DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Ez a legnagyobb vitát kiváltó és a szakaszolás szempontjából is legtöbb szakaszt magában foglaló fejezet, úgyhogy engedjék meg, hogy egy picit bõvebben indokoljam nézeteinket, amelyek nem egyedülállóak.
Szeretném hangsúlyozni, hogy ezekkel a módosító indítványokkal nem kettõnk nézeteit kívántuk Sepsey Tamás képviselõtársammal együtt a bizottságon keresztülerõltetni, hanem ezek lényegében azokat a koncepcionális kifogásokat tartalmazzák, amelyeket többé vagy kevésbé mind az öt ellenzéki párt magáévá tett, és emiatt a törvényt - legalábbis ismereteink szerint - nem kívánják és nem fogják támogatni.
Mindenekelõtt szeretném, ha az egyik legfontosabb problémával szembenézne a tisztelt Országgyûlés: hogyan is van az az elõterjesztõi szándék, hogy egységesíteni kell a bírói szervezetet - ez helyes -, tehát meg kell szüntetni alkotmányos értelemben a Legfelsõbb Bíróságnak a különállását a többi magyar bírósági szervezeti egységtõl, amely, még egyszer mondom, 1949-re visszanyúló, és méltán bírált, méltán felváltani szándékozott törekvés. Tehát ha egyszer az a szándék - és ez olyan szándék, amivel mi nem értünk egyet, de egy alkotmányos szándék, ezt nem lehet kétségbe vonni -, hogy a legfõbb bírói hatalom csúcsára egy olyan szervezetet szán, mint az országos igazságszolgáltatási tanács - amely mindent megtestesít, ami a bírósági szervezetet, a bírákra vonatkozó, a bíróság fenntartására vonatkozó és általában az egész hatalmi ág mûködését illetõen megilletõ hatáskört és funkciót magában foglal -, ennek az elképzelésnek a logikus indokai nem teszik lehetõvé álláspontunk szerint annak a kivételnek a törvényben való elhelyezését, hogy ennek a szervezetnek, ennek az országos igazságszolgáltatási tanácsnak semmilyen hatásköre nincsen a Legfelsõbb Bírósággal összefüggésben.
Tisztelt Országgyûlés! Mi ez, ha nem továbbcipelése annak a megosztott bírósági szervezeti helyzetnek, amely ma a Legfelsõbb Bíróságot - mint egy testtõl megfosztott fõt, mint egy teljesen idegen, a többi bírósággal kapcsolatban lényegében hatáskörrel nem rendelkezõ szervezetet -, önálló költségvetéssel és mindennel, ami ezzel jár, egy egységként valahol az állami szervezet rendszerében, valahol a Számvevõszékhez hasonlóan - vagy mondhatni egyedi intézményhez hasonlóan - külön kezeli!
Ez természetesen abban az alkotmányos állapotban, amelyben jelenleg ez az egész szervezet van, és amelynek a megváltoztatására törekszik most az elõterjesztõ, indokolható, mint egy el nem intézett kérdés, amely mûködik, de valójában nem következetesen felel meg az alkotmányos hatalmi ágak megosztására vonatkozó, azt hiszem, itt a parlamentben egységes vagy majdnem egységes nézetrendszernek.
Ha az elõterjesztõ valóban komolyan gondolja, hogy a bírói hatalom függetlenségének és önállóságának kifejezése vitán felül álló módon a rendkívül nagy hatáskörrel rendelkezõ és nézetünk szerint lényegében talán túlságosan is ellenõrizhetetlen tanács jellegû kollektív mûködést, testületi mûködést kifejezõ szervezet kezében összpontosul, akkor semmilyen alkotmányos indoka nincsen annak, hogy ennek a szervezetnek ne legyen a Legfelsõbb Bíróság tekintetében semmiféle joga, ne legyen semmiféle joga a Legfelsõbb Bíróságon mûködõ bírákkal és az ott mûködõ és a bírósági szervezet többi egységében mûködõ szakmai szervezetek vezetõivel, illetõleg kinevezésükkel vagy megbízásukkal kapcsolatban.
