem részletes indokolásban sem találok arra magyarázatot, hogy, mondjuk, egy elõadómûvésznek vagy egy szavalómûvésznek, avagy egy artistának vagy egy bohócnak miért nem kell katonai szolgálatot teljesítenie, holott egészséges, sõt egy artista még alkalmas is lenne arra, hogy komoly harci feladatokat megoldjon, ugyanakkor más szakmáknál meg kell. Én nem tudom, hogy ez mitõl van, de majd biztos meg fogják nekem magyarázni a vita folyamán, hogy ez miért szükséges.
Befejezésül még annyit szeretnék mondani, hogy én egyetértek azzal - azt hiszem, a társadalom is örömmel veszi -, hogy a katonai idõ csökken. Hosszú út volt, amíg a 3 évtõl a 9 hónapig eljutottunk, és vannak remények arra, hogy ezt még lejjebb is lehet vinni. Tudomásul kell azonban venni, hogy nemcsak személyiségi jogok vannak, hanem élethez való jog is van. A katonaság veszélyes üzem, ott fegyverek vannak, lõszerek vannak, robbanóanyagok vannak, kiképzés van, tehát a nem megfelelõen kiképzett katona bizony hatalmas veszélyt jelent saját magára, a védelmi képesség szempontjából nem teljes értékû, de nagyon könnyen áldozata lehet, ha behívják katonának, és egy minõsített helyzetben valami ilyen problémával találkozik. De még békeidõben is komoly veszélyt jelent egy rosszul kiképzett katona, mert rengeteg baleset fordul elõ a honvédségnél, olvassuk: elõfordul, hogy elsül a fegyver, lelövi a másikat s a többi, ez tehát egy veszélyes üzem. Ahogy én el tudom képzelni azt, hogy egy autóvezetõ-iskolában, amely szintén veszélyes üzem, meg lehet tanítani autót vezetni egy embert egy hét alatt is, ha naponta vezethet kétszer négy órát, mondjuk, intenzíven, de ha ezt nem teheti meg, akkor nem szabad a forgalomba engedni, mert elüti a másik embertársát, összetöri az autóját, és mind az életekben, mind pedig az anyagi eszközökben hatalmas károkat okozhat.
Ezzel analóg, így gondolom, a honvédséggel kapcsolatban is, hogy nagyon nagy a felelõssége annak a törvényalkotónak, annak, aki ezt a törvényt ide benyújtja, és aki megszavaztatja ezt a törvényt a parlamenttel, mert azzal együtt, hogy a Független Kisgazdapárt támogatja és egyetért a katonai idõ csökkentésével, most innen hívja fel a figyelmet: ez a kiképzés olyan legyen, hogy ne történjenek balesetek, hogy a fiatalokat megfelelõen kiképezzék, hogy a fiatalok kiképzéséhez a megfelelõ feltételek biztosítva legyenek, nemcsak az elhelyezésben, nem csak az anyagiakban, hanem elsõsorban a kiképzõtisztek hozzáállásában, hozzáértésében.
(18.40)
És minél elõbb, nagyon fokozatosan, ugyanis már a 24. órában vagyunk a jó tiszthelyettesi képzéshez, mert mindnyájan tudjuk - és ezt már többször elmondtuk -, hogy ez az arány ma, ami itt mûködik, hogy annyi tiszt van, mint tiszthelyettes, az nem megnyugtató, az a NATO szempontjából sem elfogadható, mert jobb európai országokban az 1:3, 1:4, 1:5 arány az, amelyik normális; tehát igenis, egy erõs tiszthelyettesi képzésre van szükség ahhoz, hogy azok a tiszthelyettesek megfelelõ módon tudják az újoncokat kiképezni.
Ezen túl nagyon fontos, és szükségesnek tartom - ebben a törvényben van szó róla - a tartalékos pótkiképzéseket, tehát azt, hogy a már kiképzett, ilyen hamar és intenzíven, rövid idõ alatt kiképzett fiatalok bizony idõszakonként kerüljenek behívásra, és néhány hetet, hónapot töltsenek a seregen belül, és frissítsék fel a tudásukat úgy, hogy hadrafogható katonák lehessenek, mert nem gyõzöm hangsúlyozni: nagy felelõsség, veszélyes dolog ez, úgyhogy oda kell figyelni, és ezeket a feltételeket feltétlenül biztosítani kell.
Máskülönben a Független Kisgazdapárt egyetért a csökkentéssel, ezért meg fogja szavazni ezt a törvényt. Köszönöm szépen. (Taps.)