KÓSA LAJOS (FIDESZ): Nem, azt hiszem, nem kívánok abból a jegyzetbõl - valamilyen idegen papír volt itt a pulpituson. (A talált papírt átadja az elnöknek.)
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A '95. évi XXXIX. törvény módosításáról folyik az általános vita a parlamentben. Ez köznyelven szólva a privatizációs törvény módosítása. Ennek a módosításnak a mi megállapításunk szerint két lényeges eleme van. Az egyik az, hogy a privatizációs törvény egy új 7. §-ban kiegészülne egy olyan szabályozással, ami a törvénybe beemeli a szavazatelsõbbségi részvény egyes kérdéseit és ennek az egész intézményrendszerét. A másik lényeges eleme ennek a törvénynek a melléklet, amiben pontosan szabályozza az elõterjesztõ, illetõleg módosítja azon vállalkozói vagyont, amely tartósan állami tulajdonban kell hogy maradjon, és fõleg azt, hogy ez milyen arányban kell hogy tartós állami tulajdonban maradjon. Magyarul azok a cégek, amelyek állami kézben vannak, itt szerepelnek, és az is, hogy tartósan milyen állami arány kívántatik ezeknél a cégeknél.
Elõször a felszólalásomban a szavazatelsõbbségi részvény kérdéséhez szeretnék hozzászólni.
Kedves képviselõtársak, bizonyára tudják, hiszen elõttem is sokan elmondták ezt: ez a szavazatelsõbbségi részvény a magyar jogrendben nincs. Egyszerûen nem létezik. Azok a törvények, ahol a jogi logika szerint, a dogmatika szerint szerepelniük kellene, ott nem szerepelnek. A jogintézmény maga kiforratlan, kidolgozatlan értelemszerûen, és a megjelenése is csak egy viszonylag késõbbi idõpontban volt érzékelhetõ, sem a Gt., sem a polgári jog ezeket a szavazatelsõbbségi részvényeket és a hozzájuk fûzõdõ pontos jogokat, korlátozásokat, lehetõségeket nem tartalmazza. Ahhoz, hogy azt reméljük, hogy a tartósan állami tulajdonban maradó vállalatoknál - ott, ahol szavazatelsõbbségi részvényt kíván csak megtartani az állam - ez az intézmény valóban biztosítsa az állam gazdasági, stratégiai érdekeit és lehetõségeit, ahhoz meg kell hogy jelenjen ez a szavazatelsõbbségi részvény a jogi szabályozásban.
(20.30)
Nem a privatizációs, hanem a gazdasági törvényben és a polgári törvénykönyvben, a polgári és a gazdasági jogrendbe illeszkedõen. Nem vehetõ másnak az, hogy nem ott kívánja a parlament által elfogadtatni a kormány ezt a szavazatelsõbbségi részvényt, hanem itt, a privatizációs törvényben, mint kigondolatlan, kiforratlan kapkodás. Nem ismeretlen ez a parlament ellenzéki képviselõi elõtt. Számtalan olyan eset van, amikor a kormány kifejezetten kapkod, különbözõ idõzítési, logisztikai, nem tudom, milyen határidõs problémákkal olyan helyeken szabályoz kérdéseket, amelyek nem oda valók. Általában hiába mondja ilyenkor az ellenzék azt: nem helyes, hogy ilyen eljárást követ a kormány, mert egyszerûen megzavarja a jogrendet, a jogstabilitást veszélyezteti, és fõleg nehézzé teszi a jogkövetést, sõt, ad absurdum, általában a parlamentben a kormánypárti képviselõk is ezekkel a felvetésekkel egyet szoktak érteni; persze ez nem akadályozza meg õket abban, hogy egyébként a végszavazásnál az ilyen megoldások mellé letegyék a voksukat, és így hozzájáruljanak ahhoz - ahelyett, hogy megakadályoznák -, hogy maga a kormány ezzel a stílussal összezavarja a jogrendet, és a kapkodását törvényerõre emelje.
