DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az emberiség felidézhetõ történelme a nagy folyóvölgyekben - a Nílus, a Tigris és az Eufrátesz, az Indus és a Sárga-folyó völgyében - kezdõdött. Közép-Európa történelme, és ezen belül Magyarország 1100 éve is azt bizonyítja, hogy a Duna a két partján élõ emberek és a Duna- medence valamennyi népe összekötõ kapcsa volt. Eme õsi funkció betöltéséhez azonban elengedhetetlen volt a szabad hajózás, a szabad kereskedelem, a gázlók, a révek és a hidak.
Az elsõ világháborút lezáró békerendszer - mint tudjuk - rendkívül megnehezítette a Duna mentén élõ népek érintkezését, a kommunizmus pedig vasfüggönnyel próbálta átjárhatatlanná tenni az országhatárokat. Így vált a Duna népek országútja helyett határsávvá, így választotta el egymástól Rajka és Szob között a két partján élõ, egy nyelvet beszélõ, azonos nemzethez tartozó embereket a határ.
A kommunista diktatúrák összeomlottak, a berlini falnak ma már a nyomait is nehéz fellelni, de a szétvert Közép-Európa újjáteremtése, a felrobbantott hidak újjáépítése, a széttépett gazdasági szálak újbóli összekötése a reméltnél jóval lassabban, nehezebben halad. 1990 óta Magyarország következetesen próbálja elõmozdítani ezt a helyreállítást, többek között az egykor bezárt határátkelõk újbóli megnyitásával, a határokon átívelõ gazdasági és kulturális kapcsolatok szorgalmazásával, a lezárt utak megnyitásával. Nem rajtunk múlik, hogy a Párkányt Esztergommal összekötõ híd még ma is csonka.
Sajnos, az utóbbi három évben megtorpanni látszik a határátkelõk száma növelésének az elõzõ kormány által erõteljesen képviselt programja. Amikor a politika késlekedik vagy tehetetlen, akkor a lakosság, a nép kezdeményez. Egy ilyen kezdeményezés szép példája az a többnapos rendezvénysorozat, amire július 4-6. között kerül sor a Komárom-Esztergom megyei Neszmély község és a Duna túloldalán, Szlovákia területén fekvõ Izsa, valamint tizenegy további falu térségében. A most már másodízben megrendezésre kerülõ hídverõ napok az összetartozásra, a gazdasági kapcsolatok kívánatos bõvítésére hívják fel a figyelmet.
Az elsõ napi program neve "Kézfogás a gazdaságért". Ekkor Neszmélyben a határmenti térségek gazdasági helyzetének javításáról tanácskoznak. A második napon lesz a "Kézfogás a Duna fölött", amikor a Táncsicsról elnevezett hajóról este vízre bocsátott égõ mécsesek fogják hirdetni, hogy a Duna két partján élõk szívében kiolthatatlan a kapcsolattartás igénye, hogy az egykor a folyó két partját összekötõ hidakat újjá kell építeni, a révátkelõket ismét mûködtetni kell, a határt - összhangban az Európai Unió szellemével - átjárhatóvá kell tenni. A harmadik napon, vasárnap az egyházak lesznek a fõszereplõk, ökumenikus istentiszteletek keretében találkoznak a katolikusok és a protestánsok, szól az ima a lelkek békéjéért, a szlovákiai magyarokat fenyegetõ politika megváltoztatásáért.
A háromnapos programban azonban a gondok számbavétele mellett lesz helye a jókedvnek is, amely a mûvészet, a tánc, a vásár, a szép hagyományok ápolása mellett a jobb jövõbe vetett hitet fogja kifejezni.
A mostani hídverõ napok az úgynevezett népi diplomácia példamutató vállalkozását jelentik, és ez felidézi bennünk az olyan események emlékét, mint az 1989-es páneurópai piknik, vagy a két polgármester éhségsztrájkja a Pácin és Nagykövesd közötti átkelõ újramegnyitásáért.
A Magyar Demokrata Néppárt üdvözli, hogy a kezdeti közömbösség után a kormány is fölkarolta ezt a szép polgári kezdeményezést, és államtitkári részvétellel támogatja. Közös reményünk, hogy a mostani júliusi kézfogásoknak is meglesz az eredménye, hogy a jövõ rácáfol a költõ szavaira, amely szerint "a Duna partján sose éltek boldog, erõs, kacagó népek". Ideje, hogy erre a népre boldogabb idõk köszöntsenek.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)