DR. SZABÓ TAMÁS (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Elnök asszony, köszönöm a szót. Egy konkrét módosításhoz szeretnék hozzászólni, ami az új nyugdíjtörvények lényegét érinti. Amikor az új nyugdíjtörvények beharangozása megtörtént, majd itt a parlamentben a vitája megkezdõdött, nagyon sok érv hangzott el amellett, hogy erre azért van szükség, hogy növekedjen az emberek döntési szabadsága a saját nyugdíjuk megteremtése tekintetében, másrészt a saját felelõsségük is növekedjen azzal kapcsolatban, hogy milyen nyugdíjat fognak kapni.
Ugyanakkor a konkrét, benyújtott törvényjavaslat szövege rendkívüli fékeket tartalmaz arra nézve, hogy az egyének ilyen döntéseket viszonylag széles körben, szabadon meghozzanak. Ugyanis a törvény benyújtott szövege szerint a társadalombiztosításban már eltöltött szolgálati idõket nem veszi számításba a nyugdíj megállapításakor, amikor az egyén, aki magánnyugdíjba lépett át, és magánnyugdíjat gyûjt, a társadalombiztosításba korábban befizetett éveit nem kapja meg honorációként. Éppen ezért a törvény 2. §-ához egy olyan módosító indítványt nyújtottunk be, amely elvileg szerette volna rögzíteni azt, hogy kérem szépen, aki a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben eltöltött valamennyi idõt, azzal arányosan jogosult megkapni valamilyen nyugdíjjogosultságot, nem pedig attól függetlenül.
A mostani törvénycsomag igazán csak a pályakezdõk számára nyújtja azokat az elõnyöket, amelyeket ígér. Mindazoknak, akik már bent voltak 2-3-5-10-15 évet a nyugdíjrendszerben, nem biztosít döntési lehetõséget. Nem biztosítja azt a döntési szabadságot, hogy õ döntse el, hogy a saját életpályája szempontjából számára mi a kedvezõbb. Természetesen értem ennek az elutasításának az okát. Az ok pedig az - legalábbis ezt szokták mondani -, hogy túlságosan nagyra nõne a társadalombiztosítási rendszer hiánya. De akkor, kérem, mire van az egész? Akkor miért mondjuk azt, hogy növeljük az ember döntési szabadságát? Az egyének számára az igazi döntési szabadságot a saját nyugdíjuk megteremtésére az teremtené meg, hogy amennyit eltöltöttek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben, azzal arányos jogosultságot vinnének magukkal tovább.
Ez egyébként még egy kérdést vet fel a konkrét késõbbi módosító indítványokon túl, amelyekre szeretnék külön kitérni: itt megszerzett jog elvesztésérõl van szó. Igaz, erre lehet mondani, hogy kérem, itt önként mond le valaki valamirõl. De az egész nyugdíjrendszer pályája igazán az, hogy a pályakezdõk menjenek, és kezdjenek el magánnyugdíjat gyûjteni, a többiektõl pedig minden egyes ilyen döntéssel éveket és befizetéseket vonunk meg.
Azért szerettem volna részletesebben kitérni a 2. §-hoz benyújtott módosító indítványomra, hogy megalapozzam azokat a módosító indítványokat, amelyeket késõbb konkrétumként és számszaki szempontból is benyújtottam arra nézve, hogy valóban növekedhessen az egyének döntési szabadsága a nyugdíjuk megteremtésére.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)