Ezért javasoltuk azt az ajánlás 29. pontjában foglaltak alapján, hogy természetesen, ha és amennyiben nézeteinkkel szemben az Országgyûlés megszavazná az országos igazságszolgáltatási tanács felállítását, akkor az gyakoroljon felügyeletet, és lássa el a bíróságok igazgatásából erre tartozó, erre háruló feladatokat a Legfelsõbb Bíróság tekintetében is.
Hogyan is lehet majd másképp elképzelni? Nem is értem pontosan, hiszen az általunk csak egyszerûsítve bírói minisztériumnak hívott bírósági hivatal hogyan fog megint... - kettõs formában fog mûködni. Egy egységet külön fog a Legfelsõbb Bíróság jelenteni, igazgatási és költségvetési és fejlesztési szempontból, és minden más egységet pedig a bírói hivatal fog menedzselni. Nem értjük, még egyszer mondom, és semmiféle magyarázatot sem kaptunk a bizottságban sem az elõterjesztõtõl, sem másoktól, csak azokat a nem támogatást jelentõ kisebbségi szavazatokat, amelyekkel nem vagyunk elégedettek.
Tisztelt Országgyûlés! Hangsúlyozottan az egyik legfontosabb hibának, majdhogynem azt mondanám, alkotmányos aggályokat felvetõ hiánynak tekinthetnénk, ha az új bírói fõhatalom nem terjedne ki az egyik egységére, nevezetesen a Legfelsõbb Bíróságra.
(10.50)
Fontosnak tartjuk a következõ sorban nem pontosan az ezt követõ módosításra vonatkozó indítványunkat, amely a bíráknak az országos igazságszolgáltatási tanács tagjává történõ megválasztását illetõen magasabb korban kívánja megállapítani azt a cenzust, amelyet az elõterjesztõ öt év bírói mûködéssel elegendõnek tartana. Úgy gondoljuk, tisztelt Országgyûlés, hogy ennek a rendkívül nagy hatáskört koncentráló szervezetnek a kilenc bírói tisztséget viselõ tagja tekintetében nem túlzás az az elõírás, amelyet mi szeretnénk Sepsey Tamás képviselõtársammal együtt, hogy ne öt-, hanem tízéves bírói gyakorlat elõzze meg az ilyen minõségben történõ tevékenykedést.
Tisztában vagyunk azzal, hogy ilyen módon nem a legfiatalabb, egyébként bírói minõségben erre a tisztségre pályázó és arra érdemes személyek kerülnének a bírói tanács megválasztásra alkalmas jelöltjei sorába, de számolva ennek a javaslatnak a következményeivel, úgy érezzük, a harmincadik életévét betöltött - egy-két évvel harminc év fölötti - személy még mindig az életének és a szakmai karrierjének az elején jár, de már kellõ tapasztalatot gyûjtött össze ahhoz, hogy tízéves bírói múlttal átlássa az olyan országos fontosságú és súlyú döntéseket, amelyek egyébként az igazságszolgáltatási tanácsi tagsággal járó felelõsséget jelentik.
Az öt évet kevésnek tekintjük, különösen akkor, ha az öt év mint bírói gyakorlat a másik törvényjavaslat alapján nagyrészt egyfajta próbaidõt jelentene. Hiszen jól tudjuk azt a részben kedvezõnek, részben bírálhatónak tartott elképzelést, hogy a bíró elsõ kinevezése próbaidõre szólna - nem ismeretlen ez más országok jogrendszerében. Magyarországon ez teljesen ismeretlen elképzelést honosítana meg. Tehát ide tartozóan csak annyit szeretnék mondani, hogy ennek az ötéves bírói gyakorlatnak a nagy része egyfajta betanulási idõszakot jelentene.
