KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Bauer Tamás képviselõtársamnak mondom a következõket: nem igaz az, hogy nincs a Házszabályban és a parlament munkarendjében olyan lehetõség, hogy ha a kormány valamit sürgõsen akar elfogadtatni a parlamenttel, akkor ezt megtegye.
(20.20)
Megvannak ezek a lehetõségek, élni kell velük.
Egyébként kétharmados parlamenti többség birtokában végképp nem lehet azt mondani, hogy az ellenzéknek bármilyen eszköz van a kezében annak érdekében, hogy komolyan hátráltassa a valódi kormányzati szándékot. Az akkori szituációban is megvolt az a lehetõség, hogy a kormány a normális, szokásos úton a parlament elé hozza az önálló javaslatát, kiálljon és azt mondja, hogy igen, ez az álláspontom, ebben akarom módosítani a privatizációs törvényt, tessék róla vitatkozni. Az nem eljárás, hogy egy hétfõ esti vitában feláll a kormány képviselõje, és egy teljesen más, az eredeti javaslattal köszönõ viszonyban sem álló komplett törvénymódosítást tesz az asztalra, és azt mondja, hogy ez egy módosító indítvány. Ráadásul olyan elemeket tartalmazott, amely kifejezetten ellentétes volt a módosítók, tehát Bauer Tamás és Tardos Márton, Dornbach Alajos módosítási szándékával. Nem lehet ilyet csinálni! Nem lehet azt csinálni egy demokráciában, hogy ilyen kerülõ úton, kifejezetten sunyi módszerrel módosítsak egy olyan törvényjavaslatot, mint ami a privatizációs törvény, nem tudja az ember mire vélni ezt a eljárást. Nem gondolhat másra, mint hogy valami itt nem stimmel. Hogy is van ez? Ha az a szándék, amit Miklós László képviselõtársam mondott, hogy a kormány átvilágíthatóbbá, ellenõrizhetõbbé, jobban érthetõbbé tegye a privatizációs javaslatot, akkor ezzel miért nem mer a parlament plenáris ülésén, rendes körülmények között kiállni? Ez vállalhatatlan? Nem hiszem, hogy errõl szól a történet, fõleg a Tocsik-botrány után nem errõl szólt a történet. És fõleg nem errõl szólt, mondjuk, Suchman Tamás, akkor még miniszter úr szavai szerint, aki azt mondta, hogy le kell vonni a tanulságokat, módosítani kell a privatizációs törvényt. Miért nem lehetett ezt vállalni? (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) Ezt vállalni kell, ez olyan skandalum, ami példátlan a magyar parlament történetében, de nem lehet az ilyen eljárásokat elfogadni, sem akkor, sem most. (Demeter Ervin tapsol.)