DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Valóban mind a hat törvényjavaslat és törvénymódosítás kapcsán összefoglalóan szeretném elmondani a vitában elhangzottakkal kapcsolatos reakcióinkat és a kormány álláspontját.
1997. május 14-én kezdõdött meg az igazságszolgáltatással kapcsolatos törvényjavaslat parlamenti vitája az alkotmányügyi bizottság ülésével. Közel hat hét vitái alapján és ezt követõen jutottunk el ma a módosító indítványokról történõ szavazásig. Mintegy 30 órás idõkeretben zajlott az általános vita, és hasonlóképpen sok- sok órát vett igénybe a törvényjavaslatok részletes vitája.
Úgy ítélem meg, hogy ez az idõ elegendõ volt arra, hogy az álláspontok, a vélemények nagyon világosan, egyértelmûen kirajzolódjanak, és ezek alapján világosan áttekinthetõ legyen, hogy miben, mely pontokon lehet konszenzusra találni, és melyek azok a kérdések, amelyekben nem közeledett a kormánypártok és az ellenzéki pártok álláspontja. Ez a lehetõség számomra megteremti annak az esélyét, hogy viszonylag röviden foglaljam össze ennek a szerteágazó vitának a tapasztalatait.
Abban mindenki egyetértett, és nem volt olyan - vitában részt vevõ - hozzászóló a parlamentben, aki megkérdõjelezte volna azt a törekvést, hogy igenis szükséges és igenis elodázhatatlan az igazságszolgáltatás átfogó, szinte minden területre... - az eljárásjogoktól a szervezeti kérdésekig, az igazgatási viszonyok változtatásától a jogállás és a felelõsség meghatározásáig, nem beszélve az elõmeneteli rendszerrõl, amelyben teljesen egységes volt a megszólalók véleménye. Nem volt ennyire egybehangzó, sõt kifejezetten konfrontáló volt a vitában részt vevõk álláspontja az igazgatási rendszer átalakítását illetõen, illetõleg a négyszintû bírósági szervezet létrehozását illetõen.
(A jegyzõi székeket Boros László és Sasvári Szilárd foglalják el.)
A törvényjavaslatokhoz kapcsolódóan 186 módosító indítvány érkezett. Ebbõl a kormány 86-ot támogat, pontosabban 106-ot támogat. Volt olyan eleme ennek a törvénycsomagnak, amelyhez nem is érkezett módosító indítvány. A Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló törvény módosítása lényegében nem váltott ki képviselõi részrõl újabb módosító indítványokat.
Természetesen azokat az indítványokat nem tudtuk elfogadni kormányzati oldalon, amely indítványok lényegében az egész reform koncepciójával álltak szemben, és koncepcionális megváltoztatását kívánták elérni. Nyilvánvalóan, illetõleg sajnálatosan - de tényszerûen és tárgyszerûen - azt is el kell mondanom, hogy nem tudtuk támogatni azokat a módosító indítványokat sem, amelyek jó szándékúan újabb és újabb forrásokat kívántak volna a reform végrehajtásához biztosítani. Tehát ezeket a többletigényeket már az eddig biztosított anyagi forrásokhoz képest a kormány a továbbiakban - ezek kielégítését és teljesítését - vállalni nem tudta.
A javaslatokkal kapcsolatos vitákból szívesen idézem azt a megállapítást, amely a törvényjavaslatokat jó színvonalúnak minõsítette. Ez nyilvánvalóan összefügg a szakmai elõkészítéssel, amelyben a kidolgozó munka minden szakaszában részt vettek.
A bíróságok, ügyészségek érdekképviseleti szervei, az igazságszolgáltatás szereplõi... - ez alkalommal élve a lehetõséggel megköszönöm mindazt a támogató munkát, azt a sok javaslatot, amelyet a bírósági, ügyészségi szervezetek képviselõi, az érdekképviseletek képviselõi tettek. Hasonlóképpen köszönetet mondok mindazoknak, akik akár ellenzéki vagy kormánypárti oldalról módosító indítványaikkal a javaslatok tartalmát pontosabbá, egzaktabbá tették, egyértelmûbbé tették a szabályozást. Nagyon sok ilyen módosító indítványt is kaptunk.
A vitatott kérdések közül talán az egyik legnagyobb vitát kiváltó megoldási javaslat az országos igazságszolgáltatási tanács létrehozása volt. Miután ennek indokait az alkotmánymódosítástól kezdõdõen az általános vita különbözõ szakaszaiban, az expozéban részleteiben is kifejtettük, azt kívánom ez alkalommal megismételni, hogy az országos igazságszolgáltatási tanács létrehozása, az igazságügy-miniszter bíróságokkal kapcsolatos igazgatási jogkörének megszüntetése nem jelenti azt, hogy a bíróságok gazdátlanokká válnának, sõt meggyõzõdésem, hogy nyitottságánál, mûködési rendszerénél, összetételénél fogva az országos igazságszolgáltatási tanács hatékonyabb igazgatást lesz képes megvalósítani, hatékonyabb igazgatást valósíthat majd meg a bíróságok tekintetében.
