UNGÁR KLÁRA (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. 1991- ben az országgyûlési határozat megfogalmazta azt az igényt, hogy önkéntes pénztárak létrejöjjenek, illetve ezt késõbb egy '93. évi törvény fogalmazta meg, de az, hogy önkéntesen, önkéntes alapon a nyugdíjrendszer kiegészülhessen. Ez a jelenlegi reformnak mondjuk a harmadik vagy inkább a negyedik lába, mert az elsõ a szociális rendszer, a felosztó-kirovó rendszer megreformált formái, illetve a tõkefedezeti rendszer, és utána a végén jön a már több éve meglévõ önkéntes pénztári rendszer. Miután '93-ban errõl törvény született, '94-97 között pedig igen sok ilyen önkéntes pénztár az emberek önkéntes vállalása alapján és a pluszforintjaikkal - persze nagyon komoly adókedvezményekkel, illetve társadalombiztosítási- járulékkedvezményekkel - mûködik, ezért valamit, ami van igenelni, és azt mondani, hogy az a reform, számomra legalább is furcsa.
Itt még egy lehetõséget lehetne reformnak nevezni. Ez pedig az, hogy a kötelezõ bevezetés helyett annak a tb-járulék-mértéknek vagy - nagyságnak, amit ma is kötelezõ fizetni, egy részében eldönthetné az összes állampolgár - tehát a frissen munkába lépõ is -, hogy a társadalombiztosításba fizeti-e vagy pedig a magánpénztárak egyikébe. Ez lenne még a kormány-elõterjesztéshez, illetve a valósághoz képest egy harmadik megoldás.
De szeretném Kósa Lajos figyelmét fölhívni, hogy nem az önkéntestõl és a kötelezõtõl függ az intézményrendszer. Ha önként lehetne választani a frissen munkába lépõknek is a társadalombiztosítási önkormányzat, illetve a magánpénztárak között, akkor is ugyanolyan intézményrendszert kellene fölépíteni, illetve ugyanazt az intézményrendszert kellene most szabályoznunk, mint amilyen egyébként a mai nap - gondolom a késõi órákban - a harmadik törvény kapcsán majd fölmerül.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)