DR. HORVÁTH JÓZSEF (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársak! Én a beutalási rend védelmében mindössze egy gondolatra szeretném felhívni a figyelmet. A háziorvosnak a feladata az, hogy a betegeinek összes problémáját megpróbálja összefogni egy csokorba, és az egész beteget egészében neki kell látnia. Nyilvánvalóan az a beteg, aki egy jól megfogalmazott háziorvosi beutalóval érkezik a szakorvoshoz, az nem ugyanaz a megjelenés, mint amikor egy beteg úgy gondolja, hogy neki ehhez a szakorvoshoz kell fordulnia problémáiban.
A másik gondolat viszont az, hogy a szakorvos, aki a betegét ellátja, gyógyszerrel is ellátja, leletet is ír, és gondosan a lelkére köti, hogy a lelettel jelenjék meg a háziorvosánál, nem biztos, hogy a beteg nem követi el azt a mulasztást, hogy nem megy el a leletével és a receptekkel a háziorvoshoz, s ennek következtében, teszem azt, a szemész, akihez egyébként látászavarral fordult a beteg, mert azt hitte, hogy szemüvegre van szüksége, glaukómát diagnosztizálva olyan gyógyszerekkel látta el a beteget, ami egyéb más betegsége szempontjából azon gyógyszer szedése alkalmával bizony nagyon kellemetlen szövõdményekhez és kellemetlenségekhez vezethet.
Ez az ok tehát, amiért én például a beutalási rend védelmében azt mondom: a beteg beutalóval menjen a szakorvoshoz, s a szakorvos küldje vissza a háziorvosához a beteget, mert a betegnek az érdekét az szolgálja, hogy itt két kéz között azért biztosan kevésbé fog elveszni a gyerek, tehát a tulajdonképpeni mondással ellentétesen.
Köszönöm szépen.