DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Egyetért a Magyar Demokrata Néppárt azzal a megközelítéssel, amit Mécs Imre bizottsági elnök úr, képviselõ úr itt elmondott. Én magam is azok közé tartozom, akik 1956. november 4-én megdöbbenéssel, kétségbeeséssel ébredtek az ágyúszóra. Akkor is úgy gondoltam, hogy Magyarország jövõjét - akkor persze egy semlegesség volt az optimum, de akkor is úgy gondoltam -, Magyarország biztos stabilitását, függetlenségét, hogy idegen nagyhatalmak többé ne szállhassák meg, ezt csak egy olyan szövetség biztosíthatja, amire a magyar történelem nagyjai Kossuthtól kezdve törekedtek, vagyis a nyugati demokráciákkal való szövetség. Ez nagy megpróbáltatások után most valóban közel áll hozzánk, és a Magyar Demokrata Néppárt képviselõi számára egyértelmû, hogy egy ilyen gondolatot hogyan kell támogatni.
Más kérdés azonban az, hogy a népszavazás gondolatát olyanok is felvetették - ahogy erre emlékszünk -, akik nem a NATO-ban látják az ország jövõjét, hanem ki tudja, milyen keleti vagy egyéb kapcsolatokban. Márpedig tudjuk jól, hogy nemcsak a gazdaságban: a biztonságban sincsen harmadik út. Szomorúan állapítható meg, hogy ma két szélsõség, a baloldal és a szélsõ jobboldal egyaránt sokszor hasonló érvekkel szólal meg a népszavazásra hivatkozva a NATO-tagság ellen.
Tudni kell azt, hogy négy évtizednyi agymosás befolyásolja a magyar társadalmat, amikor mindig azt hallotta, hogy a NATO milyen veszélyt jelent. Úgyhogy ahhoz, hogy egy ilyen kezdeményezés, egy ilyen népszavazás megfelelõ eredményt hozzon, a társadalomnak sokkal jobban kell ismernie a tényeket, köztük a veszélyforrásokat. És nagyon nem szeretném, ha egy szlovákiaihoz hasonló helyzet állna elõ, amikor össze nem tartozó kérdésekrõl rendeztek népszavazást, és az egész botrányba fulladt. Úgyhogy ezt mindenképpen el kell kerülnünk!
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)