Magyarul, a mi elképzelésünk a szavazatelsõbbségi részvény kapcsán a következõ: a Gt.-ben kell ezt a kérdést szabályozni, nem egy ágazati törvényben. A Gt.-ben az egész jogkonstrukciót át lehet gondolni: mire jó, milyen lehetõségek, milyen jogosítványok, milyen korlátozások fûzõdnek hozzá, és ott lehet megteremteni azt a jogstabilitást, ami késõbb valóban alkalmassá teszi a szavazatelsõbbségi részvényt arra, hogy az állam stratégiai érdekeit ezáltal képviselje a meghatározott cégekben. Ebben a formában így ez nem alkalmas erre, miután a kormány jelentõs cégekben kíván szavazatelsõbbségi részvényeket bevezetni vagy megtartani, így például a Paksi Atomerõmûben. Azt gondoljuk, hogy ez a magatartás felelõtlenség; az élet sajnos ezt a vélekedést látszik alátámasztani.
Gondoljanak csak a Szegedi Paprika Rt. ügyére! A Szegedi Paprika Rt.-ben az államnak volt aranyrészvénye, vagyis szavazatelsõbbségi részvénye - egy ilyen kidolgozatlan, kiforratlan jogi konstrukcióban - , és ezzel a részvénnyel nem tudta megakadályozni azt, hogy a Szegedi Paprika-részvényt ne vigyék a tulajdonosai felszámolásba. Ezt a céget felszámolják, holott az állam egyébként a szavazatelsõbbségi részvényével meg szerette volna ezt akadályozni: nem jött neki össze. Azért nem jött össze, mert ez a jogi konstrukció ebben a kidolgozottsági formájában nem alkalmas arra, hogy egy megalapozott jogi hátteret adjon egy esetleges jogvitában a szavazatelsõbbségi részvénnyel bírók kezébe.
Tekintettel arra, hogy - még egyszer mondom - stratégiai cégekrõl van szó, ez a magatartás kockázatos, kapkodó, elfogadhatatlan, nem szabad ezzel élni. Nagy lelkesedéssel támogatnánk a kormányt akkor, hogyha elõször a gazdasági törvényben szabályozná a szavazatelsõbbségi részvényt; és utána végképp nem is kellene azzal foglalkozni a privatizációs törvényben, hogy ott a szavazatelsõbbségi részvény konstrukciójának mik a konkrét jogai, korlátozásai, hanem már értelemszerûen adott a konstrukció; akkor értelmesen lehet arról vitatkozni, hogy mely cégeknél tartsunk szavazatelsõbbségi részvényt és melyeknél nem. Ez a megoldás itt alkalmatlan tárgyon elkövetett kísérlet, és miután az állami vagyon jelentõs része a szenvedõ alanya ennek a kísérletnek, ez megengedhetetlen!
Hangsúlyozom még egyszer: az aranyrészvény-konstrukciót egyébként támogatná az ellenzék egy jelentõs része, a Fidesz mindenképpen, de ezt a Gt.-módosításához kell behozni. Arról az ellenzék igazán nem tehet, hogy a kormánynak szervezési gondjai vannak, és nem sikerül neki a törvényhozói meg a kormányzati munkát összehangolni, és a privatizációs törvényt elõbb akarja módosítani, mint a gazdasági törvényt, aminek a módosítására egyébként már régen sor kellett volna hogy kerüljön.
Ez egyébként már önmagában elegendõ indok ahhoz, hogy ezt a törvényjavaslatot ne lehessen támogatni, hiszen itt például azt a módosító indítványt kellene beadni, hogy a törvénymódosítás 3. §-a szûnjön meg, mert nem értünk ezzel egyet. Nem itt kell szabályozni! Akkor viszont értelmét veszti az egész további menet. Tehát én azt gondolom, ez a törvényjavaslat így önmagában alkalmatlan a támogatásra, és módosító indítványokkal sem javítható. Azonban még érdekesebb, hogyha megnézi az erre fáradságot vevõ a mellékletet, ami a másik kardinális kérdés ebben a törvényjavaslatban: ugyanis itt derül ki az, hogy a másik elem sem támogatható - legalábbis jelentõs részei egyáltalán nem támogathatóak.
