DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Ez a II. fejezet és annak különösen az egyes címe, A térítésmentesen igénybe vehetõ egészségügyi szolgáltatások köre az, ahol meglehetõsen sok vita volt. Már az általános vitában is nagyon sokan tértek ki azokra a szabályozási pontokra, melyeket ez a rész tartalmaz. Nos, ebben a részben is nagyon sok módosító indítványom van, és számos esetben hívhatnám fel a figyelmet arra, hogy egyszerûen törvényszerkesztési javaslatokat nyújtottam be, normálisabb szerkezetben érthetõbbé váljék a törvény, valamint számos zavaros és rosszul megfogalmazott mondatot igyekeztem korrigálni ebben a törvényjavaslatban.
Van néhány fontos kérdés, amely egyszerûen kimaradt a törvény elõkészítése során. Hallhattuk, hogy az eddigi szabályozást igyekeztek átvenni némi módosítással. Nos, elég figyelmetlenül történt ez, mert például kimaradt, mondjuk, az iskola-egészségügyi ellátás ebbõl a körbõl, ami pedig létezõ fogalom és nem lehet az ifjúság-egészségügy fogalomkörébe beleérteni, hiszen sehol máshol nem magyaráztatik meg, hogy a kettõ között mi a különbség vagy mi az azonosság.
Tehát ez az egyik dolog, amiben több ilyen módosítást készítettem el, és olyan értelemzavaró hibákat igyekeztem korrigálni, mint hogy például a háziorvos rendelése szerint térítéssel a beteg a háziorvosi szolgálat szakképzett ápolója által nyújtott szakápolásra lenne jogosult, ami alaposan félreérthetõ, hiszen nemcsak a háziorvosi szolgálat mûködtethet ápolói, háziápolói szolgálatot. Tehát ha ez a mondat így maradt volna a törvényben, akkor azt jelentette volna, hogy a háziorvos más háziápolási szolgálatnál nem rendelhet otthoni szakápolást. Megegyeztünk tehát abban, hogy ezt korrigáljuk, és végül is az elõterjesztõ, bár itt még azt találhatjuk, hogy nem ért egyet, de végül is átgondolva a kérdést, ezt a változatot el tudta fogadni.
Ezenkívül jó néhány olyan pont volt, ahol bekezdések elhagyására is tettem javaslatot, hiszen félreérthetõ és rossz megfogalmazásokat tartalmazott a törvény.
Nagyon fontos az, hogy az elõzõ szabályozásból nem vették át, nem került a törvényjavaslatba az a pont, hogy orvosi rehabilitáció keretében a szenvedélybetegekkel foglalkozó, az illetékes orvosszakmai kollégiumok által elismert rehabilitációs ellátásra is jogosult legyen a biztosított. Azt hiszem, rendkívül fontos kör ez, hiszen a szenvedélybetegségek, az alkohol- és drogfüggõség esetén a rehabilitáció meghatározóan fontos. Nagyon örülök annak, hogy ezt is támogatta az elõterjesztõ, hogy bekerüljön az új törvényjavaslatba.
Ami nagyon nagy vitát és teljesen jogos kritikát váltott ki, az a törvényjavaslat melléklete volt, a mellékletben foglalt rendkívül, szakmailag rendkívül hibás tartalom. Nos, nagyon örülök annak, hogy végül is olyan megállapodás született - bár még csatlakozó módosító indítvány majd születni fog további pontosítás érdekében -, hogy ez a típusú melléklet maradjon ki a törvénybõl, ne is legyen ilyen melléklete, hanem a törvényen belül általánosságban fogalmazódjék meg az a követelményrendszer, amit eddig táblázatban nagyon hibásan, nagyon rosszul konkrétan igyekeztek leírni.
