HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tényleg olyan kérdésrõl van szó, amiben szerencsére egyetértünk. Egy olyan kis országban, mint Magyarország, alapvetõ fontosságú, létkérdés, hogy legalább a következõ generáció tud-e tisztességesen mozogni Európában, legalább a környezõ országokban. Ehhez bizony idegen nyelvek elsajátítására van szükség.
Ez ügyben három dolgot szeretnék röviden mondani.
Az elsõ az, hogy a nemzeti alaptanterv jelentõs elõrelépést jelent ez ügyben, hiszen a tízéves alapképzés kötelezõ részévé teszi legalább egy idegen nyelv tanulását. Ez azt jelenti, hogy a tanulók 38 százalékát kitevõ szakmunkásképzõbe, szakiskolába járó gyerekek még két évet kapnak az eddigiekhez képest arra, hogy nyelvet tanuljanak. Ez nagyon lényeges elõrelépés. Azt jelenti, hogy a rosszabb pozícióban lévõ társadalmi csoportok gyerekei számára is valamilyen minimális szinten megadatik a nyelvi képzés lehetõsége.
A másik dolog, amit ennek kapcsán létkérdésnek tartok, az a tanárképzés ügye. Dobos Krisztina utalt már erre, amit nem nagyon értettem - közben kiment, de a szünetben talán megmagyarázza -, hiszen a tanár-továbbképzési források szerencsére költhetõk nyelvi kérdésre. Tehát nincs akadálya annak, hogy egy pedagógus nyelvet tanuljon, amennyiben az iskola pedagógus közössége ezt jóváhagyja. Ezt fontos többletforrásnak látom. A fizikatanárok, a történelemtanárok is tanuljanak meg legalább középfokú szinten nyelvet, mert ez számukra is nagyobb mozgásteret és lehetõséget teremt. Erre források most rendelkezésre állnak.
A harmadik dolog, amit nagyon lényegesnek tartok - ez még elõttünk áll, de remélem, hogy az 1998-as költségvetés során lépni tudunk ebben az irányban -, egy önálló pedagógus-bértábla, ami lehetõvé tenné a nyelvet beszélõ és színvonalasan tanítani tudó díjazását iskolai szinten. Ez hiányzik a rendszerbõl. Amíg ez nincs meg, addig a piacnak a nyelviskolákra való elszívó hatása - amirõl többen beszéltek - sajnálatos módon érvényesülni fog. (Taps.)