Én azt hiszem, az elõterjesztõ szándékát illetõen nem az az eredeti elképzelés, hogy az éppen hogy kezdõ bírók is sikerrel pályázhassanak erre az igen magas funkcióra. Nem hiszem egyébként, a gyakorlatban túl nagy veszélye lehetne annak, hogy a legfiatalabb és az ötéves gyakorlatot éppen hogy meghaladó, de a tízéves gyakorlatot el nem érõ személyek lesznek választott tagjai az országos igazságszolgáltatási tanácsnak, de azt hiszem, ennek a megszorítása és az életkornak mint feltételnek a felemelése mindenképpen indokolt.
Tisztelt Országgyûlés! Mint jeleztem, csupa fontosnak vélt szabályozást szeretnénk megváltoztatni. Úgyhogy sorrendben haladva egy rendkívül aggályos rendelkezést szeretnénk a figyelmükbe ajánlani, és az ezzel kapcsolatos javaslatunk támogatását kérni. Az ajánlás 41. pontjában foglalkozik az alkotmányügyi bizottság jelentése azzal a kérdéssel - amelyet nem támogatott sem õ, sem az elõterjesztõ -, amely arra irányult, hogy ne legyen az a hatásköre az országos igazságszolgáltatási tanácsnak, amelyet az elõterjesztõ szeretne, hogy tudniillik kivételesen - olvasom a szöveget - bármely tagjának a javaslatára elrendelhesse a társadalom széles körét érintõ, vagy a közérdek szempontjából kiemelkedõ jelentõségû ügyek soron kívüli tárgyalását. Ne legyen ez az intézmény, tisztelt Országgyûlés! Nem lehet alkotmányos indokot találni arra, hogy a soron kívüli tárgyalásokkal kapcsolatos, ma is meglévõ jogintézményt ilyen szintre és ilyen diszharmonikus szabályozással az országos igazságszolgáltatási tanács feladatává tegyük.
Tudnunk kell a következõket, a törvény más részeit próbálom összegezni: az országos igazságszolgáltatási tanács, mint tudjuk, nemcsak bírákból áll; van ott öt olyan funkciót betöltõ személy, akinek semmi köze nincs a bíróságokhoz. Ezzel sem értünk minden szempontból egyet, de eszerint a legfõbb ügyész, az Országos Ügyvédi Kamara elnöke, a Magyar Országgyûlés alkotmányügyi bizottságának elnöke, a Magyar Országgyûlés költségvetési bizottságának elnöke -
bármely tagjának a javaslatára - elrendelheti a társadalom széles körét érintõ, vagy a közérdek szempontjából kiemelkedõ jelentõségû ügyek soron kívüli intézését - természetesen erre vonatkozó elõterjesztést el kell fogadnia.
Önmagában, úgy gondolom, a jogállam részleteit illetõen is kidolgozott nézetekkel rendelkezõ képviselõtársam idegeit felborzolja egy olyan rendelkezés, amely a bíróságtól teljesen független, sõt, a bírósági hatalmi ággal kapcsolatban egyfajta ellenérdekeltségben lévõ, és ilyen pozícióban lévõ személyt javaslattevõvé minõsíthet ügyek soron kívül történõ tárgyalását illetõen. Tisztelt Országgyûlés! Tudni kell azt, hogy jelenleg ügyek soron kívüli tárgyalását adott bírósági, igazgatási vezetõk saját belátásuk - nyilván saját tapasztalatuk és indokoltság - esetén elrendelhetik - ez rendben is van.
