IVANICS ISTVÁN (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Sokkal régebben jelentkeztem, még a miniszter úr elõzõ felszólalásához, mert az okfejtéssel teljes mértékben egyetértettem. Egyetértettem az utána szóló képviselõkkel is. Azt nem tudom hova tenni, hogy Szabó Rudolfné miért vádol bennünket ijesztgetéssel. Gondolom, hogy nem ijesztget senki, csak esetleg aggodalmaskodik azért, hogy a bevezetés valóban sikeres lesz-e.
Még egyszer fel szeretném hívni a figyelmet arra, valóban a mûködése attól függ, hogy egyáltalán versenyképes lesz-e. Itt Gerócs József hozzászólására is szeretnék visszautalni, valóban az van a piacon, hogy a cseresznyeszedésben vagy akármilyen gyümölcsszüretben -
függ attól, hogy mennyiért tudja eladni a terméket. Ha a gazda száz forintért adja el a leszedett gyümölcs kilóját, és abból csak 20 kilót tud leszedni egy napszámos, egy alkalmi munkavállaló, akkor ott egyértelmûen adódik, hogy elbírja vagy nem bírja el azokat a terheket. Itt nem lehet azzal mérni, ahogy a miniszter úr is kifejtette, hogy valóban magasak a közterhek - itt ki kell mondanunk, és ezt vállaljuk fel! S ha egyszer a minisztérium, a kormányzat felvállalta, akkor úgy gondolom, hogy a képviselõk is mellé állhatnak abban a kérdésben, hogy igenis pozitív diszkrimináció kell ezen a területen. Olyan megoldásokat kell alkalmazni a köztehernél, hogy ezzel versenyképessé tegyük azt az ágazatot is. Ne a gyümölcsfákon vagy alattuk rohadjon meg a gyümölcs, hanem kerüljön ki megfelelõ áron a kül- vagy a belpiacra. S akkor azt gondolom, hogy mindannyian jól járunk, mert egy olyan ágazatot segítünk, amely ma nem versenyképes. Nyilvánvaló, úgy tudjuk versenyképessé tenni, hogy ezt a pozitív diszkriminációt különbözõ szankciók felvállalása nélkül meg tudjuk tenni, és versenyképessé teszünk egy olyan ágazatot, ami hagyományos Magyarországon. Én erre kérem az együttmûködést minden képviselõtársam részérõl.
Köszönöm szépen.