SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Arra a mondatra szeretnék reagálni, hogy kompromisszumot kellett kötni, hiszen az eredeti elképzelés az volt, hogy tiszta tõkefedezeti rendszer legyen a mai felosztó-kirovó nyugdíjrendszerbõl. Én azt mondom, hogy kompromisszumot kötni nem lett volna kötelezõ, ha önök nem felejtik el azt, hogy már 1991-ben megszületett egy országgyûlési határozati javaslat, illetve megszületett az a határozat, amely mögött már eleve hatpárti kompromisszum volt.
(16.20)
Ennek a határozati javaslatnak, amelyet önök hajlamosak elfelejteni, például az lett volna az elõnye, hogy az átmenet nem járt volna olyan drasztikus költségekkel, olyan drasztikus kiadásokkal. Hiszen a jelenlegi rendszerre való áttérés is bevallottan - a Pénzügyminisztérium egy sajtótájékoztatóján hallottuk - a jövõ évben például 20 milliárd forintba kerül, és ez csak az elsõ év, s ez egyre magasabb lesz, egyre duzzad majd ez a költség. Tehát nem kellett volna ettõl a határozati javaslattól eltérni, nem kellett volna kompromisszumokat kötni egy igen veszélyesnek ítélt... - és ezt Nyugat- Európa országaira értem, amelyek már úgy döntöttek, hogy nem térnek át a kötelezõ tõkefedezeti rendszerre, mert igen veszélyes. Tehát nem kellett volna ezt a kompromisszumot meghozni.
A jelenlegi rendszerben is megoldható lett volna számos olyan probléma, amelyet önök most a tõkefedezeti rendszer behozatalával indokolnak. Megoldható lett volna ugyanúgy, hogy méltányosabb legyen a rendszer a munkanyugdíjpilléren belül. Megoldható lett volna a felosztó-kirovó rendszerben ugyanúgy az özvegyi nyugdíjaknak a rendezése. S megoldható lett volna például az a szempont, amelyet Csehák Judit képviselõtársam mondott, hogy a nõk bizonyos szempontjait kellene érvényesíteni. Nem kellett volna ehhez a kötelezõ tõkefedezeti rendszert behozni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)