DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Sokkal rövidebben kívánok a Balsai képviselõ úr által felvetett problémák közül néhányra reagálni.
Kezdem mindjárt a 29. pontban foglaltakkal, ami a Legfelsõbb Bíróság igazgatási tevékenységének felügyeletére vonatkozik, és ezt az országos igazságszolgáltatási tanács hatáskörébe kívánja telepíteni a módosító javaslat benyújtója, alkotmányossági kérdésként veti fel ezt a dolgot. Fel lehet vetni alkotmányossági kérdésként valóban, de megítélésem szerint akár ellenkezõ elõjellel is. Ugyanis a konstrukció szerint az országos igazságszolgáltatási tanács elnöke a Legfelsõbb Bíróság elnöke a törvény erejénél fogva, így furcsa volna, ha az általa vezetett szerv látná el a Legfelsõbb Bíróság igazgatásának felügyeletét.
Megítélésünk és az elõterjesztõ megítélése szerint ezt a kérdést megnyugtatóan rendezi az az alkotmányos berendezkedés, ami szerint a Legfelsõbb Bíróság elnökét az Országgyûlés választja, és az Országgyûlésnek tartozik felelõsséggel, és ha a Legfelsõbb Bíróság elnökének beszámoltatása rendszeres, lényegre kiterjedõ, akkor, azt hiszem, ez a probléma áthidalható lenne.
A következõ, ami felvetõdött a képviselõ úr elõadásában: az országos igazságszolgáltatási tanácsnak az a jogosítványa, amely lehetõséget teremtene - kivételesen, bármely tag javaslatára - a soronkívüliség elrendelésére. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez az intézmény ismert a magyar eljárásjogokban, hiszen valamennyi bíróság elnökének hatáskörébe tartozik a soronkívüliség elrendelése az általa vezetett intézmény tekintetében. Éppen ezért talán furcsa lenne, ha egy országos kitekintéssel rendelkezõ szerv nem rendelkezhetne ezzel a jogosítvánnyal. Hiszen nem vitás, hogy az országos mûködés során sokkal nagyobb kitekintése van az ügyek meghatározott csoportjára, és talán jobban ki tudja választani azt az ügyet - hangsúlyozni kívánom: természetesen kivételesen, és csak lehetõségként -, amelynek a soron kívüli eldöntése társadalmi szempontból, a társadalom elvárása, a társadalmi igények szempontjából is nyomatékos lehet. Nem akarok példákat felsorolni, mindössze annyit mondanék, hogy ilyenek az egész közvéleményt rendkívül felrázó nagy korrupciós és élet elleni cselekmények, amelyek sajnos az elmúlt években egyre gyakrabban fordultak elõ.
Ha az országos igazságszolgáltatási tanács erre vonatkozóan soronkívüliséget rendel el, nem tudom, hogy ez miért ártana a bírói függetlenségnek. Továbbá szeretném megjegyezni, hogy én nem látom ezt a bírói függetlenség ellen ható intézménynek, ugyanis itt kifejezetten igazgatási dolgokról van szó, valaminek a gyors elintézésérõl, ami magának az érdemi munkának a végzését nem befolyásolja. Ugyanis abban a pillanatban, amikor a bíró úgy érzi, hogy a soronkívüliség õt bármilyen módon gátolná az objektív igazság kiderítésére irányuló tevékenységében és az annak megfelelõ ítélet meghozatalában, akkor õ automatikusan le fogja lassítani ezt az eljárást. És azért, mert elrendelték a soron kívüli eljárást, biztos vagyok benne, hogy nem fogja mellõzni azokat a szükségszerû bizonyítási eljárásokat - gondolok itt szakértõ, szakértõpáros bevezetésére és így tovább, az eljárásjogban meghatározott intézmények alkalmazására -, amelyek egyébként szükségesek lennének.