Rendben van az is, tisztelt Országgyûlés, hogy indokolt kérelemre akár az ügyfelek, akár jogi képviselõik, vagy akár más intézmények érdekeinek a megjelenítõjeként kérhessék azt, hogy, mondjuk, a megyei bíróság elnöke ilyen vagy olyan ügyben, az ügy jelentõségére, a nemzetgazdaság különbözõ szempontjaira figyelemmel járjon el aziránt, hogy a tárgyaló bíró vagy a tanács soron kívül végezze el a tárgyalást. Ezt a rendszert, amely nagyon hosszú ideje mûködik - egyfelõl biztosítva ügyek valamilyen csoportosítását fontosságuk vagy idõszerûségük szerint, ugyanakkor nem megkérdõjelezve, hogy erre a bíróságot, az adott intézményt vezetõ elnök jogosult, és õ van abban a helyzetben, hogy felmérje az indokoltságot és az általa vezetett intézmény teljesítõképességét is -, teljesen felesleges kiemelni. Úgy gondolom, teljesen indokolatlan, hogy a havonta egyszer, nem tudjuk, milyen mûködési rendben ülésezõ tanács - mert errõl a törvény nem szól, hanem nagy szabadságot enged a tanács mûködési szabályzatát illetõen annak a megalkotására - egyszeri ülése dönthessen soronkívüliségi ügyekben.
Van ennek értelme? Úgy gondolom, gyakorlati értelme nemigen van, hiszen ha az az érdek fûzõdik egy soron kívüli elbíráláshoz, hogy minél gyorsabban tárgyalják le az ügyet, akkor a lehetõ legrosszabb helyre bízná a törvény, ha egy havonta egyszer ülésezõ testületként mûködõ, legmagasabb szervezethez telepíti ezt a jogot. Még egyszer mondom: remélem, csak elvileg lehet arra gondolni, hogy - egyfajta külsõ nyomásgyakorlás eszközeként - a bírói függetlenség teljes semmibevételével, felülrõl elrendelt rendelkezésként, a bírói függetlenséget megtestesíteni szándékozó testület elrendelhesse azt, hogy "x" bíróságon az ügyeket vagy az ügyek csoportját gyorsabban tárgyalják. Én azt hiszem, ennél világosabban nem lehetne beavatkozni a bírói függetlenség körébe, és ennél feleslegesebb, ennél indokolatlanabb helyre elhelyezett rendelkezése ennek a törvényjavaslatnak nemigen található.
Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a tisztelt Országgyûlés ezt az indítványunkat támogassa, és ne adjon lehetõséget ennek a nagyon rossz emlékeket ébresztõ javaslatnak az elfogadására - nem akarom itt a rossz példákat sorolni, a különbözõ, annak idején a Központi Bizottság jóváhagyását igénylõ vádiratoktól kezdve a különbözõ megyei párttitkárokon keresztül a bíróságra irányuló nyomásról; egy ilyen alkotmányosnak ítélt és annak tartott javaslat elfogadása, azt hiszem, nemcsak a jogászi közvélemény elõtt szülne rendkívüli visszatetszést.
Tisztelt Országgyûlés! Természetesen azok a módosítások, amelyek arra irányulnak, hogy az országos igazságszolgáltatási tanácsnak legyen joga a hatáskörében kinevezni a Legfelsõbb Bíróság kollégiumvezetõjét, és általában a Legfelsõbb Bíróságon mûködõ, és az ítélõtáblát illetõen õt megilletõ jogokat is gyakorolni, mind a már korábban említett indokokon alapulnak: azokon, hogy az országos igazságszolgáltatási tanács ténylegesen integrálja a bírósági szervezetet, tehát a Legfelsõbb Bíróságot is foglalja magába.
Az országos igazságszolgáltatási tanács bírói tisztséget viselõ tagságát illetõen egy igen furcsa rendelkezést találhatunk a törvényben, amelynek alapos végiggondolása, úgy érzem, nem is volt az elõterjesztõ szándéka.
(11.00)
Arra gondoltunk és arra gondolok, hogyan szûnik meg a bíróként OIT- tagságot elnyert, megválasztott személy ilyen minõsége. Az természetes, hogy ne lehessen visszahívni - ezt természetesen mi is így gondoljuk. Az is természetes, hogy valamilyen módon meg kell oldani az igazságszolgáltatási tanács mûködését is, és általában "honorálni", valahogyan szankcionálni kell azt az esetet, ha valaki tagként kárt okoz, a mûködés gátjává válik, nem fejt ki tevékenységet, nem tesz eleget kötelezettségének és így tovább; tehát jogos indok van arra, hogy szabályozza valahogy a törvény az ilyen minõségû tisztséget viselõ személyek eltávolításának a lehetõségét, mert mondjuk ki magyarul, errõl van szó.