Áttérek akkor a törvényjavaslat második lényeges elemére, a mellékletre. Hadd kezdjem mindjárt azzal, hogy például az egész energetikai szektorban, a gázszolgáltatóknál, az áramszolgáltatóknál, az áramtermelõknél és többek között a Paksi Atomerõmûnél, továbbá az Országos Villamos Távvezeték Rt.-nél - tehát az elosztást végzõ rt.- nél - ez a javaslat, részben megerõsítve egyébként egy korábbi álláspontot, amit szintén ez a kormány terjesztett elõ, úgynevezett egy darab szavazatelsõbbséget biztosító részvényt határoz meg.
Az általános indoklásban egyébként külön tanulságos az, hogy összesen egy nagyon-nagyon rövidke szakasz szól arról, hogy ennek mi az oka. Szó szerint felolvasom: "a húsz gáz- és áramszolgáltató, valamint erõmûvi társaság esetében az egy darab szavazatelsõbbséget biztosító részvényhez fûzõdõ jogosítványok gyakorlása átkerül az IKM- miniszterhez, azzal, hogy a további állami tulajdonban lévõ részek tekintetében a tulajdonosi jogokat változatlanul az ÁPV Rt. gyakorolja." És itt kifejtik még néhány mondatban, hogy a szavazatelsõbbséghez fûzõdõ jogok biztosítják az állam stratégiai érdekeit ebben az ágazatban. Ez eddig még látszólag rendben is lenne. Itt arról van szó, hogy szavazatelsõbbségi részvényt kell az egész energetikai szektorban megtartani, azért, mert ez a konstrukció biztosítja az állam stratégiai befolyását, hiszen egy sor jogszabály itt például ellátási felelõsséget is ró a kormányra.
Majd az érdeklõdõ ember egy másik részhez lapoz, ahol azt veszi észre, hogy a Kopint-Datorg Szervezési és Adatfeldolgozási Rt. 25 százalék plusz egyes állami részesedését 50 százalék plusz egyes részesedésre kívánja emelni a kormány. És itt érdekes az indoklás, szintén érdemes felolvasni: "a Kopint-Datorg esetében a jelenleg kisebbségi tartós állami tulajdonrész stratégiai többségre történõ emelését a Miniszterelnöki Hivatal részére végzett szolgáltatások biztosításának igénye indokolja."
Képviselõtársaim! Hogy is van ez? Olyan jelentéktelen, apró-cseprõ cégeknél, ágazatoknál, mint az egész energetikai szektor, ami monopolisztikus szerkezetû, ahol nem lehet lecserélni az erõmûveket csak úgy ukmukfukk, ahol nem kompetitív vagy nagyon kevéssé versenyzõ az egész szektor, ott a szavazatelsõbbségi részvény mind elegendõ ahhoz, hogy az állam a stratégiai jogosítványait érvényesítse? Sõt ennél a szektornál még ellátási felelõsség is van! Ellenben egy olyan intézetnél, mint a Kopint-Datorg - ahol egyébként kompetíció van, verseny van, a piacon meg lehet venni ezeket a szolgáltatásokat, amit a Miniszterelnöki Hivatal részére végez a Kopint, vagy meg lehet másképp oldani az egészet, van államapparátus, adatgyûjtés stb. -, ott, mit ad isten, a 25 százalék plusz egy nem elégséges: nemhogy az aranyrészvény, a szavazatelsõbbségi részvény nem elégséges az állam, de nem is az állam, hanem a Miniszterelnöki Hivatal részére végzett szolgáltatások biztosítására, hanem egyenesen többség kell?! Tehát nemhogy nem elég az aranyrészvény, hanem többség kell, mert a Miniszterelnöki Hivatal részére egy egyébként versenykörülmények között dolgozó ágazatban olyan szolgáltatást nem lehet biztosítani, ahol az állam a cégben csak 25 százalékban érdekelt. Nemhogy aranyrészvény: a 25 százalék sem elég!
