DR. SCHWARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az eddig elhangzottakhoz szeretnék hozzászólni. A mellékletben felsorolt mûtétekkel, mûtéti eljárásokkal mi sem értettünk egyet, igen zavarónak és félreérthetõnek tartottuk az egész melléklet ilyetén való megfogalmazását, és közösen kezdeményeztük ennek a mellékletnek az átírását, illetve a késõbbiek során az elhagyását. Tehát ez teljes mértékig jogos észrevétel a beterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatban.
Kicsit bõvebben szeretnék szólni a terápiás diagnosztikai és finanszírozási protokollokról, mert igen nagy vitát váltott ki már az általános vita során is, és rendkívül sok félreértésre adott alkalmat. A világon mindenütt alkalmaznak diagnosztikus, terápiás és finanszírozási protokollokat. Ezekre több okból van szükség. Újabban Bs elsõsorban a minõségbiztosítás szempontjából döntõ ezeknek a protokolloknak az alkalmazása, hiszen ez alapján lehet összehasonlítani egy adott betegség kezelését, egy adott kórház, egy adott orvos ténykedését, hogy azt a protokollt, amit követ, milyen módon hajtotta végre, mit tartalmaz ez a protokoll.
A 19. §-ban tényleg félreérthetõ egy kicsit a megfogalmazás. Itt azt szerették volna megfogalmazni, hogy ez a terápiás és eljárási rend egy alsó határ lehet. Tehát ez legyen az, amit mindenképpen meg kell kapni a betegnek, ettõl nem lehet eltérni, ez az a minimum, amit egy adott betegség kivizsgálása, gyógyítása és finanszírozása során a betegnek meg kell kapni. Ez minõségi kritériumot is jelent, jelenti a beteg biztonságát is, de ettõl fölfelé, ettõl - többet adva a betegnek - el lehet térni. Ez az alapvetõ jelentõsége ezeknek a megfogalmazott protokolloknak.
Nagyon sajnálom, hogy itt többször szóba kerül a költségvetési bizottság. A költségvetési bizottság teszi a maga dolgát: a költségvetésre ügyel. Az már a mi bizottságunk lobbyzási tevékenységének sikerét vagy sikertelenségét tükrözi vagy tükrözhet egy frakción vagy frakciókon belül, hogy a költségvetési bizottsággal el tudjuk-e fogadtatni azt, hogy ez szakmailag indokolt, szükséges és mindenképpen megfinanszírozandó.
A várólistákkal kapcsolatosan szeretném elmondani, hogy mindenütt világon - nálunk sokkal fejlettebb és gazdagabb egészségüggyel rendelkezõ országok - alkalmaznak várólistát. Azzal messzemenõen nem értünk egyet, hogy a várólistán elõzni lehessen pusztán anyagi okokból. Magyarul, ha valaki tehetõsebb, gazdagabb, valamilyen módon megelõzhesse ezen a várólistán azt, aki kevésbé tehetõs. Angliában, ahol szabad kórházi kapacitások, fölösleges ágyak állnak rendelkezésre az egészségügyi ellátásban, szintén alkalmaznak várólistát, mégpedig azért, mert finanszírozási kényszer viszi rá a sokkal gazdagabb angol egészségügyet arra, hogy várólistát alkalmazzon. A nagyon sokáig példaként említett fund holding rendszer, ami az angol háziorvosi finanszírozás egy csodálatos találmánya volt, pontosan azért bukik meg, mert az angol kórházak is gazdasági gondokkal küzdenek, és várólistát kénytelenek alkalmazni. Abban az esetben, ha elfogyott a kórház pénze, akkor elõszeretettel vesz elõ olyan betegeket, akiknek a körzeti orvosa még rendelkezik fölösleges pénzeszközökkel, és ezeket a betegeket operálják, ezeket a betegeket veszik elõre. Tehát a kórház a hiányzó költségvetését ezeknek a fund holdereknek, a még pénzzel, tõkével rendelkezõ betegeinek az operálásával biztosítja.
Tehát ott is felmerült, és jogosan merült fel az a kérdés, hogy anyagi okokból elõznek egy országosan kialakított várólistán, és pontosan e miatt elvetik a fund holding szisztémát az angol egészségügyi ellátásban, és a jelenleg hatalomra került angol szocialista párt választási programjának egyik döntõ momentuma volt az, hogy átalakítja az angol egészségügynek ezt a finanszírozási módját pontosan azért, mert igazságtalan, mert megváltoztatja a hozzájutás esélyét a beteg szempontjából pusztán anyagi okokból.
(10.40)
Fontos és meghatározandó lenne a várólista szempontjából - és ez mindenképpen miniszteri szabályozást igényelne -, hogy milyen esetekben hol és kik kezelik majd ezeket a várólistákat. Itt szükséges lenne akár regionálisan, akár országosan összeállítani bizonyos esetekben országos várólistákat, bizonyos esetekben regionális várólistákat, és pontosan meghatározni azokat a feltételeket, hogy ki mikor kerül erre a várólistára, és mikor kerül le onnan. Tehát legyenek elõre átlátható, pontosan kiszámítható szabályok.
Nagyon sok kritika érte az általános vita során - és most itt a részletes vitában is elhangzott - az egészségbiztosító fõigazgatójának méltányossági jogkörét. Teljesen elfogadható az, hogy a méltányosságból megítélhetõ különféle szolgáltatások vagy azok díjazása mindenképpen valamilyen módon szabályozva legyen. Azt el kell mondani, hogy a fõigazgató a méltányossági jogkörét jelen pillanatban is mindig úgy gyakorolja, hogy elõtte kikéri az illetékes szakmai döntéshozók véleményét, és csak utána finanszírozza meg a külföldi gyógykezelést vagy a különlegesen drága gyógyszert, vagy a szükséges és a beteg szempontjából szociális okokból nem biztosítható valamilyen szolgáltatást vagy segédeszközt.
A taj-szám kérdése kétségtelenül jelentõs gondot jelent az egészségügyben, és itt nem minden esetben érvényesíthetõ a biztosítási elv, hiszen ma Magyarországon mindenki rendelkezik taj-számmal, és aki rendelkezik taj-számmal, azt ellátják, mert ha van taj-száma, akkor finanszírozza a biztosító. Tehát valamilyen módon szigorítani kellene a taj-szám meglétét és a biztosítási jogviszonyt, de én azt hiszem, ez most ettõl a törvénytõl nem várható el, és ez mindenképpen csak a késõbbiek során szabályozandó feladatok közé tartozik.
Köszönöm szépen.