DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! A 86. és a 90. pontban szereplõ módosító indítványainkról szeretnék röviden szólni. A 86. módosító indítványunkat tulajdonképpen nem támogatta a kormány, készült helyette - már beadtam - egy kapcsolódó módosító indítvány, melynek - elnök asszony engedelmével - elmondanám a lényegét, hiszen ezt a kapcsolódó módosító indítványt fogja majd tudni támogatni a kormány.
Az eredeti módosító indítványban az 50 százalékos összegû ideiglenes özvegyi nyugdíjat hosszabbítottuk volna meg a nevelt vagy gondozás alatt levõ gyermek három éves koráig és a fogyatékos gyermek 10 éves koráig. Abból indultunk ki, hogy a fiatal, csecsemõt, kisgyereket ellátó anya vagy apa nagy valószínûséggel nem tud elhelyezkedni, nehéz helyzetbe kerül, amikor megözvegyül. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj 50 százalékban egy évig jár, egy év után azonban a foglalkoztatás esélye még rendkívül kicsi.
Képviselõtársaim a szociális bizottságban támogatták ezt a módosító indítványt, sajnos a többi bizottságban nem, és az elõterjesztõ sem értett vele egyet. Az elõterjesztõ viszont támogatni tudja ennek a módosító indítványnak egy olyan változatát, amikor az 50 százalékos összegû nyugdíj a gyermek 1,5 éves koráig járna, és nem kellene feltüntetni itt azt, hogy nem folytat keresõtevékenységet, hiszen ezt a nyugdíjbiztosító nagyon kevéssé tudná vizsgálni.
Nem kívánok majd a részletes vita késõbbi szakaszában kitérni a kapcsolódó módosító indítványra; itt jelzem, hogy a fiatal és gyermeket nevelõ özvegyek komoly problémáját kezeli ez a módosító javaslat, az árvaellátás összegét nem érinti, és fontos, hogy ez a 1,5 évig folyósított 50 százalékos ideiglenes özvegyi nyugdíj egy gyermek nevelése esetén is jár. Tehát nemcsak két gyermek esetén, hanem egy gyermek nevelése esetén is jár.
A 90. pontban szereplõ módosító indítványunk a jelenlegi özvegyi nyugdíjminimum fenntartását javasolja azon idõskorú, nyugdíjkorhatárt már betöltött vagy több mint 67 százalékban rokkant özvegyek esetében, akik nem rendelkeznek saját jogú öregségi nyugdíjjal.
(17.20)
Engedjék meg, képviselõtársaim, hogy a hozzátartozói ellátásokról egy-két mondattal bõvebben szóljak! Valamennyien tudjuk, hogy az özvegyi nyugdíjak tekintetében nagyon régi igazságtalanságot pótol a kormány javaslata, hiszen akik korábban özvegyültek meg, de saját jogú nyugdíjuk összege - 20 400 forinton felüli összege - miatt az idén nem kaphattak elhunyt házastársuk nyugdíjából semmilyen kiegészítést, a törvényjavaslat értelmében, hosszú évek követelésének és a kormányprogramban szereplõ elképzeléseknek megfelelõen 20 százalékos állandó özvegyi nyugdíjra lesznek jogosultak a saját jogú nyugdíjuk összegére tekintet nélkül '98. január 1-jétõl. Itt nem arról van szó, hogy most a magasabb saját jogú nyugdíjjal rendelkezõ özvegyek járnak jól, hanem arról van szó, hogy egy olyan igazságtalanságot pótolunk, ami 1989 óta került be a rendszerbe, ugyanis 1989 óta lehet kapni alacsony összegû saját jogú nyugdíj mellett is az elhunyt hozzátartozó nyugdíjából egy meghatározott részt. Ez a meghatározott rész az esetek jelentõs részében nemcsak 50 százalék, hanem 50 százaléknál magasabb összeg is lehetett. Ez a rendszer - amelyik a saját jogú nyugdíj kiegészítésére adott lehetõséget - 1998. január 1-je után is fennmarad. Aki több mint 50 százalékot kapott a saját jogú nyugdíja mellett az elhunyt hozzátartozó nyugdíjából, az 1998. január 1-je után is megkapja ezt a kiegészítést.
