DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy gondolom, a privatizációs törvény és annak minden módosítása, tehát a most beterjesztett, az állam tulajdonában levõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosítása a magyar gazdaság talán leghisztérikusabb kérdéseit veti fel, hiszen az állami vagyon egy igen tekintélyes hányada került magántulajdonba anélkül, hogy ténylegesen az állam a privatizációs stratégiáját, a privatizációs taktikáját elkészítette volna, anélkül, hogy egy nemzeti leltár felállítására került volna sor, anélkül, hogy meghatározta volna a Magyar Köztársaság Országgyûlése, hogy végül is milyen vagyonnak milyen részét és milyen céllal kívánja magánosítani, hogy mi a fontosabb, a munkahelyek megtartása vagy a bevételek elérése.
(19.20)
Tehát ezekbõl a megjegyzésekbõl is látható, hogy felelõtlen módon történt az állami vagyon döntõ részének kiárusítása. Így következhetett be egy olyan helyzet, hogy a termõföld kivételével a nemzeti vagyon közel 80 százaléka úgy alakult át, hogy az a termelésbe vissza nem forgatható vagyonná alakult, hiszen a korábbi termelõvagyonból luxusvillákká, luxus-személygépkocsikká, a legkülönbözõbb szigeteken és a világ legtávolabbi részein szinte utolérhetetlen cégecskék off-shore vagyonává változott át, tehát a vagyon döntõ része kikerült a magyar nép rendelkezése alól.
Állandóan változtatják a privatizációs törvényt, de úgy tûnik, hogy annak 1. §-a idõtálló, noha ha valamit, akkor ezt kellett volna változtatni, hiszen a törvény az 1. §-ban meghatározza, hogy a cél a vagyon mielõbbi értékesítése. Holott a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint annak kimondása, hogy a cél a vagyon mielõbbi értékesítése, eleve óriási vagyonvesztést okoz, éppen ezért nagyon nagy hibának tartjuk az 1. § ezen rendelkezésének törvénybe iktatását és azóta változatlan tartalommal való fenntartását. Szerintünk nem az állami vagyon mielõbbi értékesítését kellett volna kimondani, hanem a hatékonysággal kellett volna foglalkozni, és minél hatékonyabb értékesítést kellett volna célul kitûzni.
A másik állandóan visszatérõ probléma a privatizációs törvénnyel és annak a jelenlegi módosításával kapcsolatban is, hogy az 1987. évi XI., tehát a jogalkotásról szóló törvény rendelkezéseit változatlanul nem tartotta be az elõterjesztõ, tehát a Magyar Köztársaság kormánya. Úgy gondolom, hogy éppen ezért az már eleve elfogadhatatlanná tette ezt a módosítást, hogy a hatásvizsgálat hiányában nem lehet világosan nyomon követni a gazdasági folyamatokat.
Nem lehet tudni még azt sem, hogy a módosítás mekkora vagyont érint, holott ez alapkérdése lett volna a módosítással kapcsolatos rendelkezéseknek. De itt a módosítás kapcsán is - noha majd késõbb rá fogok mutatni arra, hogy ez tulajdonképpen három csoportot érintõ módosítás - hiányzik a leltár a privatizálandó vagyonról. És nemcsak hogy hiányzik a leltár, hanem úgy gondolom, hogy maga az indokolás is nemcsak hogy nem meggyõzõ, hanem részben egymásnak ellentmondó is, hiszen elég, ha csak arra utalok, hogy ugyanazt az érvet használja; például az aranyrészvény vonatkozásában helyenként pro, helyenként pedig kontra érvként. És annak ellenére, hogy a privatizációs törvényben eddig is benne foglaltatott a szavazatelsõbbséget biztosító úgynevezett aranyrészvény - ha jól emlékszem, a 7. § (3) bekezdésében -, ennek tartalmát csak a mostani módosításnál fejti ki a Magyar Köztársaság kormánya, pedig már korábban keresztülerõltették ezt, így például a Paksi Atomerõmû teljes eladását - akár egy aranyrészvény megtartásával - meg lehet tenni, csak senki sem tudta, hogy ténylegesen mit jelent az aranyrészvény. Tudniillik az aranyrészvény fogalmának meghatározása és annak idõtállósága egyáltalán nem figyelmen kívül hagyható körülmény! Különösen egy olyan kormánynál nem, ahol állandóan változik az alaptörvény, tehát ahol soha nem lehet tudni, hogy a törvény mely rendelkezéseit mikor fogják újból módosítani.
