DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony, és elnézést az intermezzóért, aminek következtében most a képernyõ elõtt kell öltöznöm; remélem, a kedves nézõk megbocsátják... (Akar László: Nyakkendõ!) Nyakkendõre már nincs idõ, államtitkár úr, ugyanis fontosabb dolgokról van szó.
Most, a nyugdíjreform vitája során elérkeztünk az alaphoz, az elsõ törvényhez, amely a társadalombiztosítási pillért tartalmazza, tehát azt a pillért, amit eddig mindannyian úgy ismerünk, hogy nyugdíjrendszer, ennek megfelelõen fizetjük a járulékunkat és - reméljük - a járadékainkat.
Ezzel a résszel kapcsolatban két módosító indítványról szeretnék részletesebben szólni. Az egyik Pusztai Erzsébet 2. számmal jelzett módosító indítványa, ami a preambulum módosítását javasolja. Ugyanis az eredeti elõterjesztés úgy szólna, hogy az állam az alkotmányban foglalt elvek szerint a kötelezõ társadalombiztosítási nyugdíjrendszer és az ehhez kapcsolódó magánnyugdíjrendszer útján és a többi és a többi kívánja szabályozni a kérdést. A módosító indítvány kihagyja ebbõl a magánnyugdíjat, hiszen a magánnyugdíjakról külön két törvény rendelkezik, tehát ennek a törvénynek a preambulumában megjeleníteni egy másik törvényt körülbelül olyan, mintha az egészségügyi törvényben kívánnánk az ebadóról rendelkezni. Sajnálatos, hogy ezt nem támogatta sem az elõterjesztõ, sem a kormánypárti többség.
A másik, talán ennél nagyobb jelentõségû kérdés, hogy a szociális bizottság szocialista képviselõi a 7. pontban kísérletet tettek arra, hogy a legvitatottabb kérdésben - miszerint a nyugdíjreform veszélyezteti a ma és a jövõben nyugdíjba menõk nyugdíjalapjának biztosítását - ennek az esetleges félreértésnek, az ellenzék által gerjesztett rosszindulatú félreértelmezésnek a megakadályozására indítványt tettek, ami úgy szólna, hogy a tõkefedezeti rendszer bevezetése miatt kiesõ járulékbevételeit a társadalombiztosítás az átmenet teljes idõszakában a Nyugdíjbiztosítási Alap részére a központi költségvetés elõirányzatként biztosítja. Ez lenne az egyetlen garancia arra, hogy a mai és a holnapi nyugdíjasok, a 40 év fölöttiek megnyugodhatnának, miszerint az õ jövendõ nyugdíjuk nem kerül veszélybe. Miután az indítványt szocialista képviselõk tették, ráadásul a nyugdíjügyekben illetékes szociális bizottság képviselõi, teljes joggal remélhettem, hogy ezt támogatni fogja az elõterjesztõ, támogatni fogja a többi bizottság, hiszen az általános vitában végig arról volt szó, hogy ez a biztonság megteremtõdik. Még számokat is hallottunk, hogy ez mindössze a nemzeti jövedelem 1 százalékát érintheti legfeljebb.
Beszélni fekve is lehet, mondta anyám. Most, amikor sokat beszéltünk, és tenni kellett volna, nem feküdni és beszélni, hanem tenni, egy konkrét indítványt támogatni, akkor a legnagyobb megdöbbenésemre sem a kormány, sem a többi bizottság nem támogatta ezt a szocialista képviselõktõl származó indítványt. Ezek után ne csodálkozzanak, hogy ha bárki a kormány részérõl vagy a kormánypártok egyes tagjai azt mondja, hogy az öregkori nyugdíjak, a jelen és a közeljövõbeli nyugdíjak fedezete biztosítva van, akkor én ebben az esetben azt leszek kénytelen mondani, hogy hazudnak éjjel, hazudnak nappal és hazudnak minden hullámhosszon.
(15.10)
(Az elnökhöz:) Várom a helyreigazítását. (Közbekiáltások az MSZP padsoraiból: Ezt megszoktuk. - Hegyi Gyula: Titeket jellemez ez a stílus!)