Nos, a javaslat szerint a választott bíró tagságának megszûnésére az egyik ilyen lehetõség lenne, ha az OIT-tagsággal kapcsolatos jogok és kötelességek megszegése, hosszabb idõn át történõ mulasztása vagy elhanyagolása miatt a tagot az OIT kétharmados többséggel hozott határozatával tagjai sorából kizárja. Ez látszólag rendben lévõ intézkedés, hiszen ennek az egyébként többségében bírákból álló testületnek a kétharmadát nemigen lehet másképp elképzelni, mint hogy a bírók mondanak szentenciát a bíróként ilyen minõségû tagtársukkal szemben - de a helyzet nem ez. Utána lehet számolni: tizenöt tagja van az országos igazságszolgáltatási tanácsnak, tehát, ez könnyen belátható, tíz szavazat kell a kétharmadot illetõen ahhoz, hogy megfosszanak valakit hanyagság miatt - és elég széles itt a mérlegelési lehetõség, mint hallottuk, egyfajta negligens, passzív magatartás miatt is van erre mód. S ha megvizsgáljuk, hogy ezt a tíz szavazatot hogyan lehet elérni, akkor könnyen belátjuk, ez úgy is elérhetõ, hogy a bíró tagok többsége ellenezné a bíró tag kizárására vonatkozó indítványt, hiszen ennek a tanácsnak, mint tudjuk, nem bíró tagja - elnökével együtt, aki egy másfajta minõséget lát el - hat személy, s ezek szerint a kilencbõl csak négy bíró szavazata szükséges ahhoz, hogy valamelyik társukat kizárják ebbõl a testületbõl. Tehát a bírák kisebbségének a véleménye elegendõ, hogy ehhez a bírói csúcsszervezethez tartozó bíró tag tekintetében indokolt vagy kevésbé indokolt esetben a kizárás megkapja a többséget.
Én azt hiszem, hogy nem ez volt az elõterjesztõ szándéka, hiszen különben miért szerepeltetné az elõterjesztésben az azóta támogatott és elhagyni javasolt azon megállapítását, hogy "ez a szervezet többségében bírákból áll."
Tisztelt Országgyûlés! Ha ez a szervezet többségében bírákból áll, akkor nem lehet olyan hatásköre, olyan megoldása e szervezetnek bármely funkciója gyakorlásában, amely a többségét érintõ, bírói minõségû tagokkal szemben kisebbséget jelentõ nem bíró tagok szavazatát többséggé emelné. Egy kicsit talán komplikáltnak tûnik ezen elképzelésünk, de ha a tisztelt jogász képviselõtársaim utánaszámolnak, igazat fognak adni, hogy ebben az esetben erõsen megtörik az a bizonyos bírói szempont, amely az egész intézmény bevezetését és indokoltságát próbálja az Országgyûléssel elfogadtatni.
