DR. KIS GYULA (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Ha már hivatkozás történt a "pályakezdõ" fogalom felesleges voltára, akkor hadd utaljak arra, hogy a 19., 20. és 27. számmal jegyzett módosító indítványaimban én is elhagyni javasoltam a "pályakezdõ" kifejezést, de valóban más meggondolásból. Abból a logikából, hogy ha nem tesszük kötelezõvé a tõkefedezeti részben való részvételt, akkor feleslegessé válik a "pályakezdõ" fogalom, mert a "pályakezdõ"-t azért kellett ebbe a törvénybe beiktatni, hogy meg lehessen mondani, kinek a számára kötelezõ. Ha senki számára nem kötelezõ, akkor a pályakezdõk számára sem lenne kötelezõ. Tehát ezeknek a módosító indítványainknak nem a "pályakezdõ" szó elhagyása a lényege, hanem annak az eldöntését igénylik hogy kívánjuk-e kötelezõvé tenni az új és új és új generációk számára a tõkefedezeti biztosítási ágban való részvételt.
Az általános vitában már elmondtam, de talán nem árt ismételni, hogy amikor önkéntesen léphettek be a tõkefedezeti rendszerû biztosítópénztárakba az emberek, akkor mára 600 ezren választották ezt, és 35 milliárd forint gyûlt össze ezeknek a pénztáraknak a befizetéseibõl. Miközben a reálbérek gyakorlatilag egyfolytában csökkentek, az életszínvonal romlott, az élet egyre nehezebbé vált, mégis 600 ezren akadtak, akik önként vállalták azt a bizonyos, szabad polgárhoz méltó, önkéntes döntésen alapuló öngondoskodást, amirõl oly sok szépet hallhattunk az eddigiekben. Ha 600 ezren voltak ilyen körülmények között, és arra gondolunk, hogy valóra válik mindaz a rózsás jövõkép, amit a kormány-elõterjesztés a gazdasági és inflációs trendekrõl nekünk elõadott, akkor nyilván még sokkal többen lennének, akik ezt vállalnák, míg a kötelezõ évente 25-30 ezer belépõvel számolhat.
(18.00)
Tehát 15 év múlva érnénk el a mai szintet. Ezért fel nem foghatom, hogy milyen racionalitás szól amellett, hogy - nagyon nagy erkölcsi felelõsséget vállalva - az állampolgárokat két részre osszuk: azokra, akik kötelezõen egy új rendszerben vannak, és azokra, akik kötelezõen a régiben maradnak; sõt: a kettõ között egy libegõ csoportra is, amely ide is, oda is tartozhat.
Az, hogy kötelezõen csak a pályakezdõ lép be, míg kötelezõen a negyven-valahány év fölötti ott marad a régi rendszerben, mindenképpen olyan súlyos diszkriminációt jelent az állampolgárok között, melyet az alkotmány tilt, hiszen nemre, korra és a többire való tekintet nélkül egyenlõ jogokat kell biztosítani. Márpedig itt szigorúan korhoz kötött diszkriminációról van szó.
Ennek felvállalása nem látszik racionálisnak, különösen az Alkotmánybíróság mostani szigorára tekintettel, hiszen az önkéntesség már bebizonyította, hogy ugyanilyen hozamokra képes, mint a remélt kötelezõség. Amellett - tapasztalatom szerint - már mondtam azt is, hogy a magyar népdalokban nagyon sok betyárt hõsként énekelnek meg, de tudomásom szerint egyetlenegy fináncot sem. Tehát az állam valamitõl kötelezõvé tett befizetései kevésbé vonzóak, kevésbé serkentik az állampolgárt a befizetésre, mint ha jól felfogott érdekében önként vállalhatja. Tehát olyan társadalomfilozófiai vagy szociálpszichológiai megközelítés is indokolná ezt, amivel szemben nem tudnak igazán gazdasági érveket hozni, hiszen az önkéntes pénztárak, az önkéntesség már bebizonyította életrevalóságát.
Ezért tisztelettel kérem az elõterjesztõ kormányt, illetve a kormánypártokat, hogy a 19., 20. és 27. pontokban elõterjesztett ilyen irányú indítványaimat támogassa, illetve néhány egyéb, szétszórt pontban és egyéb törvényekben ebbõl következõ jogi pontosítások átvezetéséhez is járuljon hozzá. Köszönöm szépen.