DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést kérek ezért az intermezzóért. Bizottsági elõadóként nem kívántam szólni; képviselõként elõre be voltam jelentve írásban, és egyetlen írásbeli jelentkezõként tüntetett fel a forgatókönyv - csak erre szerettem volna utalni.
Tisztelt Ház! Az igazságszolgáltatási csomag legkisebb terjedelmû és jogi értelemben a legegyszerûbb - hangsúlyozom még egyszer, jogi értelemben a legegyszerûbb - pontjáról van szó. Arról a törvényrõl, amely összesen három paragrafusban azt rendezi, hogy hol legyenek azok az ítélõtáblák, amelyeket más törvények, rendelkezések következtében fel kell állítani. Mégis az volt a tapasztalat, hogy az igazságszolgáltatási csomag vitájában - úgy itt a plenáris ülésen, mint a bizottsági ülésen - ez a kérdéskör váltotta ki a legnagyobb vitákat.
(11.50)
Közel ötven - vagy talán több mint ötven - képviselõ nyújtott be módosító javaslatokat a törvénnyel kapcsolatban. Szeretném ezen viták okait elemezni, és ezzel kapcsolatban az SZDSZ álláspontját kifejteni.
Amikor már 1989-90-ben megfogalmazódott annak az igénye, hogy ítélõtáblákat kell létrehozni, akkor felvetõdött az a kérdés, hogy hol, milyen területi megoszlásban hány ítélõtábla álljon fel. Az elõkészítõk viszonylag hamar eljutottak arra a következtetésre, hogy egyfelõl kívánatos lenne az ország regionális, területi felosztásának megfelelõen, másfelõl a történelmi hagyományokra tekintettel, Magyarország jelenlegi területén öt ítélõtábla felállítása, hasonlóan ahhoz helyzethez, ami a századfordulón létezett.
Ugyanakkor nyilvánvaló vált az is, hogy öt ítélõtábla egyidejû felállítása a költségvetés számára olyan terheket jelent, amely terhek nehezen viselhetõk, a költségvetés nem tud felszabadítani annyi pénzt, nincs annyi felesleges pénz a költségvetésben, amely egyidejûleg öt ítélõtáblát tudna infrastruktúrával, épülettel, személyzettel ellátni.
Ezért fogalmazódott meg az a kérdés, hogy hogyan lehet fokozatossá tenni az ítélõtáblák felállítását. Az elõzõ pontot azért hangsúlyoztam, mert rögtön az elsõ indítvány arról szól, hogy ne az eredeti elõterjesztésnek megfelelõen, két lépcsõben álljanak fel az ítélõtáblák, hanem Csiha András és képviselõtársai azt javasolják, hogy 1999 január 1-jétõl egy lépcsõben, öt helyen jöjjön létre ítélõtábla. A magam részérõl azt gondolom, hogy szerencsés az az elképzelés, és az SZDSZ is támogatja azt az elképzelést, amely az ítélõtáblák felállításánál fokozatosságot tervez. A fokozatosságot úgy tervezi, hogy az elsõ fordulóban három ítélõtáblát javasol felállítani: Budapesten, Pécsen és Szegeden. A második fordulóban, 2001-et követõen pedig Debrecenben és Gyõrben kíván ítélõtáblát felállítani.
Az indítványok másik csoportja, abból a logikából kiindulva, hogy ha elsõ fordulóban három ítélõtábla jön létre... - akkor nem logikus az a három helyszín, amelyet az elõterjesztõ javasol, hiszen ha a fõvárosban, Kelet- és Nyugat-Magyarországon lesz egy-egy ítélõtábla, akkor nem szerencsés az a felosztás, hogy a fõváros mellett valójában a kelet-magyarországi ítélõtábla Délkelet-Magyarországon van, a nyugat- magyarországi ítélõtábla pedig Délnyugat-Magyarországon; ez is inkább közép-nyugat, mint délnyugat - akarom mondani: Pécs esetén az ország közepéhez közelebb van, mint a nyugati részéhez.
Ugyanakkor ezért javasolják Dióssy László, Pál Béla, Kaszás Tibor, Csehák Judit, Szabó Tamás, Nemes Mikós és mások is - tehát többpárti indítvány van - Nyugat-Magyarországon Veszprém városának ítélõtáblával való ellátását. Tehát azt a javaslatot terjesztik elõ, hogy Veszprém legyen a nyugati régió ítélõtáblájának a székhelye, ami abban a vonatkozásban logikus megoldás, hogy Veszprém Nyugat-Magyarország közepén van, azzal a szükséges infrastruktúrával rendelkezik, ami az ítélõtáblához elengedhetetlen lenne. De természetesen a javaslat hátránya az, Veszprém támogatása ellen szól az, hogy ha öt ítélõtábla jön létre, akkor a veszprémi ítélõtábla után Nyugat-Magyarországon nagyon nehéz úgy egy újabb, második nyugat-magyarországi ítélõtáblát létrehozni, hogy egyenletes legyen az ítélõtáblák megközelíthetõsége.
Felmerül más indítványban a nyugat-magyarországi térségben Kaposvár székhelye is. A most következendõ vitát azért tartom nagyon nehéznek, mert azt gondolom, hogy minden egyes benyújtott indítvány mellett lehet nagyon fontos, nagyon helyes és helyénvaló érveket felsorakoztatni. Nagyon sok érv szólhat Veszprém mellett, szólhatnak érvek Kaposvár mellett, és nyilvánvalóan szólnak nagyon súlyos érvek Pécs, Szeged, Gyõr és Debrecen mellett is, tehát azok mellett az ítélõtáblák mellett, amelyeket tulajdonképpen a kormány javasol.