Egész egyszerûen: szerintem ez a két indoklási rész megmutatja, hogy az egész melléklet egy rossz tréfa, csak elszúrták a határidõt, és nem április 1-jén adta be a kormány. Ugyanis ez olyan mértékben ellentmondásban van egymással, amilyen mértékben csak ellentmondásban lehet valami önmagával. Itt vagy megbíztak valami humoristát, hogy írja meg a mellékletet, illetõleg az indoklást, vagy tényleg vicces kedvében volt a kormány, és jókedvében beterjesztette ezt a törvényjavaslatot.
De vannak más bajok is itt a melléklettel. Itt van például a Magyar Távközlési Rt., ahol a 25 százalék plusz egy szavazatról lemenne a kormányzat egy darab szavazatelsõbbséget biztosító részvényre. Nagyon érdekelne a következõk közötti összefüggés: a Matáv legutóbbi közgyûlésén az egyébként a részvények 25 százalékával plusz egy szavazattal bíró kormányzat képviselõje nem támogatta az osztalék kifizetését, ellenben itt most megjelenik a szavazatelsõbbségi részvényre történõ állami részesedés csökkentése. Nagyon érdekelne, hogy e között a két apróság között mi az összefüggés, hiszen egyébként a Matávban jelentõs osztalékfizetésre lett volna lehetõség. Itt, ha jól értem, az állami részesedésnél mindnyájunk pénzérõl van szó.
(20.40)
Nem is kell nagyon részletesen indokolnom azt, hogy én úgy gondolom, az Ovit Rt., vagyis az Országos Villamos Távvezeték Rt.-ben, illetõleg a Paksi Atomerõmûben nem támogatjuk az egy darab szavazatelsõbbséget biztosító részvénykonstrukciót, még akkor sem, ha formálisan az MVM-nél vannak is ezek az aranyrészvények.
Azt gondolom ugyanis, hogy a Paksi Atomerõmû már csak van annyira lényeges az ország szempontjából, mint a Kopint-Datorg a kormány szempontjából. Ha a Kopint-Datorgnál egy tanulmányt nem lehet úgy megvenni, hogy az államnak ne legyen benne többsége, akkor szerintem Paksnál se csináljunk arra részvényt, tartsuk meg ott az MVM-en keresztül, illetõleg mondjuk ki akár konkrétan, hogy a Paksi Atomerõmû, meg az Ovit Rt. bizony tartós állami tulajdonban marad, mégpedig az én javaslatom szerint ez nyugodtan maradhat száz százalékos állami tulajdonban.
De menjünk tovább ezen az egyébként nagyon érdekes kis mellékleten! Itt van például a CD Hungary esete. A CD Hungaryben ugyanis szavazatelsõbbséget biztosító részvényt kíván bevezetni a kormányzat. Ez mind rendben is lenne, azonban mielõtt én parlamenti képviselõként, mint aki mégiscsak arra is hivatott vagyok többek között - önökkel együtt, tisztelt képviselõtársaim -, hogy az állami vagyon alakulását ellenõrizzem; mielõtt én egy ilyen döntést meghozok, szívesen látnék egy kormányjelentést arról a botránysorozatról, ami a CD Hungaryt érintette az elmúlt idõszakban, beleértve a legutóbbi idõket. Talán bizonyára figyelték a sajtófigyelõket. Ugyanis szeretnék tisztán látni, mielõtt egy ilyen stratégiai döntést meghozok ebben az ügyben.
Azt gondolom, jobb az, ha az ember elõször tisztán lát, és utána lép valamit, mintha sötétben gyorsan belerohan egy gödörbe. Éppen ezért például bizonyos cégeknél nem lehet támogatni ezt a megoldást, mert elõbb jobb lenne tiszta vizet önteni a pohárba.