Van még két nagyon fontos kérdés. Az egyik az a megfogalmazása a törvénynek, amelyik általános értelemben azt tartalmazta, hogy az egészségügyi ellátás keretében a biztosított azokra az ellátásokra jogosult, amelyeknek terápiás eljárási rendjét a miniszteri rendeletben szabályozni szándékoznak. Természetesen benne volt a törvényben az is, hogyha ilyen szabályozás nincs, akkor mindenre jogosult a biztosított. De már az általános vitában kifejtettem, hogy nem érthetek egyet azzal - és nemcsak én, nemcsak a Magyar Demokrata Néppárt, de a Magyar Orvosi Kamara sem értett egyet azzal -, hogy
ltalános szabályként az jelenjék meg a törvényben, hogy a miniszter által meghatározott terápiás és vizsgálati rendeket fizet a biztosító. A szándékot azonban értem. Értem azt, hogy vannak olyan ellátások, vannak olyan típusú, esetleg különösen nagy értékû anyagokat felhasználó ellátási formák, vagy olyan ellátások, ahol egy esetleg túlhaladott, már hibás gyakorlat megszüntetése érdekében van szükség terápiás eljárási rendekre. Tehát azt a szándékot értem és elfogadom, hogy ilyenre legyen lehetõség. Azt azonban nem, hogy ez legyen az általános szabály.
Ezért én egy olyan javaslatot nyújtottam be, amiben úgy változik meg a szabályozás, hogy a népjóléti miniszter rendeletében egyes ellátások tekintetében meghatározhat olyan vizsgálati és terápiás eljárási rendet, melyre a biztosított jogosult. Ezzel van felhatalmazás, és egyébként is csak ez történhetne, hiszen senki nem gondolhatja és gondolhatta komolyan azt, hogy az ellátási formák többségére ilyen rendet lehetne vagy volna szabad, vagy kellene meghatározni, hiszen akkor kiiktathatnánk az egyetemi végzettséget is szinte ebbõl a körbõl. Úgy néz ki, hogy már a jelentésben benne lévõ módosító indítványhoz képest további finomítással van esély arra, hogy az elõterjesztõ elfogadja ezt a változtatást, és ennek nagyon örülnék, hiszen rendkívüli módon megnyugtathatná az orvostársadalom kedélyeit is.
Nagyon örülnék itt ismét annak, hogyha a költségvetési bizottság nem foglalna állást olyan kérdésekben, amikhez nem ért. Mert ebben az esetben is állást foglalt, pedig pontosan tudom, hogy a költségvetési bizottságban ott ülõ képviselõk a belsõ szakmai tartalmakra nincsenek eléggé felkészülve. Ahogy a szociális bizottság számtalanszor megteszi, hogy bár õ a témagazda, de az elõterjesztésben olyan témák szerepelnek, amik elsõsorban alkotmányossági vagy büntetõ törvénykönyvbe, polgári törvénykönyvbe tartozó kérdések, kijelenti az indítványról, hogy nem foglal állást, mert nem érzi kompetensnek magát a kérdésben. Nagyon örülnék neki, hogyha a költségvetési bizottság is megtenné ezt, hogy olyan kérdésekben, amikhez nem ért, nem foglalna állást pusztán automatikusan az elõterjesztõ nyilatkozata alapján.
Van még egy fontos kérdés, és ez a várólista kérdésköre. Nem az a gond, hogy a várólistát létrehozza a törvény. Ez jó és fontos lépés. Jó és fontos lépés akkor, ha megfelelõ szakmai elõírásokkal történik a várólisták felállítása, és ha nagyon komoly és nagyon szigorú ellenõrzéssel történik a várólista alapján a különféle mûtétek besorolása és végrehajtása.
