DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Balsai István képviselõ úr az elõzõ, tehát még a megelõzõ kétperces felszólalásában egy analógiát állított fel, amely analógiával kapcsolatban, azt gondolom, el kell oszlatnom a félreértéseket. Õ azt mondta, hogy abból a körülménybõl, hogy az országos igazságszolgáltatási tanács vezetõje a Legfelsõbb Bíróság elnöke, és hogy az országos igazságszolgáltatási tanács lesz hivatott arra, hogy a Legfelsõbb Bíróság elnökének a személyére javaslatot tegyünk, ehhez hasonló helyzet az, mintha az elnöki hivatal tenne javaslatot a köztársasági elnök személyére. És azt mondta, hogy ez az analógia ül vagy áll, de mindenesetre helytálló.
Ez az analógia teljesen téves. A köztársasági elnök vezetõje saját hivatalának; az országos igazságszolgáltatási tanács egy testületi elven mûködõ szervezet, amelynek tagjai titkos szavazással tesznek javaslatot. Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy jelen pillanatban a hatályos alkotmányos szabályozás szerint a bírói testületeknek tulajdonképpen nincs beleszólásuk abba, hogy a Legfelsõbb Bíróság elnöke ki legyen. A hatályos alkotmány szerint a köztársasági elnök - konzultálva a parlamenti pártokkal - tesz javaslatot a Legfelsõbb Bíróság elnökének személyére, és az Országgyûlés kétharmados többséggel fogja megválasztani a Legfelsõbb Bíróság elnökét.
Az a konstrukció, amelyet az új tervezet tartalmaz és amely a bírák számára valamifajta állásfoglalási lehetõséget fog teremteni a Legfelsõbb Bíróság elnökének személyével kapcsolatban, ez szerintem elõrelépés, ez egyáltalán nem hátralépés. S természetesen elõfordulhat az is, hogy az országos igazságszolgáltatási tanács tagjainak többsége nem annak a személynek a legfelsõbb bírósági elnökké választását véleményezi pozitívan, aki éppen betölti ezt a pozíciót, hanem úgy dönt többségi szavazással, hogy negatív véleményt nyilvánít. De ez semmilyen tekintetben nem csökkenti az Országgyûlés szuverenitását, az Országgyûlés szuverén módon azt választja meg legfelsõbb bírósági elnökké, akit akar.
Azon a körülményen, hogy szerencsés-e, hogy a Legfelsõbb Bíróság elnöke egyben elnöke az országos igazságszolgáltatási tanácsnak, azt gondolom, joggal lehet vitát folytatni. De azt is gondolom, azok a javaslatok, amelyeket az MDF képviselõi tettek, hogy rotációs alapon, a bírói tagok közül sorsolásos alapon dõljön el, hogy ki éppen az igazságszolgáltatási tanács elnöke, ezek ellen ugyanannyi érvet lehet felhozni, ha nem többet - szerintem többet -, mint a törvényjavaslat által javasolt megoldással szemben.
A testület egyenjogú, egyenrangú tagokból fog állni. Az elnöknek technikai jogosítványai vannak. Természetesen ezek a technikai jogosítványok nem jelentéktelenek, de a testület utána szavazással dönt. Semmilyen tekintetben nem hozható párhuzamba a köztársasági elnök hivatalával, amely nem testületi alapon mûködik, az egy munkaszervezeti egység.
(11.40)
Tehát én ezt a jelentõs félreértést szerettem volna tisztázni. A Legfelsõbb Bíróság elnöke az országos igazságszolgáltatási tanács tagjainak nem lesz hivatali fõnöke. Velük szemben utasítási joga nincsen, fegyelmiindítási joga nincsen, semmilyen tekintetben nincsenek függelmi viszonyban a Legfelsõbb Bíróság elnökétõl az országos igazságszolgáltatási tanács tagjai. Még munkahelyi vezetõjük sem a Legfelsõbb Bíróság elnöke. Nagyon nagy baj az, hogy az a félreértés él a mai napig is a magyar köztudatban, hogy a Legfelsõbb Bíróság elnöke fõnöke minden magyar bírónak - legfeljebb a Legfelsõbb Bíróságon dolgozó bíróknak. De ha azok közül valakit a bírák az országos igazságszolgáltatási tanács tagjává választanak, akkor ebben a minõségükben nem lesznek utasíthatók, sõt ítélkezõ minõségükben sem, csak ügyviteli, munkaszervezési kérdésekbe szólhat bele az elnök.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)