A kormány a mostani változtatáshoz sem terjesztett elõ koncepciót, pedig ennek lehetõségét a törvény 8. §-ának (2) bekezdése biztosította. A Független Kisgazdapárt megítélése szerint koncepció nélkül az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítése rendkívül kockázatos, hiszen a koncepció olyan irányvonalat adhatna, amelyet - éppen az értékesítés során - az állam érdekeinek megóvása céljából lehetne fokozottan érvényesíteni. A stratégiai cégek privatizációját eddig is botrányok jellemezték, és ennek oka a koncepció hiánya, illetõleg pontosabban ennek az egyik oka a koncepció hiánya volt. Tehát végre kellene egy olyan koncepció, amelyet az Országgyûlés megvitat és elfogad, enélkül nem lehet megnyugtató változtatást végrehajtani a privatizációs törvényen.
A mostani beterjesztés lényegében háromirányú változást jelöl meg, de mindegyik változás irányával kapcsolatos indokolás - részben vagy egészben - hiányos vagy helyenként ellentmondásos. A változások körében elsõ helyen az állami tulajdon további csökkentése szerepel, és bizony itt a stratégiai tulajdonlás olyan vállalataiban történik drámai tulajdonosi változás, mint például a Matáv, a Hungexpo vagy talán, úgy gondolom, a magyar lakosság döntõ többsége számára leginkább fájdalmas a változtatás az Országos Takarékpénztár tulajdoni viszonyaiban, de a Hungaropharma és egyéb olyan stratégiai cégek is eladhatóvá váltak - akár csak egy aranyrészvény megtartásával -, amelyek az eddig állami tulajdonban lévõ vállalkozói vagyonban további drámai fordulatot hozhatnak létre.
(19.30)
A Független Kisgazdapárt ebben a körben külön kiemeli annak a 22 mezõgazdasági részvénytársaságnak a 75 százalékos állami részesedésrõl 50 százalék plusz 1 részesedésre való csökkentését, amelyet a mezõgazdaság fejlõdése szempontjából egy nemkívánatos változásnak tart, amely a kulcsfontosságú cégek ellehetetlenítéséhez vezet.
Hasonlóképpen drámainak tekintjük, a magyar állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon további sérelmét látjuk a kutatóintézetekbõl való teljes vagy részbeni állami kivonulásban.
Itt felhívnám a figyelmet arra, hogy az államnak a kutatóintézetekbõl való kivonulása most már azért tekinthetõ drámai fordulatnak, mert a jövõkutatók egységesen állítják, hogy a harmadik Bvezredben azok az országok részesülnek a megtermelt javak döntõ többségébõl, amelyeknek a termékeiben a hozzáadott szellemi érték, illetõleg a mozaikérték szerepel. Ez viszont egyértelmûen a kutatás és kutatás-fejlesztés megbecsülését, elõtérbe helyezését jelenti, ugyanakkor a meglévõ kutatóintézetekbõl az állam részbeni vagy egészbeni kivonulása egyértelmûen a jövõkutatók prognosztícióival ellentétes következményeket sejtet.
Hadd hivatkozzam arra, hogy a Független Kisgazdapárt egy olyan ország esetében, amelynek nincsenek jelentõs természeti kincsei - mint Magyarország -, de amelynek van egy kimûvelhetõ emberfõbõl álló társadalma - van egy rendkívül jó adottsága arra, hogy a kimûvelhetõ emberfõkbõl álló társadalma olyan szellemi produktumot hozzon létre, amely a kutatás és kutatás-fejlesztés kapcsán az ország jövõjét megalapozhatná -, rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy ezzel ellentétes tendenciát mutat a törvényjavaslat mostani módosítása; annál is inkább, miután a Magyarországra jövõ úgynevezett mûködõtõke igen jelentékeny része tulajdonképpen a bedolgozói munka szintjére szorítja a magyar ipart és a gazdaságot, ez pedig semmiképpen sem jelentheti a hozzáadott szellemi érték, illetõleg mozaikérték megjelenését, amely pedig a mi megítélésünk szerint nemcsak a következõ évezredben - amely néhány évnyire van ma már tõlünk -, hanem jelenleg is érvényesül a világ fejlettebb országaiban.