(10.20)
Ez fontos, megkerülhetetlen, világszerte mindenhol létezõ eljárás a nagy értékû, különleges mûtéti eljárások során. Ezért nagyon nagy hiba, tisztelt képviselõtársaim, hogy a kormány által benyújtott háttéranyagban olyan mondat jelenik meg, amelyben úgy fogalmaznak, hogy a szükséges és a továbbiakban is várhatóan folytatandó ágyszámleépítésekkel kapcsolatban a törvény megteremti a várólista intézményét. Ha ezt a célt szolgálná a várólista, szigorúan tiltakoznék ellene. Nem errõl szól a várólista, nem szabad, hogy errõl szóljon, mert valóban csak a kivételes, nagy értékû, különleges felkészültséget igénylõ mûtétek esetén szabad a várólista intézményét alkalmazni.
Ugyanakkor azonban a törvényjavaslatban megjelenik egy feloldás - az általános vitában erre felhívtam a figyelmet -, az a feloldás, hogy amennyiben a biztosítottnál olyan beavatkozás elvégzése szükséges, amelyhez nagy értékû gyógyászati anyag nem áll a szolgáltatónál - azaz a kórházban - rendelkezésre, és a biztosított ezt beszerzi, akkor a várólista mellõzésével elvégezhetõ a mûtét, természetesen akkor, ha erre van kapacitás. Már az általános vitában is elmondtam, tisztelt képviselõtársaim, hogy ez az univerzális megállapítás rendkívül veszélyes; rendkívül veszélyes, ismerve az egészségügy belsõ mûködési rendjét. Azt kértem, hogy vagy alkalmazzunk valamilyen megszorítást, vagy hagyjuk ki a törvénybõl ezt a feloldási lehetõséget. Úgy látom, van esély arra, hogy az elõterjesztõ az elhagyás mellett foglaljon állást. Én valóban úgy gondolom, ha van valami más megszorítással jobb megoldás, akkor alkalmazzuk azt. De ha nincs, akkor ne tegyük bele a törvénybe ezt a feloldó intézkedést, hiszen komoly vitákat, veszélyeket és feszültséget keltene.
Itt ismét kitérek arra, hogy a költségvetési bizottság ilyen kérdésben talán ne foglaljon állást, hiszen a szociális bizottság támogatta, a költségvetési bizottságban pedig egyharmados támogatást sem kapott ez a javaslat. Ha végignéznénk ennek a bizottságnak a döntéseit, elég furcsa következtetéseket vonhatnánk le ebbõl.
Van még jó néhány pont. Sajnos kénytelen vagyok errõl a szakaszról hosszasan beszélni, hiszen rengeteg módosító indítványom van.
Megszületett egy olyan megállapodás a méltányosságból igénybe vehetõ egészségügyi szolgálatások ügyében, amelyik az univerzális felhatalmazással szemben már egy korrektebb megszorítást tartalmaz. Részben tartalmazza azt a megszorítást, hogy a fõigazgató az Egészségbiztosítási Alap éves költségvetésében meghatározott keretek között gyakorolhat méltányosságot, és az Egészségbiztosítási Önkormányzat által megállapított elveket figyelembe véve. Tehát a törvény nem egy megszorítás nélküli univerzális méltányosságra ad felhatalmazást az Egészségbiztosítási Pénztár igazgatójának, és ez rendkívül fontos.
Nagyon izgalmas kérdés a társadalombiztosítási azonosító jel probémaköre, amirõl természetesen mindenki tudja, hogy nem a biztosítottságot igazolja ez a jel, hanem minden magyar állampolgárnak van taj-száma. Elfogadom ugyan, hogy pillanatnyilag jobb megoldás nincs, csak nehogy valaki azt higgye, hogy azért, mert a törvényben az van, hogy ezzel lehet igazolni a biztosítotti státust, ez valóban így is van. Tehát ma a taj-számmal lehet igazolni a biztosítotti ellátásra való jogosultságot. Csatlakozó indítvány formájában - annak jelzésére, hogy ez nem egy végleges megoldás, és nehogy valaki eltévedjen - azt a rövid kis kitételt javaslom ebbe a paragrafusba, hogy az egyéni járulék-nyilvántartás kialakításáig a társadalombiztosítási azonosító jel jelentheti a biztosítotti státus igazolását. Tudniillik mindaddig, amíg az egyéni járulék-nyilvántartás meg nem jelenik, amíg nem lehet nyomon követni azt, hogy valaki után személy szerint fizették-e az egészségbiztosítási járulékot, addig valóban nincs más mód a biztosítottság igazolására. Viszont rendkívül fontos lenne, hogy igazolni tudjuk, hogy valaki után fizetnek-e járulékot, hiszen a járulékfizetési érdekeltség megteremtése szempontjából ez rendkívül fontos lépés lenne.
