BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Mind Kósa Lajos, mind Demeter Ervin értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy ezt a törvényjavaslatot most nyújtja be a kormány és nem akkor, amikor majd valamikor a privatizáció utáni teendõkrõl lesz szó.
Azt hiszem, teljesen logikus a kormány eljárása, hiszen itt arról van szó, hogy mit kell csinálni, amíg folyik a privatizáció. Az a feltételezett másik elképzelés pedig arról szól, hogy mi legyen utána. Nyilvánvaló, hogy az ember elõször elkészíti és megeszi a vacsorát, és utána fekszik le aludni. Amit önök javasolnak, az azt jelentené, hogy elõször feküdjünk le aludni és utána készítsük el magunknak a vacsorát, ami kétségkívül nem egy célszerû eljárás.
A második megjegyzésem: Demeter Ervin utalt egy korábban igazságügyi államtitkár jogász professzornak egy alkotmánybírósági beadványára, amirõl én tudok, de ez a beadvány nemcsak a jelenlegi, hanem az elõzõ kormány egész privatizációs tevékenységét, a '92-es privatizációs törvényt is kérdésessé teszi - hiszen õ akkor igazságügyi államtitkárként azt a törvényt is ellenezte! Szerintem egyébként nincs igaza.
A harmadik megjegyzésem pedig: már reggel is beszéltünk arról, hogy ez a végkiárusítás egy szerencsétlen terminológia, kedves Demeter Ervin. Akkor lehet kiárusításról beszélni, ha indokolatlanul gyors a folyamat. Ha nyolc év alatt a magyar privatizáció nagyjából megvalósul, az nem tekinthetõ gyorsnak. A kelet-német privatizáció sokkal gyorsabb volt, a cseh körülbelül ugyanilyen tempóban ment végbe. Ez nem túl gyors privatizáció. És azt sem állíthatja senki; az lenne kiárusítás, ha indokolatlanul, bizonyíthatatlanul indokolatlanul olcsón adnák el az állami vagyont. Ilyesmit azonban még soha a Magyar Demokrata Fórum nem tudott kimutatni, alátámasztani. Úgyhogy ez csak egy hangulatkeltõ kifejezés, de semmiféle alapja sem most, sem korábbi MDF-es felszólalásokban nem volt.
Köszönöm szépen.