DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Rendkívül szomorú, hogy csakúgy, mint februárban, újra szóvá kell tennem önök elõtt a szlovákiai iskolai bizonyítványok ügyét. Szlovákiában pénteken fejezõdött be a tanév, ez azonban sajnos nem a vakáció gondtalan kezdetét, hanem bonyodalmak sorozatát jelentette magyar diákok, szülõk és pedagógusok sokaságának. Az év végi bizonyítványosztáskor ugyanis a szlovák kormány és a tanügyi hatóságok ismételten bebizonyították, hogy nemzetközi kötelezettségvállalásaik és a józan ész parancsa ellenére sem hajlandóak a nemzeti kisebbségi nyelvhasználatot kultúrállamokra jellemzõ módon, az európai normáknak megfelelõen kezelni. Csakúgy, mint a féléves bizonyítványosztáskor, újra megtiltották, hogy kétnyelvû bizonyítványokat adjanak ki a magyar iskolákban.
Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége ezúton fejezi ki, hogy mindaz, ami Szlovákiában a bizonyítványügyben történik, a kisebbségi nyelvhasználat jogának semmibevétele. Olyan jogot tagad meg a szlovák kormányzat, amelyet 1918 óta egészen az idei iskolai évig gyakorolhattak a magyar iskolák. A kisebbségi nyelvhasználat jogának eme önkényes korlátozását a leghatározottabban elítéljük. Ezzel párhuzamosan ezúton szeretnénk kifejezni szolidaritásunkat azokkal az iskolaigazgatókkal, pedagógusokkal, szülõkkel és tanulókkal, akik nem csekély bátorságot tanúsítva dacoltak a hatósági tiltással és zsarolással, és vállalták a kétnyelvû bizonyítványok kiadását, illetve megtagadták az egynyelvû bizonyítványok átvételét. A polgári öntudat szép megnyilvánulása volt ez, tisztelt Ház.
Megdöbbentõnek tartjuk, hogy a szlovák illetékesek nem tanultak a félévi bizonyítványügybõl, a félévi bizonyítványbotrányból, és ahelyett, hogy idõközben az ügyet az európai normáknak megfelelõen rendezték volna, újra kirobbantották a bizonyítványháborút. Különösen súlyos, hogy a szlovák kormány változatlanul semmit sem tesz a kisebbségi nyelvhasználat törvényes rendezéséért, az Európa Tanács és az Európai Unió szerveinek felszólításai ellenére mindmáig nem volt hajlandó megalkotni a kisebbségi nyelvtörvényt; mind érdemileg, mind formailag akadályozza a magyar-szlovák alapszerzõdés érvényesítését; elzárkózik attól, hogy az alapszerzõdés végrehajtását ellenõrzõ vegyesbizottságban a nemzeti kisebbségek is szerephez jussanak, noha más szomszédaink esetében mindez természetes, még Románia esetében is. Ezért máig sem tudott megalakulni a vegyesbizottság, pedig sajnos minden hátránya ellenére mindmáig az alapszerzõdés az egyetlen számon kérhetõ nemzetközi jogi dokumentum, hiszen a kisebbségspecifikus Európa tanácsi konvenciók még nem léptek hatályba, mert nem történt meg a megfelelõ számú ratifikáció.
Meggyõzõdésünk, tisztelt Ház, hogy a bizonyítványháború felélesztésével Szlovákia tovább növeli azt az amúgy is súlyos demokráciadeficitjét, ami egyre távolabb sodorja attól, hogy belátható idõn belül részese lehessen az európai és az euro-atlanti integrációnak. Ezt a demokratikus deficitet egyébként nemcsak a kisebbségi ügyek, hanem olyan általános joguralmi és emberi jogi visszásságok is jellemzik, mint például parlamenti képviselõi mandátumtól való önkényes megfosztás, vagy a szólásszabadság korlátozására irányuló állandó kísérletek, vagy a kulturális intézmények autonómiájába történõ beavatkozások sorozata, vagy például a legutóbbi népszavazási botrány. Meggyõzõdésünk, tisztelt képviselõtársaim, hogy ez a meiari politika önsorvasztó politika, amelyrõl a történelem csakhamar ki fogja mondani az ítéletet. Addig is viszont fel szeretném kérni a külügyi kormányzatot arra, hogy próbáljon lépéseket tenni a bizonyítványháború megnyugtató rendezésére, olyan lépéseket, ami módjában áll a külügyi kormányzatnak.
Remélem, tisztelt Ház, hogy figyelemfelhívásom messzire elhat, ugyanis olyan párt nevében teszem ezt, amely nem vádolható azzal, hogy a nemzetiségi ügyet önös érdekek miatt forgatja.
Köszönöm tisztelt figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)