Tisztelt Képviselõtársak! Végezetül - nem megyek végig egyenként a mellékleten - összefoglalóan a mellékletrõl el lehet mondani: ez a melléklet nagy részben az érdekelt lobbyk küzdelmének eredményeképpen került be ide a parlament elé, ami elég sajnálatos, mert értelemszerûen ezek a lobbyk végképp nem a kormányzati stratégiai gondolkodás mentén alakítják ki a véleményüket. Így aztán meglehetõsen esetleges az, hogy mely cégnél 100 százalék, mely cégnél 50 százalék, mely cégnél 25 százalék vagy még annál is kevesebb, ad absurdum szavazategyenlõséget biztosító részvény az, amit az állam meg akar tartani.
Az indokolásból egyébként világosan kiderül: hol arra hivatkozik egy cégnél a kormány, ahol, mondjuk, csökkenteni akarja a részesedését, hogy a forgóeszköz-finanszírozáshoz tõkét kell bevonni; hol azt mondja, hogy azért kell növelni a részesedést, mert az államnak kell a forgóeszközigényeket biztosítani; hol azt mondja, hogy pénzt akar megtakarítani, ahol azt mondja, hogy pénzt kell ebbe a cégbe betenni. És itt semmiféle elvek nem rendezik, irányítják, igazítják el az embert abban, hogy vajon ez miért van így. Ezek nem ágazati megfontolások, hanem itt szemmel láthatóan az a megfontolás, hogy ki tudta kiharcolni, melyik lobby, hogy bekerüljön és milyen arányban.
Ez sok mindennek nevezhetõ, csak stratégiának nem, márpedig ha az állami vagyon alakítása kapcsán - mint hallottuk Bauer Tamástól - az államnak stratégiája van, akkor kívánatos, hogy ez a stratégia itt elõttünk világosan megjelenjen, és ne lobbyharcok tükrözõdjenek az elõterjesztésben.
Tisztelt Képviselõtársak! Ha van valamilyen törvényjavaslat, amihez szükséges költségvetési hatásvizsgálat, akkor kétségtelen, hogy a privatizációs törvény feltétlenül az. Nem vitatom, hogy a jogalkotási törvényben, illetõleg a Házszabályban számos esetben nehezen teljesíthetõ az egyes elõterjesztések költségvetési hatásvizsgálata, hiszen, mondjuk, a nemzeti szimbólumok konkrét szabályozásához - pedig az tárgyiasult - viszonylag nehezen készíthetõk el ezek a költségvetési hatásvizsgálatok, illetõleg egyes kérdéseknél tényleg nem is kéri az ellenzék ezt számon a szó szoros értelmében vagy betû szerint a kormányon.
De ha van valamilyen törvény, amihez szükséges a törvények által egyébként megkövetelt és elõírt költségvetési hatásvizsgálat, akkor az az állami tulajdonban levõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló törvény és annak módosítása. Csakhogy ez nincs; vagy van, de a kormányzat valamilyen ok miatt ezt titkolja. Ugyanis a parlament és annak képviselõi ezt nem kapták meg. Amit most megkapott a képviselõk egy része - nem mindenki -, az egy úgynevezett háttéranyag, ami kizárólag a mezõgazdasági ágazatban dolgozó tartós állami tulajdonú társaságok mûködésének bizonyos mértékû összefoglalása a számok tükrében, de még ez sem meríti ki egyébként a költségvetési hatásszámítás fogalmát. De az egészrõl egyébként semmi más anyag nincsen.
Bizonyára a kormányzat a parlamenti képviselõk leleményességére, ügyességére támaszkodik, vagy arra, hogy majd megcsinálják maguknak, mert a kormányzatnak erre nem volt ideje, vagy nem volt kedve ezzel bíbelõdni, biztos egyeztetési nehézségek voltak, meg el vannak foglalva a munkatársak, és ilyen apróságokra, mint a törvényi elõírás, már nem volt mód figyelemmel lenni.
