KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Én úgy gondolom, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc jelentõségének a megítélésében nincs közöttünk lényegi különbség, és valószínûleg abban sincs, hogy ez hozzájárul Magyarország kedvezõ képéhez. Abban viszont valószínûleg van, hogy döntõ szerepe van-e ennek, meghatározó szerepe van-e ennek Magyarország elsõkörös NATO-csatlakozásában.
Mivel a képviselõ úr, ha jól emlékszem, ötödször teszi fel ezt a kérdés interpelláció, azonnali kérdés és kérdés formájában, arra kell következtetnem, nehezen veszi tudomásul, hogy ennek a kormánynak igenis meghatározó érdemei vannak abban, hogy Magyarország eljutott a NATO-csatlakozásig. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Én ezt megértem, képviselõ úr, hiszen az ön pártja egy olyan koalíciónak volt a tagja, amely azt állította, hogy ha a szocialisták gyõznek, akkor Magyarország elõtt bezárulnak az európai intézmények, amely azt állította, hogy akkor a vasfüggöny nem Záhonynál, hanem Hegyeshalomnál fog újra leereszkedni. Én elhiszem, hogy ilyen háttérrel ebbe nehéz belenyugodni.
De azért hadd mondjam, képviselõ úr, a teljesség kedvéért, hogy én nemcsak 1956 jelentõségérõl nem szóltam - és kérem, ne vegye élcelõdésnek -, de nem szóltam a honfoglalásról sem, nem szóltam az államalapításról, noha ennek nyilvánvalóan döntõ szerepe van abban, hogy Magyarország NATO-csatlakozása egyáltalán fölmerülhet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Nem szóltam megannyi történelmi sérelmünkrõl és érdemünkrõl, amelyek mind hozzájárulnak Magyarország képének kialakításához. Nem szóltam arról sem, hogy a rendszerváltozás elõtti reformok már milyen elõnyt adtak Magyarországnak a szomszédos országokhoz képest. Nem szóltam a rendszerváltozásról sem abban a rövid felszólalásban, noha nyilvánvaló, a rendszerváltozás nélkül föl sem merülhetne Magyarország csatlakozása; mint ahogy nem szóltam a kétpólusú világ széthullásáról, a Szovjetunió megszûnésérõl, a Varsói Szerzõdés és a KGST megszûnésérõl, ami mind lehetetlenné tette volna, hogy Magyarország NATO-tagsága felmerüljön.
Én most itt, a parlament elõtt szeretném kijelenteni, megelõzvén további interpellációkat, hogy ennek mindnek szerepe van Magyarország NATO-csatlakozásában. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
De ugyanakkor azt is el kell mondjam, hogy a NATO a csatlakozásra történõ meghívásnál ezekre nincs tekintettel. Mindössze az 1995 szeptemberi bõvítési tanulmányban lefektetett konkrét kritériumok teljesülését vizsgálja (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiból.), a William Perry, amerikai honvédelmi miniszter által lefektetett követelmények érvényesülését vizsgálja: van-e többpárti parlamentáris demokrácia, érvényesülnek-e a jogállamiság követelményei az emberi jogok és kisebbségi jogok tiszteletben tartásával, kiépült-e a piacgazdaság intézményrendszere, rendezettek-e a szomszédos országokkal a kapcsolatok. Itt azt is vizsgálja, hogy az adott ország megtett-e mindent ennek érdekében, mert az eredmény már nyilván nemcsak rajta múlik - és ezt a NATO pontosan tudja, akárcsak az Európai Unió. Vizsgálja azt, hogy a hadsereg ellenõrzése, irányítása, felépítése, kiképzettsége megfelel-e a NATO normáinak, hogy a hadsereg együtt tud-e mûködni a NATO-val. Nem vesz figyelembe - bármilyen sajnálatos is - történelmi érdemeket és történelmi sérelmeket.
Ennek igazolására, és talán megelõzendõ ennek a kérdésnek a felvetését egy hatodik alkalommal, szeretném a képviselõ úrnak a figyelmébe ajánlani a következõ példát. Ugye, egyetértünk abban, hogy Csehországnak és Szlovákiának azonos a történelmi háttere, legalábbis az elmúlt évtizedekben. Csehország és Szlovákia együtt próbált változtatni és reformokat bevezetni 1968-ban, és mindkettõjük kísérletét eltaposta a Varsói Szerzõdés öt országának hadserege, sajnálatos módon a magyar hadsereg is.
1989-ben együtt vívták meg a bársonyos forradalmat, és most azt látjuk, hogy ezzel az azonos történelmi háttérrel Csehország nagy valószínûséggel bekerül a NATO-ba, Szlovákia nagy valószínûséggel kimarad. Ugyanis a kormány elmúlt idõszakban végzett teljesítményét, az ország teljesítményét vizsgálja a NATO ebben az esetben is.
Fölmerül bennem a kérdés: képviselõ úr hogyan interpellálna akkor, ha Magyarország nem kerülne be az elsõ körbe? Köszönöm a figyelmet. (Hosszan tartó, nagy taps a kormánypárti padsorokban. - Az elnök kopogtat az asztalon.)