AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mindenekelõtt örömmel nyugtázom, hogy most már azért a Fidesz képviselõje is elismerte, hogy a gazdaságban valóban kedvezõ tendenciák bontakoznak ki 1997-ben. (Közbeszólás az FKGP padsoraiból: Mihez képest?) Természetesen abban is igaza van, hogy '97- ben ez a kedvezõ változás nem következhetett volna be '95 és '96 nélkül.
Valóban így van, hogy végre kellett hajtani azt a stabilizációs politikát, aminek az eredményei most már kezdenek beérni. Általában, ha körbenézünk a világban, nagyon világosan lehet látni, hogy azok az országok - mondjuk, a közvetlen környezetünkben -, amelyek azt hiszik, hogy meg lehet spórolni ezt a kemény stabilizációt egy ekkora rendszerváltási idõszakban, azok fájdalmasan kell hogy tévedjenek. Mi bejártuk ezt az utat, és valóban örömmel állapíthatjuk meg, hogy a folyamatok most már kedvezõek.
Természetesen nem arról van szó - és önnek tulajdonképpen ebben is igaza van -, hogy itt van most már a Kánaán. Szó nincs errõl! De azért azt világosan látni kell, hogy ha idén megvalósul egy 3 százalékos növekedés, ha a külsõ-belsõ egyensúly megfelelõen alakul, és egy fenntartható növekedési pályán tudunk elindulni, akkor ez mindenképpen nagyon nagy eredmény.
Ami pedig az ön példáját illeti, hogy a különbözõ tárcák vitatkoznak egymással: nem tudom, hogy a Fidesz-Polgári Párt mire készül '98-ban, de ha esetleg kormányozni szeretne, felhívom a figyelmét, hogy a világban a kormányok általában így mûködnek. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.)
Ha megnézi, hogy mi történik Németországban, Franciaországban, Amerikában: általában úgy szokott lenni, hogy a pénzügyminisztériumok meg az egyes tárcák a költségvetés-készítés idõszakában ölik egymást, és aztán megszületik valamilyen kompromisszum.
(9.20)
Tehát tisztelettel, ez nem a sikerpropaganda, illetve a ténypropaganda hatása, hanem a kormányzás normális mûködése; ezt kell mondanom képviselõ úrnak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)