DR. GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Elõször is szeretnék bocsánatot kérni a tisztelt Háztól, hogy konfundáltam két törvényt. Hogy mentségemre szóljak, elmondom - tudniillik egyszerre dolgoztam a két módosító javaslaton -, hogy elsõsorban a számozást néztem és nem azt, hogy itt két különbözõ törvényrõl van szó. Amikor Filló Pál kollégám nagyon helyesen elkezdte sorolni az észrevételeit, rögtön rájöttem, hogy mi történt.
Itt tulajdonképpen a közteherjegyek értékmagassága körül alakult ki bizonyos vita. Engem megnyugtatott az, amit Kiss Péter miniszter úr mondott, nevezetesen a közteherjegyérték véleményem szerint is magasnak tûnõ 50 százalékos csökkentése, mert ez bizonyos fokig megoldja a kérdéseket. A bizottsági értekezleteken is többször elmondtam, különösen a nagyon alkalmi munkáknál érzek bizonyos nehézségeket, akkor, amikor például arról van szó, hogy egy vagy két nap történik meg. Akkor az a macera, ami ezzel kapcsolatban jelentkezik - bocsánat a kifejezésért -, sok embert távol fog tartani attól, hogy ezt a terhet vállalja.
(11.30)
De valójában a hivatalos ügyintézéstõl való félelemrõl van szó, különösen a vidéki emberek nem nagyon szeretnek elmenni a polgármesteri hivatalba ezzel kapcsolatosan, mert hátha ott olyanokat kérdeznek tõlük, amik még kellemetlenebbek lennének, mint amivel õk bementek. Szóval, itt vannak ilyen jellegû gondok, ezeket a bizonyos kötöttségeket kellene az emberekben feloldani és a hivatalokkal kapcsolatos bizonyos ellenszenveket is oldani kellene: a hivatal legyen barátja az állampolgárnak, ne pedig valamiféle egzekútora, tehát bizonyos felelõsségre vonó intézménye legyen.
Köszönöm szépen egyrészrõl a kiigazítást, másrészrõl pedig köszönöm szépen ezt az újabb közlést. Én úgy gondolom, hogy ha ez már az általános vita elõtt belekerült volna a törvényjavaslatba, akkor jó néhány észrevételünk kiküszöbölõdött volna.
Köszönöm szépen.