MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Eredetileg az aranyrészvényhez akartam hozzászólni, de majd rendes hozzászólás keretében szólok. Most inkább Kósa képviselõ úr hozzászólására reagálnék. Annak idején, amikor a Bauer-Tardos-féle indítvány ment a Házban, hozzászólásban elmondtam, hogy meglehetõsen szerencsétlen dolog az - és kollektíven az országgyûlési képviselõkre -, ha ahhoz a módosító indítványhoz hozzákötik a Szokai-Tocsik- botrányt. Hiszen alátámasztja azt a vélekedést, amit a magukat kutatónak nevezõk vagy tényleg kutatóemberek mondtak, hogy szándékosan hagyott az Országgyûlés lyukakat a privatizációs törvényben, hogy nem átlátható a törvény. Azt pedig magunk is tudjuk - ha valaki végigolvassa -, hogy ez a törvény igenis megteremti - sok eszközzel - az átláthatóság feltételét. Hogy néhány példát mondjak: mindent pályázatban meg kell hirdetni, utána ugyanott az eredményt ki kell hirdetni, emlékeztetõket kell készíteni.
Nem utolsósorban a híres-nevezetes botránynak végképp semmi köze nem volt a privatizációs törvényhez, hiszen ami hiba ott megtörtént, az a kormány hatáskörében elkövetett hiba volt. Nem szerencsés ezenkívül azt a tévhitet erõsíteni, amely azt mondja, hogy mindent a jog és lehetõleg a törvény eszközeivel kell megoldani. Azt hiszem, olyan törvényt nem lehet sem itt, sem másutt elfogadni, amely minden visszaélési lehetõséget kizár, amely minden esetlegesen felmerülõ problémára megoldást ad.
Hogy újra visszautaljak a Bauer képviselõtársam által beadott önálló képviselõi indítványra, például annak az az eleme, hogy menet közben a pályázati feltételeket nem szabad módosítani, az evidencia kérdéskörébe tartozik. Nem hiszem, hogy ezt törvényben kell megoldani.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán,
az Országgyûlés elnöke foglalja el.)
A privatizációs törvény azon módosítása tehát inkább azt a célt szolgálta, hogy néhány vélt vagy valós problémát megerõsítsünk, és ilyen értelemben semmi köze nem volt a Szokai-Tocsik-botrányhoz. Köszönöm szépen.