Egyetlen ponton, egyetlen körben jelent komoly szigorítást a kormány törvényjavaslata: ez a saját jogú nyugdíjjal nem rendelkezõ azon özvegyek köre, akik ezután csak az özvegyi nyugdíjból kell hogy megéljenek. Ez az állandó özvegyi nyugdíj azonban lecsökken az elhunyt hozzátartozó nyugdíjának 20 százalékára. Ha figyelembe vesszük azt, hogy Magyarországon 20 ezer forint körüli átlagnyugdíjak kerülnek megállapításra, akkor ezek az özvegyek 4-5 ezer forint körüli özvegyi nyugdíjat kapnak.
Nem szabad elhallgatnom, hogy a szociális ellátásokról, a szociális igazgatásról szóló törvény kiegészítése tartalmazza az öregségi járadék rendszerét. Az öregségi járadékról szóló törvényjavaslat arról rendelkezik, hogy akinek nincs elegendõ saját jövedelme, vagy alacsony jövedelmet, így alacsony özvegy nyugdíjat kap, annak vagyon- vagy a jövedelemvizsgálat után az önkormányzat kiegészíti az öregségi járadék mértékére - méghozzá a törvény rendelkezése szerint a mai nyugdíjminimum 90 százalékának megfelelõ összegre - az ellátását. Tehát a 4 ezer forintot a mai öregségi nyugdíjminimum 90 százalékára egészíti ki a szociális törvény rendelkezése szerint a kormányjavaslat.
Én magam egyetlen ponton látok igazságtalanságot, és a nyugdíjminimum fenntartása valójában erre vonatkozik. Nem tökéletes megoldás, de mégis egy kicsit ügyetlen kísérletet tesz ennek a dilemmának a feloldására: az, akinek sem a házastársa, sem saját maga semmilyen nyugdíjjárulékot nem fizetett, és semmilyen nyugdíjjogosultságot nem szerzett, ugyanúgy jogosult lesz az öregségi járadékra, ugyanarra az összegre, mint az, aki özvegyi nyugdíjjal is rendelkezik. Ha szabad ezt a szót ebben a szerencsétlen körben használni, elegánsabb, nagyvonalúbb, de talán az a helyes szó: méltóságteljesebb megoldásnak tartanám, ha ezt az ugyanolyan kis pénzt, amit özvegyi nyugdíjminimumnak nevezünk, amely összegében akár el sem tér, vagy csak néhány száz forinttal haladja meg - mert nem is tudja többel meghaladni - a mai özvegyi nyugdíjminimum vagy az öregségi járadék összegét, azt nem öregségi járadéknak, hanem özvegyi nyugdíjminimumnak hívnánk.
A 90. pontban tehát arra tettünk módosító indítványt, hogy maradjon meg ebben a körben az özvegyi nyugdíjminimum rendszere, amely összegében nem tér el jelentõsen; az elnevezésében tér el az öregségi járadéktól. Egyébként a feltételrendszere ugyanaz, pontosabban a nyugdíjminimum esetében nem kellene az egyénnek kérnie az ellátást az önkormányzattól. A finanszírozása egyébként változatlan lehet, mint amit az öregségi járadék tekintetében a kormány elképzel, mert most az történik, hogy a 4 ezer forintot át fogja utalni, ki fogja fizetni a társadalombiztosítás, és ezt kiegészíti az állami költségvetés, illetve az önkormányzat. Az én javaslatom esetében arról lehetne szó, hogy a 4 ezer forintot fizeti a nyugdíjbiztosítás, kiegészíti az özvegyi nyugdíjminimum összegére az állami költségvetés, tehát közösen finanszírozzák, mint ahogy az öregségi járadékot finanszírozták volna. Az elnevezésében és a megkülönböztetésben látok bizonyos különbséget.
Kérem ezért képviselõtársaimat, hogy amikor a módosító indítványokról történik majd a szavazás, ezt a 90. pontban szereplõ módosítást - amely összefügg a száztizen-valahányassal, hiszen ott felhatalmazást adunk a kormánynak arra, hogy e nyugdíjminimum összegérõl rendelkezzen, azzal függ össze - támogassák majd.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)