Azonban ebben az ügyben tényleg nem lehet - félretéve az iróniát - felelõs döntést hozni akkor, ha a képviselõk nem látják a költségvetési háttérszámításokat és hatásokat. Miután ez nincs, már önmagában ez az ügy elég arra, hogy ezt a törvényjavaslatot, illetõleg a módosítást ne támogassák a képviselõk.
Végezetül engedjenek meg egy nem ennyire a konkrét javaslathoz kötõdõ észrevételt - nem is kritikát, csak észrevételt. Ugye, önök is tudják azt, hogy az ÁPV Rt.-ben különbözõ munkálatok folynak. Önök biztos tudják, tisztelt kormánypárti urak, de talán az ellenzékiek is, hogy az ÁPV Rt.-ben folynak bizonyos munkálatok arra vonatkozóan, mi legyen az ÁPV Rt. sorsa. Mi is legyen az ÁPV Rt.-nél tartósan állami tulajdonban maradó vagyon, üzletrész, részvény sorsa? Mi az a stratégia, ami mentén a privatizációt le kell zárni, és fel kell építeni valami más mûködési logika mentén szervezetet, vagy nem kell felépíteni? Egyáltalán: hogyan tovább?
Ha ezek a munkák komolyan vehetõk, akkor egész egyszerûen nem érthetõ az, hogy miért nem ezzel kezdi a parlament az egész privatizáció ügyének megvizsgálását, miért akarja eleve korlátozni magát. Hiszen világos, ha például véletlenül egy olyan stratégia születne, hogy egy magyar befektetési intézetet hoz létre a kormány különbözõ gazdaságpolitikai célú projektek vagy stratégiai célú projektek finanszírozására, és ennek forrásoldalát ott véli megtalálni, hogy mondjuk nem adja el a Matávban meglevõ részesedését, ellenben mindig azzal küldi majd oda a képviselõjét, hogy az esetleges Matáv-osztalékot elhozván megteremti forrásoldalról bizonyos gazdaságpolitikai projektek finanszírozását, mondjuk, egy ilyen intézeten vagy társaságon keresztül - akkor teljesen világos, hogy lehet ez bármennyire csillogó vagy jó gondolat, az a hajó sajnos már elment, mert a Matáv részvényeit a kormány el akarja adni.
Egyébként majd késõbbi törvények tárgyalásánál ejtünk szót arról, hogy az ott befolyó bevétel hogyan és miként fog hasznosulni. De az teljesen világos, hogy ez a törvényjavaslat önmagában, most bármi is legyen benne, azt jelenti, hogy vagy - ad 1 - összhangban van az egyébként a parlament által még nem tárgyalt és a kormány által sem elfogadott, csak készülõ "ÁPV. Rt. hogyan tovább" stratégiákkal, vagy egyszerûen azt csinálja a kormány, hogy bár még nem tudja, kamiont vesz-e vagy teherautót, de a garázst már felépíti egy adott méretre, aztán innentõl lehet tervezni, hogy hogyan tovább.
Ez sok mindennek mondható, de megint nem stratégiának. Én éppen ezért azt szeretném, ha a kormányzat legalább valamilyen módon tájékoztatná a képviselõket arról, milyen elképzelések vannak arra vonatkozóan, hogy hogyan tovább privatizációs folyamat, hogyan tovább tartós állami tulajdon, hogyan tovább ÁPV Rt.; vagy egész egyszerûen vár addig ezzel a törvényjavaslattal és módosítással addig, amíg azok a gondolatok nem kerülnek olyan állapotba, hogy már lehet a koncepciókról törvényhozási szinten beszélni.
Ellenkezõ esetben, megint mondom, sok mindennek nevezhetõ majd, ami történik, de egy biztos: stratégiának nem. Márpedig - és itt engedjék meg, hogy egy angol közmondással zárjam a felszólalásomat - annak a kapitánynak, aki nem tudja, hogy hova akar menni, mindig ellenszele van.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)