DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Csiha Andráshoz kapcsolódva én is részese voltam annak a módosító javaslatnak, amely az egyidejûséget képviseli vagy szeretné.
Nagyon röviden néhány kiegészítést szeretnék fûzni a Csiha képviselõtársam által elmondottakhoz, hogy egyrészt a földrajzi elhelyezkedés kérdésében miért tartjuk indokoltnak, hogy egyidejûleg jöjjön létre az öt táblabíróság.
Egyrészt úgy gondolom, hogy Szegeddel, Péccsel és Budapesttel egy olyan kényszerû, mesterségesen megosztott, földrajzilag elhelyezett hármas jön létre, amely egy eddig nem szokványos, észak-dél irányú megosztottságát adja az országnak. Ha ehhez hozzáveszem még, hogy van egy nyugat-keleti megosztottság is az elmaradottság területén és az ott élõ emberek helyzetében, akkor úgy gondolom, hogy ez még a jelenlegi helyzetnél is elviselhetetlenebb.
Nagyon fontos arra utalni, hogy a Magyarországon kialakult közlekedési struktúra egyértelmûen Budapest-központú, különösen a vasúthálózatra igaz ez. Ha valakit Debrecenbõl Szegedre beidéznek egy bírósági tárgyalásra, minimum elõzõ nap délben el kell indulni ahhoz, hogy a reggeli idõpontban megjelenhessen. Ennek nem csupán idõigénye van, hanem úgy gondolom, anyagilag is jelentõs terhet jelent. Valóban igaz, hogy elõfordulhat, hogy ennek figyelembevételével felvetõdik az
llampolgárban a kérdés, egyáltalán érdemes-e fellebbezési jogával élni.
Költségoldalról szeretném a kérdést megvilágítani. Elég gazdag-e az ország ahhoz, hogy egy olyan szervezeti struktúrát hozzon létre átmeneti idõre, amelyrõl látható, hogy néhány éven belül közel a fele mértékben szükségtelenné válik? Ugyanis most a három táblabíróságon a megfelelõ ügyek számának mértékében fel kell állítani a teljes stábot, ugyanakkor ott, ahol most felduzzasztottuk a bírói kart és a hozzá szükséges apparátust, nyilvánvalóan az öt tábla belépésével néhány éven belül természetesen csökkenteni kell. Ennek végig kell gondolni egyrészt az anyagi, másrészt az egzisztenciális kérdéseit is.
Nagyon fontosnak tartom azt is, ami szintén az egyidejûség mellett szól, hogy gyakorlatilag azok a városok, amelyek beadták igényüket a táblabíróság felállítására, már '99 januárjától képesek lennének azt fogadni és mûködtetni. Debrecen város önkormányzata is kialakította és részben megkezdte az intézkedéseket arra, hogy a város központjában egy igazságügyi centrumot hozzon létre, amely magában foglalja a cégbíróságot és a debreceni munkaügyi bíróságot is. Ezáltal lehetõvé válna, hogy a Széchenyi utca 9. szám alá az eredeti épületébe kerüljön vissza a debreceni ítélõtábla. Azt is vállalta Debrecen önkormányzata, hogy megoldja az ítélõtáblán dolgozó bírák lakáshelyzetét. Hajdú-Bihar megye ezen túl pedig igazságügyi, orvos- és mûszaki szakértõi apparátussal is úgy mûködik, hogy a megye határain túl is képes szakmailag segítséget nyújtani.
Véleményem szerint minden racionalitást nélkülöz a három tábla földrajzi elhelyezkedése, hiszen nem lehet azt komolyan gondolni, hogy Szeged vagy Pécs egy-egy tájegység déli csücskén regionális központjai lehetnek egy olyan területnek, amelyhez eddig semmilyen közigazgatási szálak nem fûzték. Úgy gondolom, ez fordítva is igaz lenne. Tehát ha csak a debreceni és csak a gyõri ítélõtábla kerülne felállításra az elsõ körben, hasonló lenne a véleményem.
Egy picit úgy tûnik, hogy egy féllábas megoldás van most a parlament elõtt. Én úgy gondolom, végig kellene tekinteni, hogy az egymilliárd forint az egész éves költségvetéshez viszonyítva milyen nagy terhet jelent, és hogy ha az általam elmondottakat a költség szempontjából végiggondoljuk, akkor elképzelhetõ, hogy mégiscsak érdemes lenne felvállalni - elsõsorban társadalompolitikai okokból - az öt tábla egyidejû beindítását.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)