UNGÁR KLÁRA (SZDSZ): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök asszony. Nagyon régóta hallgatom ezt a vitát, hogy valójában a nyugdíjreform kinek jó, illetve milyen garanciák vannak. Nagyon sok példa jut eszembe, ma például az a példa jutott eszembe, hogy elmegyek a kozmetikushoz, és ott szoláriumozom, akkor persze a kozmetikusnak is nagyon jó, mert haszna van, de én is feltehetõen azért csinálom, mert nekem is jó. A nyugdíjreformmal is így vannak a bankok, amelyek majd vezetik a pénztárak számláját, meg vezetik bármely más vállalkozás számláját. Azt gondolom tehát, aki nyugdíjreform címen arról beszél, hogy egyébként a piaci versenyben, egy szabad versenyben, ott, ahol magángazdálkodók sokasága van, azok bizony még haszonra is szert akarnak tenni, az valójában nem nagyon tud a nyugdíjreform érdemi részérõl beszélni, vagy nem nagyon akar a nyugdíjreformról beszélni.
De azt hiszem, nem érdemes összekeverni dolgokat, az egyik a piacgazdaságról szól, a versenyrõl, a haszon kérdésérõl, hogy akik szolgáltatást nyújtanak és ezért ellenértéket várnak, azoknak bizony valami hasznuk lesz. A nyugdíjreform pedig egy nagyon régóta mûködõ, az állam által garantált társadalombiztosítási rendszernek a lassú és alapjaiban építkezõ megváltoztatását jelenti. Ez egy elég bonyolult feladat, itt tényleg bizonyos korlátokat kell beépíteni, pénzügyi szempontból kell bizonyos korlátokat beépíteni, hiszen a társadalombiztosítás hiányát, amirõl az elõzõ egy órában sokat beszéltünk, bizony a költségvetésnek kell kipótolni, más adóforintokból kell kipótolni azt a pénzt, amit a magánpénztárakban maguknak gyûjtenek az emberek, mint saját tõkéjüket.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)