FILLÓ PÁL (MSZP): Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Azt hiszem, hogy képviselõtársam felszólalása tévedés lehet, hiszen most az alkalmi munkavállalói könyvrõl szóló tervezetrõl vitatkozunk, s nem a közalkalmazottak jogállásáról. Biztos eltévesztette képviselõtársam a hozzászólását.
Én szeretnék visszatérni az eredetileg tárgyalt javaslathoz. Meg kell mondjam, hogy sokat gondolkoztunk képviselõtársaimmal azon, hogy a törvénytervezetben elõírt mértékeknek az összege mennyire kezelhetõ, illetve hol van az a bizonyos határ, ahol el tudjuk érni, hogy maga a törvény elérje a célját, valamelyest kedvezményezettebben, olcsóbban lehessen az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatni, de ez ne lépje át azt a határt, hogy esetleg a normál foglalkoztatással szemben versenyképes legyen, s így munkahelyeket szüntessen meg vagy alakítson át alkalmi munkavállalássá.
(11.10)
Mindenesetre úgy gondoltuk, hogy a törvénytervezetben benyújtott összeghatárok, fõleg az alsó határ, a 600 forint, a közteherjegy értéke, túlzottan magas. Ezért úgy gondoljuk, itt jó lenne mindenképpen csökkenteni, véleményem szerint ez az összeghatár reálisan 4-500 forint között kellene hogy legyen; ugyanakkor olyan módosító indítványt is benyújtottunk, amely a sávokat, tehát a melléklet eredetileg tervezett öt sávját három sávra csökkentené, tehát valamelyest összébb húzná azt a szakaszolást, amely a kifizetett munkadíjnak megfelelõen a közteherjegy értékét jelentené. Meggyõzõdésünk szerint egyébként a közteherjegy vonatkozásában a döntõ a legalsó, vagyis a legelsõ sáv lesz, hiszen a munkaadók elsõsorban ebben a körben fogják a terheket leróni.
Itt szeretném megemlíteni azt a megjegyzést, amely már a sajtóban is megjelent, hogy itt egyfajta újabb terheket kíván az Országgyûlés a munkaadók nyakába varrni. Szeretném hangsúlyozni, hogy szó nincs errõl, gyakorlatilag azt az anomáliát szeretnénk megszüntetni, ami azt jelentette, hogy embereket dolgoztattak, zsebbõl zsebbe kerültek a pénzek, és gyakorlatilag ezek a munkavállalók semmilyen jogszerzõ idõt nem tudtak a munkavállalás során megszerezni. Ez egy nagyon súlyos probléma, aminek a munkavállalók talán most még az igazi súlyát nem érzékelik, majd akkor fognak ezzel szembetalálkozni, amikor elérkezik az az idõszak, hogy a nyugdíjra készülnének, és kiderül, hogy bár gyakorlatilag hosszú éveken keresztül azt hitték, hogy jól járnak a feketemunka-vállalással, rá fognak döbbenni arra, hogy nem szereztek jogszerzõ idõt, így a nyugdíjuk is bizony igencsak veszélybe kerülhet.
Éppen ezért mi azt szeretnénk, ha minél többen tudnának élni ezzel a lehetõséggel, és ennek egyik eszköze lehet az, hogy itt az összeghatárt 400, illetve 500 forint közötti összegre lecsökkentsük. Úgy gondolom, hogy itt már érdekeltté lehet tenni a munkaadókat abban, hogy a feketegazdaságból a látható foglalkoztatás irányába mozduljon el ez a terület.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)