Azt hiszem, hogy ez az eset, ahol az Országgyûlés igazán jó döntést nem tud hozni. Hiszen - ahogy említettem - ez jogilag tulajdonképpen jelentéktelen kérdés, technikai kérdés, ugyanakkor azokon a településeken, ahol az ítélõtábla létre fog jönni, a település karakterét, a településnek az ország településrendszerében elfoglalt helyét megváltoztató eredményekkel fog járni ez a döntés. Hiszen azok a települések, amelyek itt szóba jönnek, és amelyek már ma is a régiók gazdasági, tudományos vagy egyetemi központjai, ezentúl igazságszolgáltatási központokká is válnak, amelyek a településen munkahelyeket teremtenek, nyilvánvalóan nemcsak bírák számára, hanem a bíróságon dolgozó adminisztratív személyzetnek, technikai személyzetnek. Jelentõsen elõnyösebb helyzetbe hozzák a településeket lakókat, esetleg az ítélõtábla illetékességi területének többi részén lakókhoz képest. Ezért a magam és az SZDSZ részérõl megértek minden olyan törekvést, amelyben az egyes régiókhoz tartozó képviselõk a saját régiójuk központját - akár Veszprémet, akár Kaposvárt, akár a többi említett várost - támogatják.
Ezzel együtt, a magunk részérõl a kormány eredeti elõterjesztését tartjuk támogathatónak, ugyanis úgy ítéljük meg, hogy a kormány feladata és felelõssége az arról való meggyõzõdés, hogy technikai feltételekben, épületekben, ingatlanokban és egyéb körülményekben az összehasonlítások eredményeként melyik településen tudja a legeredményesebben megtenni az ítélõtáblák létrehozását. Ezért az SZDSZ nevében a kormányt ebben a kérdéskörben támogatásomról szeretném biztosítani.
Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra, hogy van még egy kompromisszumos lehetõség, amire nincs bent módosító javaslat. A bizottsági tárgyaláson elhangzott, a Magyar Bírói Egyesület jelen lévõ képviselõje - részben egy korábbi testületi álláspontra, részben a saját álláspontjára hivatkozva - felvetette, hogy elsõ lépésben csak egy ítélõtáblát kellene felállítani, a fõvárosban, az egész országra kiterjedõ illetékességgel, és második lépésben kellene létrehozni a másik négy ítélõtáblát.
Ez a javaslat valahol a Csiha András és képviselõtársai által elõterjesztett azon javaslat, hogy '99. január 1-jétõl mind az öt ítélõtábla álljon fel, és a Sepsey Tamás és Balsai István által beterjesztett, a 3. pontban szereplõ javaslat, hogy csak 2001-ben, de akkor jöjjön létre mind az öt ítélõtábla; tehát ne legyen a két lépés, hanem egy hosszabb elõkészítéssel egy lépéssel, 2001-ben jöjjön létre.
E két bent lévõ javaslat - az egyik egy többpárti javaslat, a másik az MDF-es javaslat - között egy kompromisszumos javaslat lehetne az, hogy a fõvárosban jönne létre egy ítélõtábla. Természetesen - mint fõvárosi pártlistán megválasztott képviselõ, abból a logikából kiindulva, hogy a többi képviselõ is a saját városát támogatta - én is tudom támogatni a fõváros ilyen helyzetben való elõnybe hozását.
(12.00)
De hozzá kell tennem a korrektség kedvéért, hogy ez ellen a - mondom, a bírói egyesület által is támogatott és egyéb ésszerûségi szempontokat is figyelembe vevõ - javaslat ellen szól egy fontos érv. Nevezetesen - és fõvárosi képviselõként nyugodtan tudom mondani, hogy ez reális érv -, hogy az ország túlzott fõváros-centrikusságának egy újabb elemmel való megerõsítése enyhíti annak az ötletnek a népszerûségét, hogy egy lépésben csak egy ítélõtáblát hoznánk létre. Ez újra megerõsítené azt a tényt, hogy a fõvárosra koncentrál az igazságszolgáltatási szervezet is, tehát ebbõl a szempontból komoly érvek szólhatnak a három ítélõtábla egy idõben való létrehozása mellett, tehát hogy a fõváros mellett még két, fõvároson kívüli ítélõtábla is felálljon.
Tehát ez a szempont az, ami miatt mi a bírói egyesületnek ezt a jónak tûnõ ötletét nem támogattuk. Nem szeretnénk elfogultnak tûnni a fõvárossal szemben, és kívánatosnak tartjuk, hogy azok az ítélkezési központok, amelyek az ítélõtáblákhoz épülve kialakulhatnak, azok jelentõs vidéki településeken is létrejöjjenek.
Szeretném végezetül hangsúlyozni még egyszer, hogy több települést is alkalmasnak tartanánk a megjelölteken túl is, de elfogadjuk a kormány álláspontját, amely a törvényjavaslat eredeti szövegében szereplõ településeket és egyúttal a magyar történelmi tradícióval egybeesõ településeket jelöl meg.
Természetesen, ha a vitában az általam jelzett kompromisszumos javaslat szélesebb körû támogatást nyerne, tehát elsõ lépésben a fõvárosban és az ottani tapasztalatok után állna fel a második lépésben a négy ítélõtábla, ettõl sem zárkózunk el, de mi ezt a javaslatot szándékosan nem terjesztettük elõ.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)