Jó néhány olyan pont van a késõbbiekben, a IV. fejezetben a szerzõdéses kapcsolatok összefüggésében, ahol több bekezdés elhagyására teszek javaslatot, hiszen rendkívül furcsa volna - mert ilyet is tartalmaz a törvény - a szerzõdésben szabályozni a szerzõdési feltételeket. Véleményem szerint ez nagyon érdekes megközelítés. Jó néhány olyan pont van itt, amelyik sokkal inkább egy finanszírozási szerzõdésbe vagy végrehajtási kormány-, illetve miniszteri rendeletbe való, mint ebbe a törvénybe.
Nagyon komoly veszélyeket látok a finanszírozási szerzõdések felmondásának szabályozásában, és az a véleményem, hogy ezeket a pontokat nem volna szabad így törvénybe írni, hiszen a minisztérium még ma sem tudja egész pontosan megmondani, hogy mi lesz azokban az esetekben, ahol részleges térítés mellett igénybe vehetõ egészségügyi szolgáltatás van. A törvény leírja, hogy a részleges térítési díj az egészségügyi intézmény bevétele, ugyanakkor azonban senki nem tudja, hogy emellett a biztosító által az esetért fizethetõ összeg - ami, mondjuk, az esetfinanszírozás keretében járna a kórháznak - vajon mekkora lesz. Teljesen érthetetlen számunkra, hogy a törvénybe már bele akarják írni, hogy a részleges térítési díj az egészségügyi intézmény bevétele, ugyanakkor senki nem tudja - pedig ez az egészségbiztosítás által fizetett ellátásokról szól -, hogy az egészségbiztosítás által fizetendõ díj ilyenkor teljes egészében eljut az intézményhez, vagy csak részlegesen. Nem világos a kérdés, és veszélyesnek tartanám ezt a megfogalmazást a törvényben elhelyezni. Ezt sokkal jobban át kellene gondolni, és jobban elõ kellene készíteni. Azt javaslom, hogy csak a legfõbb meghatározóit írjuk a törvénybe, a részleteket pedig külön kormányrendeletben szabályozzuk, mert egyébként megoldhatatlan feladat elé állíthatjuk a végrehajtót.
Az ellenõrzési körülményekkel kapcsolatban is vannak komoly problémák. Nem is elsõsorban lényegi, hanem megfogalmazásbeli, értelmezésbeli súlyos problémák vannak. Az a véleményem, hogy ezeket korrigálni kell, mert ezt a törvényt egészségügyi dolgozóknak kell alkalmazniuk. Idõnként még a jogászok számára is teljesen megoldhatatlan feladatot jelentene értelmezni azt, ami rendkívül zavarosan van leírva a törvényben. A lehetõ legvilágosabb, legtisztább és legérthetõbb megfogalmazásokat kellene alkalmaznunk. Erre vonatkozólag számos - van olyan paragrafus, amelynek gyakorlatilag minden pontjára - módosító indítványt nyújtottam be, és nagyon remélem, hogy ezeket az egyszerûsítõ és értelmesebbé tevõ módosító indítványokat támogatni fogja a kormány.
Ezen kívül még jó néhány olyan módosító indítvány van, amirõl érdemes volna szót váltani, de mivel már a legfontosabb, legmeghatározóbb módosító indítványokról elmondtam a véleményemet, köszönöm figyelmüket.