A másik nagy vitakérdés az ítélõtáblák létrehozatalának szükségessége, illetõleg az ítélõtáblák helyszínének megjelölése a törvényjavaslatban. Természetesen a szempontok elsõsorban az igazságszolgáltatás mûködésének gyorsításából, a hatáskörök elrendezésébõl következtek. A jobb ítélkezési feltételek biztosítása tette indokolttá és a jogorvoslati rendszer átalakítása tette szükségessé azt, hogy létrehozzuk a négyszintû igazságszolgáltatási bírói szervezetet. Azt hiszem, hogy ezt is részletesen és körültekintõen indokoltuk a vita során.
Azokat a döntéseket, hogy hol legyen elsõ lépésben az 1999. január 1-jétõl mûködésüket megkezdõ ítélõtáblák helyszíne, kényszerû körülmények között kellett meghozni, hiszen az ország földrajzi elhelyezkedése, a személyi feltételek különbözõsége nagyon nehezen tud létrehozni olyan megoldást, amely mindenki számára egyformán kedvezõ és elfogadható.
(21.30)
Azért tartom nagyon fontosnak a törvényjavaslat azon rendelkezését, amelynek értelmében a törvényjavaslat elõírja, hogy a '99. január 1- jén létesülõ fõvárosi, szegedi és pécsi ítélõtábla mellett ez a hálózat legkésõbb 2003. január 1-jéig kiegészül a debreceni és a gyõri ítélõtáblával. Ezzel visszaáll az a második világháború elõtti rendszere a magyar igazságszolgáltatásnak, amely ismerte a négyszintû bírósági rendszert, a regionális bíróságokat.
Hozzá kell tennem, tisztelt Ház, hogy annak idején, amikor a XIX. század végén a regionális bíróságok létrejöttek Magyarországon, akkor mintegy 22 év telt el addig, amíg az elsõ két bíróság után az újabb kilenc ítélõtábla Magyarországon megszervezésre került. Természetesen a döntés rendkívül nehéz és rendkívül felelõsségteljes. Figyelembe kellett venni a földrajzi elhelyezkedés mellett az ott mûködõ bíróságok személyi feltételeit, a munka eddigi tapasztalatait. Hiszen azt mindenképpen el kellett kerülnünk, hogy az ítélõtábla személyi állománya, személyi szükségletei hátráltassák az emellett folyó ítélkezõ munkát az adott városban vagy az adott megyében.
Fontos szempont volt, hogy megfelelõ szakmai háttér álljon rendelkezésünkre, ezért döntött a kormány a javaslatában - 1999. január 1-jei létesítési idõponthoz kötve - a fõvárosi, a szegedi és a pécsi ítélõtábla mellett. És remélhetõleg, sõt feltétlenül bízom abban, hogy 2003-ig létrejön a törvénynek megfelelõen a debreceni és a gyõri ítélõtábla. Tudom, hogy nehéz a regionális szempontokat összeegyeztetni, mégis arra kérem tisztelt képviselõtársaimat, hogy ne bontsák meg a kormány javaslatát, hiszen ez rövid idõtávon belül képes biztosítani azt, hogy a regionális elhelyezkedésnek, szervezõdésnek megfelelõen ezek az ítélõtáblák mûködjenek.
Nagyon fontos szempontok voltak még az anyagi szempontok is, hiszen ezek is perdöntõként közrehatottak, és éppen ezek alapján is kérem, hogy miután a kormány nincs abban a helyzetben, hogy 1999. január 1- jéig a tervezett valamennyi öt körzetben az ítélõtábla megkezdje mûködését, hiszen maga az egész igazságügyi reform jelentõs költségvetési forrást igényel, ezért azt hiszem, kellõképpen indokolt a kétlépcsõs bevezetés.
A bírák jogállására és javadalmazására vonatkozó törvényjavaslattal kapcsolatban szeretném szintén megköszönni a pontosító észrevételeket, indítványokat, és úgy vélem, itt a szabályozás egyensúlyt teremt a független bíró jogai és kötelezettségei és azok számonkérhetõsége tekintetében. Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló törvényjavaslat tekintetében pedig fontosnak tartom, hogy ez a kérdés is hosszú idõ után újra rendezésre kerül.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Mindezek elõrebocsátásával kérem önöket, hogy a kormány által támogatott módosító indítványokkal együtt a törvényjavaslatokat fogadják el, és ezáltal Magyarországon megkezdõdhessék az az átfogó igazságügyi reform, amely nem elõzmény nélküli, de amely a jövõ tekintetében is még nagyon sok feladatot ad majd valamennyiünk számára. (Taps.)