Tisztelt Országgyûlés! Még mindig ebben a részben kell érintenünk egy nagyon súlyos kérdést. Az általános vitában igyekeztünk - bár ott az idõkeretek nem mindig tették ezt lehetõvé - felhívni arra a figyelmet, hogy ez a törvényjavaslat bizonyos értelemben visszalépést jelent a bírói függetlenséggel kapcsolatos igen fontos és mára már többé-kevésbé megállapodott és kialakult önkormányzatok tekintetében. A bírói önkormányzatokról beszélek, tisztelt Országgyûlés, azokról az önkormányzatokról, amelyeknek jelenleg a hatályos törvény alapján majdnem vétójoga, de mindenképpen egyetértési joga van nagyon sok fontos kérdésben az államhatalmi ágak elválasztásának és egyensúlyra törekvõ szabályozásának természetes igényébõl. Ez okozhat konfliktusokat, erre volt példa az eltelt idõszakban, úgyhogy ezek, anélkül, hogy minõsítenénk - és ez nem az én tisztem -, azt mutatják, hogy vannak garanciák, vannak fékek és vannak kölcsönösen kiépített jogi eszközök ahhoz, hogy a hatalmi ágak tekintetében a bírói függetlenséget garantálják. Ennek egyik legfontosabb rendszere a hatályos szabályozás alapján jelenleg az az önkormányzatisági gondolat, amely akár az országos bírói tanácsot, akár pedig a megyei bíróságokon mûködõ megyei bírói tanácsokat, akár pedig az úgynevezett összbírói értekezleteket - ez is megyeit jelenti egyébként a jelenleg hatályos törvény alapján - megilletik.
Arra gondolok, tisztelt Országgyûlés, akik nem ismerik részletesen ennek a jelenlegi hatályos és felváltani kívánt törvénynek a szabályozását, hogy például nem lehet bíróvá kinevezni olyan személyt, akit a megyei bírói tanács nem tart arra alkalmasnak. Arra gondolok, hogy nem lehet megyei vagy kisebb bírósági vezetõvé kinevezni állandó, végleges jelleggel, hosszabb idõre, rendes módon azt a személyt, akit - mint jól ismert a közelmúltból is - a megyei összbírói értekezlet nem javasol kinevezni erre a funkcióra. Volt erre példa, lehet, hogy lenne is erre példa. Én nem tartom tragédiának, hogy ebbõl idõnként nézeteltérések vannak. Egyet tartanék tragédiának - és ezt javasoljuk -, hogy maradjon meg és ne vonják el ezeket a hatásköröket a megyei bírói kartól, a megyei bíróságokon vagy máshol mûködõ bírói tanácsoktól, mert az sérti a bírák függetlenségét, az sérti a bírói hatalom önállóságát, hogyha egy piramisszerû felépítmény alapján semmilyen véleményalkotás nem köti a kinevezõt.
Jelenleg azt tervezi az elõterjesztõ, hogy "a bírói testület többségi javaslata a kinevezõt nem köti" - ez a nagyon mellbevágó megfogalmazás került az elõterjesztõ szándékából a törvénybe, amely, még egyszer mondom, teljesen szemben áll a hatályos szabályozással, és teljes mértékben elgyengíti, de nem is elgyengíti, hanem nevetségessé teszi azokat a bírói testületeket, ahol választás útján, a pályatársak bizalmából, véleményformálási joggal és nyilván ennek megfelelõ igényes elképzelésekkel valaki mûködni szeretne.
Milyen véleményalkotás képzelhetõ el, tisztelt Országgyûlés, attól az önkormányzati szervezettõl, akinek a véleménye egyáltalán nem köti a kinevezõt? Van ilyen a magyar jogrendben, ahol az önkormányzatiság gondolata rengeteg helyen, nagyon fontos alkotmányos, alkotmányerejû törvényekben megjelenik, és utána odatesszük cinikus módon azt a rendelkezést, hogy mondhattok, amit akartok, ez nem köti a kinevezõt? Nincs, tisztelt Országgyûlés! Én nem ismerek ilyet! Lehet, hogy nincs igazam, de ha ilyen van is, az is alkotmányellenes, annak a gondolatnak a teljes tagadása, semmibe vétele, ami hét éve folyik a Magyar Országgyûlésben mint egyik fõ vezérlõ elv: ahol lehet, a szakmai és egyéb testületek véleménye érdemben befolyásolja a kinevezésre, illetõleg pozícióba emelésre jogosult személyek döntését, s ha ezek ellentétben állnak, akkor ne kerülhessen elõ az, hogy a szakmai véleménnyel szemben bármilyen más indokból - célszerûségi vagy netán politikai indokból - más döntés szülessen. Ez akkor is így van, tisztelt Országgyûlés, ha a kinevezõ jelenleg egy bírák többségébõl álló testület, amely - hangsúlyozzuk, s nem gyõzzük elégszer hangsúlyozni - valójában egy kuratórium, mert valójában egy minisztériumhoz hasonló hivatal fogja a döntéseket elõkészíteni, amely úgy, ahogy van, a jelenleg az Igazságügyi Minisztériumban mûködõ és a bíróságokkal foglalkozó részleg kópiája lesz, semmiféle módon nem a bírói hatalom, hanem annak adminisztratív-ügyintézõ szervezete megerõsítését jelenti.
