DR. SZABÓ TAMÁS (MDNP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Képviselõtársaim! Makacsul szeretnék visszatérni az eredeti témára, ha szabad, és néhány félreértést szeretnék eloszlatni. Az egyik: nem kívánok olyan megoldást, amely erõteljesebben ösztönzi a magánnyugdíjrendszerbe való belépést, mert világos, hogy ennek megvannak a maga veszélyei.
Megmondom, hogy miért térek vissza most már többedszer erre a kérdésre. Mert amikor az emberek egymás mellé teszik azt, hogy ennyit kell befizetnem és ennyit kapok cserébe, ha a pályakezdõ és aki bent töltött, mondjuk, 42 évet a társadalombiztosítási rendszerben - tehát a pályakezdõ, aki átment a magánnyugdíjba, és aki eltöltött... és végig bent maradt a társadalombiztosítási rendszerben -, megnézi az arányokat, azt mondja, hogy korrekt.
De minden ettõl való eltérésnél az egyén azt fogja mondani, hogy nem korrekt; mert: egy-egy évem után én befizettem 7-8-9 százalékot, és nézd, ezt nem ismerik el. Hogy milyen arányban ismeri el a törvényhozás azt, hogy befizetések történtek a társadalombiztosítási rendszerbe, ez egy másik kérdés; ez egy számítási kérdés, ez egy kockázatelemzési kérdés. De én egyetlenegy elvet szeretnék, ha elfogadnának: ha befizetések történnek a társadalombiztosítási rendszerbe, ott valamilyen elismerést is kell ezért cserébe adni - mondom, egészen más kérdés, hogy milyen mértékût.
E törvény 2. §-ához benyújtott módosító indítványom tulajdonképpen ennek az elvi alapját teremti meg, amikor azt mondja, hogy olyan arányban kell megállapítani a társadalombiztosításból származó járadékot - amit az ember megkap, a járadékot -, amit oda befizetett, és amennyi idõt ott eltöltött. Ennek az elvi alapja megteremti aztán a konkrét számok meghatározásának lehetõségét.
Azt szeretném kérni, ezt fontolják meg, és kapcsolódó módosító indítványokkal ezt még lehet korrigálni, amire egyébként készek vagyunk. Köszönöm. (Taps az MDNP padsoraiban.)