DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ez a kis vita vagy inkább beszélgetés, ami kirobbant vagy zajlik ma reggel, eszembe juttatja az akadémiai törvény elõtti hatalmas vitákat, amelyek arról szóltak: legyenek-e intézetei az Akadémiának vagy ne legyenek, mennyire sztálinista, mennyire nem sztálinista a helyzet. Azt gondoltam, hogy a törvény ilyen-olyan-amolyan kompromisszumot hozott ebben a kérdésben, s ennek a kompromisszumnak a jelei még ebben a mostani, reggeli szóváltásban is érezhetõk, hiszen az Akadémia saját döntéseirõl van szó, az Akadémia mint autonóm testület végzi a maga munkáját és a maga szerkezetátalakítását.
Nem lehet azonban azt mondani, hogy ez a parlament és ez a kormány teljesen moshatja kezeit, abszolút kivonulhat a kérdés tárgyalásából - nem is teszi -, és ha az Akadémia olyan helyzetbe kerül, hogy alapkutatási ágakat, szakágakat kénytelen teljesen leépíteni, akkor valamilyen fajta intervencióra, az az érzésem, szükség van vagy szükség lesz. Természetesen nagyon helyes, ha az Akadémia maga próbálja elintézni a maga problémáit, azonban magára hagyva csak rossz döntéseket tud hozni, kénytelen belemenni olyan amputálásokba, amelyeknek hosszú távon az ország látja kárát.
Természetesen nagyon súlyos dolog, amit hallottunk, hogy elmúlt az ipari megrendelések bõsége és az állam nehezebben bírja fenntartani. De az Akadémiától nem azt várjuk, hogy ipari kutatóintézetként dolgozzon, hanem azt, hogy megalapozza azokat az elméleti kutatásokat, amelyekre azután az alkalmazott tudomány épülhet. Így a mostani elképzelések között még meg kell említenem - bár az idõm lejár -, hogy nem maradhat számítástechnikai kutatási bázis nélkül az ország.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)