A bírói önkormányzatokkal kapcsolatosan felvetõdött, hogy a szabályozás visszalépést jelent. Azt hiszem, hogy a szabályozás éppen elõrelépést jelent, mégpedig abban a tekintetben, hogy szinkronba hozza egymással a döntési és a felelõsségi jogosítványokat. Ugyanis a jelenlegi jogi szabályozás szerint a bírói önkormányzati szervek döntési jogokkal rendelkeznek. Ugyanakkor felelõsségük e döntés tekintetében egyáltalán nincs, éppen a személyi kérdések vonatkozásában. Az a teljesen ésszerû és az a logikus, ha oda telepítjük a döntési jogköröket is, ahol a felelõsség is megjelenik mellettük.
Szeretném még azt megjegyezni, hogy egyébként megmarad a bírói testületeknek az úgynevezett javaslattételi joguk, ami valóban igaz, hogy ez nem köti a kinevezõt vagy a hatáskörrel rendelkezõ szervet, azonban nyilván figyelembe fogja venni; és azért, mert a jogszabály tételesen is megfogalmazza azt, hogy nem köti a kinevezõt, nem tudom, hogy miért kellene cinikusnak nevezni, hanem éppen szókimondónak, a lényegre tapintónak és a lényegre törõnek kellene neveznünk.
(11.20)
Nem akarom lefolytatni azt a vitát, ami a kinevezési jogkörök gyakorlásával kapcsolatban már mind az általános vita során, mind a bizottsági üléseken lefolyt. Egy biztos: meg kellett szüntetni azt az állapotot, hogy a bírói vezetõk kinevezése politikai vitákat generáljon. Ezt generált az elmúlt kormányzat idején, generál jelenleg is, mindannyian nagyon jól tudjuk. És ha az autonóm bírói igazgatási szervezet elsõdleges hatáskörébe kerülnek ezek a jogosítványok, akkor azt hiszem, jó úton jár a törvényhozó, amikor ennek az elfogadását javasolja.
A magam részérõl egyet tudok érteni azzal a módosító javaslattal, hogy az országos igazságszolgáltatási tanács tagja csak tízéves bírói mûködés után lehessen valaki. Ha végzünk egy kis számítást, kiderül, hogy 36-37 éves lesz egy bíró, mire ezt a jogosultságot eléri. Ahhoz, hogy egy ilyen rendkívül nagy jelentõségû grémium tagja lehessen valaki, én is azt hiszem, nem túlzott a tízéves bírói gyakorlat javaslata; de ez a bizottságban megkapta a szükséges támogatást, ezért a Ház errõl természetesen szavazni fog.
Röviden még szeretnék utalni arra, hogy csak hivatásos bíró lehet a hivatal vezetõje. E tekintetben a törvényi rendelkezés is érintett volt egy módosító indítvány kapcsán. Azért helyes, hogy ez bent maradt a törvénytervezetben ebben a megfogalmazásban, mert kifejezetten a szakma kérése volt, hogy ennek a nagyon fontos hivatalnak a vezetését hivatásos bíró lássa el - s én most csak a bírót használom -, mert õk azok, akik belülrõl ismerik ennek a nagyon fontos intézményrendszernek a mûködését.
Tisztelt Országgyûlés! Nyugodt lelkiismerettel merem állítani, hogy például én, aki ügyvédként közel három évtizedet dolgoztam az igazságszolgáltatás bizonyos területein segítõként, nem vagyok tisztában egy csomó olyan belsõ bírósági dologgal, amit csak a bírák tudnak és csak a bírák ismerhetnek. Úgyhogy ha ezt a hivatalt hivatásos bíró vezeti, akkor a vezetés olyan személy kezébe kerül, akinek ebbõl adódóan eleve megvannak azok a plusz lehetõségei és esetleges tapasztalatai, amiket majd megfelelõen hasznosítani tud.
Egyébként én nem tudok arról, hogy bizonyos személyre lebontható elképzelések lennének ennek az intézményrendszernek az ilyetén történõ törvénybe foglalása mögött. Megmondom õszintén, nemhogy nem tudok róla, de nem is tudom elhinni, hogy ez valóban így lenne.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)