(11.10)
De ezt már elmondtuk az általános vitában, ezt nem kívánom itt érinteni.
Ugyancsak ehhez fûzõdik egyébként a sajátos elõterjesztõi szándék és egyfajta kirakatba való elképzelések megjelenése - amelyet mi nem tartunk helyesnek, és javasoljuk elhagyását -, hogy ennek a bírói hivatalnak a vezetõje ne lehessen csak bíró.
Tisztelt Országgyûlés! Ennek a rendelkezésnek véleményünk szerint semmi logikus és praktikus értelme nincsen. Hiszen a hivatalt vezetõ személy dolga és feladata nem bírói feladat. Ennek a hivatalnak a vezetõje arra kell hogy alkalmas legyen - beleértve természetesen a helyetteseit és minden fontosabb tisztségviselõjét -, hogy országos méretekben irányítsa azt a jelentõs, mintegy másfél száz szervezeti egységet magában foglaló bírósági rendszert, ennek a mûködési feltételeivel és hiányosságaival legyen tisztában. Ez a feladat, ez a fajta tevékenység minden, csak nem bírói tevékenység.
Annak kimondása, tisztelt Országgyûlés, hogy ezt a pozíciót hivatásos bíró töltse be, azt fogja eredményezni, és a további következménye az lesz, hogy olyan személyeket fognak hivatásos bírónak elõterjeszteni, és a köztársasági elnökkel kineveztetni, akiknek egyébként a bíráskodáshoz semmi közük nem volt és nem lesz. Nincs értelme, tisztelt Országgyûlés, valamilyen farizeus elképzelés alapján arra gondolni, hogy ha a köztársaság elnöke valakit bírónak kinevez, akkor eleget tettünk az elõírásnak, mert hiszen bíróról van szó, igaz, hogy bírói gyakorlatot az illetõ nem folytatott. Jól tudjuk, hogy ezen rendelkezések mögött jól kitapintható, személyekre lebontható elképzelések húzódnak meg. Azt hiszem elég, ha én erre csak utalok.
Nem értjük, közjogilag nem értjük azt a szándékot, hogy egy hivatalt, egy ilyen közigazgatási jellegû, államtitkári tevékenységet jelentõ funkciót miért kell bíróval betöltetni, miért ragaszkodik ehhez az elõterjesztõ, és miért nem ismerjük azt el, hogy ez pontosan nem a bíró dolga, aminek az élére bírói minõséget kívánunk.
Tisztelt Országgyûlés! Az elõterjesztés hevenyészett és nem kellõen alaposan kidolgozott jellegére jó példa az 53. szám alatt szereplõ módosítással kapcsolatos helyzet. Ezt egyébként támogatja a bizottság és az elõterjesztõ is, csak jellemzõként olvasnám föl... (Dr. Hack Péter: Annak még nem nyitották meg a vitáját.) Igen, 51-ig tart a vita. Bocsánatot kérek, tisztelt Országgyûlés, akkor a magam részérõl a vitának ebben a szakaszában más, egyébként általunk elõterjesztett javaslatot nem kívánok érinteni. A következõkben majd az 51-tõl 54-ig terjedõ szakaszban hivatkozom a késõbbiekben elmondandóra.
Köszönöm figyelmüket.