DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elõször is köszönetemet fejezem ki az MSZP képviselõinek, hogy végre ilyen nagy számban és ilyen szép lelkesedéssel ünnepelték az 1956-os forradalom és szabadságharcnak a megjegyzését. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)
A másik: a külügyminiszter úr bizonyos tárgyi tévedésekben van, és nagyon meglepett, hogy nem vette tekintetbe azt, hogy a három ország, Lengyelország, Csehszlovákia - most Csehország - és Magyarország között a második világháború végeztével jelentõs különbség volt. Lengyelország és Csehország - Csehszlovákia - az úgynevezett szövetségesekhez tartozott, a nagyhatalmakhoz. Mi, nem a magyar nép, a kormány politikájának a hibájából a tengelyhatalom mellett voltunk, tehát kellett egy különleges ok - nem a kormány, és ennek a kormánynak az érdeme egy különleges ok -, hogy bevettek bennünket a barátaik körébe, és ezt az 1956-os forradalom és szabadságharc okozta.
Igen tisztelt Külügyminiszter Úr! Tévedni tetszett! Nem hatodszor, hetedszer szólok, és lehet, hogy még nyolcadszor is szólni fogok, mert ön már egy kissé közelebb kerül ahhoz, hogy ha nem is közvetlen oka, de igenis, van hatása Magyarország megbecsülésének. Nem tudom, a külügyminiszteri munkájában nem érezte-e ezt, hogy milyen más a megbecsülés a '89 elõtti és a '89 utáni helyzetben.
Ha ennek a kormánynak az érdeméül lehet betudni azt, ami kötelessége... Amit elmondott a külügyminiszter úr, az a külügyminiszteri kötelesség, abban semmi különleges érdem nincs. Ha ezt nem végzik el, nem alkalmasak a munkájukra. (Zaj a kormánypárti padsorokból.) De azt mondani, hogy az a nagy történelmi háttér, amit 1956 adott nekünk, most egyszerûen csak úgy mellékesen megemlíteni -
ez nemcsak tévedés, hanem hûtlenség is! És ne tessék haragudni... (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. - Közbekiáltások az ellenzéki padsorokból: Igaza van!)
És ne haragudjon a külügyminiszter úr, de a honfoglalást (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) vagy Szent István megkoronázását említeni, erre igazán azt mondhatnám, hogy egy nagy tájékozatlanság. (Felzúdulás a kormánypárt padsoraiban. - Az elnök ismét jelzi az idõ leteltét.) - eltekintve attól, hogy nem volt etikus.
Végezetül, azt hiszem, van még egy pár másodpercem... (Közbeszólás a kormánypártok padsoraiból: Nincs! - Közbeszólás az ellenzék padsoraiból: Nem baj, csak mondjad nyugodtan! - Az elnök ismét jelzi, hogy letelt az idõ.) Egy mondatot...