A második csoport az állami tulajdon arányának növelése, tehát éppen ellentétes irányú mozgás, mint a módosítás elõbb jelzett nagyobbik szelete. Itt arra a hiányosságra kell rámutatnom, hogy tulajdonképpen önkényes szempontok alapján történik annak a meghatározása, hogy hol kell növelni az állami vagyont. Így nem nagyon látjuk, hogy a HM-nek, tehát a Honvédelmi Minisztériumnak miért kell erdõgazdaságot vagy vadgazdaságot tulajdonolnia.
Úgy gondolom, hogy az állami tulajdon részesedésének a növelése egyes esetekben egyenesen nemkívánatos, hiszen elég, ha a függetlennek nevezett, de a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint függetlennek egyáltalán nem tekinthetõ Kopint-Datorgban a Miniszterelnöki Hivatal részesedését 25 százalék plusz 1-rõl 50 százalék plusz 1-re emelik. Itt felmerül a kérdés, hogy miért. A függetlenségért? Nyilván nem a függetlenségért, hanem egy ellentétes mozgásért. Itt a Független Kisgazdapártnak megint csak arra kell rámutatnia, hogy bizony itt egy olyan mozgás van az állami tulajdon növelésénél, amely egyes esetekben rendkívül kézenfekvõen, kimutathatóan nemkívánatos.
A harmadik csoport lényegében az új cégek megjelenését jelenti az állami tulajdonú cégek között. Itt azonban sokszor nem világos az elõterjesztésbõl - s ez egy borzasztóan nagy veszélyt is rejt magában - , hogy mire gondol a kormány. Vajon a visszaállamosításra? Nagyon veszélyes, hogyha erre gondol. Ha erre gondol, egyáltalán hogy kerül erre sor, milyen nagyságú a visszaállamosítás?
De a törvénymódosítás alapproblémája a felsorolt gondok és bajok mellett részben változatlanul az aranyrészvény marad, hiszen az aranyrészvény a mi megítélésünk szerint nem old meg semmit. Nem lehet azt sem látni, hogy olyan tulajdonlás esetén, mint, mondjuk, a Herz- vagy a Pick-szalámi, ahol már kialakult tulajdonosi viszonyok vannak, az aranyrészvény megjelenése az eddigi tulajdonlásban valami drámai fordulatot hozhat, ez a mi külföldi megítélésünket illetõen rendkívül kedvezõtlen lehet. Tehát úgy gondolom, hogy a tulajdonosi jogok utólagos korlátozásának a gondolata is a privatizációs törvény módosításában sokkal több veszélyt rejt magában, mint amennyi hasznot hozhat.
Félreértés ne essék, a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló törvény annyi rendelkezésében rossz, és olyan alapvetõ koncepcionális hibák vannak benne, hogy a módosítása mindenképpen indokolt, de pontosan a kifejtettekbõl következik, hogy ez a módosítás éppen a kifogásolt irányokat tekintve rendkívül veszélyes, és adott esetben szinte jóvátehetetlen kárt okozhat az állami tulajdonban.
Ezért a Független Kisgazdapárt csak az esetleges módosító indítványok tükrében látja lehetségesnek végsõ álláspontja kialakítását, mert a jelenlegi formában a módosítást elfogadhatatlannak tartja. Ezért a privatizációs vagyon jelenlegi tárgyalásának szintjén azt elutasítjuk. De szeretném jelezni, hogy természetesen a végsõ döntést egy felelõsségteljesen gondolkodó párt csak akkor tudja meghozni, amikor a módosítványokat is látja.
Köszönöm a megtisztelõ figyelmüket .(Taps.)