KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársak! Az általános vitában elmondottaknak megfelelõen a Fidesz-frakció olyan kapcsolódó módosító indítványokat terjesztett elõ a törvény módosítása kapcsán, amelyektõl ugyan nem lehet azt várni, hogy azt bizonytalan jogi helyzetet megszünteti, amely annak kapcsán alakult ki, hogy egy jelenleg nem létezõ, pontosan nem definiált, nem kiérlelt jogi konstrukciót, a szavazatelsõbbségi részvény konstrukcióját nem a neki megfelelõ helyen, a gazdasági törvényben próbáljuk megteremteni, hanem egy ágazati törvényben, a privatizációs törvényben próbáljuk valamilyen módon összeütni.
Ez a rossz jogi helyzet nyilvánvalóan nehezen kezelhetõ, azonban az általános vitában is elmondottaknak megfelelõen - ahogy ezt szemmel láthatóan a módosító indítványokat beterjesztõ képviselõtársaim is nyilván részben magukévá tették - mégiscsak kell valamit szólni arról, hogy az a jogi konstrukció, ami itt létrejön, nevezetesen a szavazatelsõbbségi részvényhez fûzõdõ jogok konstrukciója, hogyan módosul; illetve megteremtsék-e annak a minél szélesebb lehetõségét, hogy az állam számára valóban stratégiainak feltételezhetõ döntések jogosítványok, hatás maradjon ennél a szavazatelsõbbséget birtokló, az állam által képviselõként elõterjesztett szervezetnél vagy személynél.
Teljesen világos, hogy egyet lehet érteni Tardos Mártonnak a jelentés 5. pontjában megfogalmazott módosító indítványával, amelyben azt mondja, hogy a szavazatelsõbbségi részvény tulajdonosának jelenléte szükséges a társaság közgyûlésének határozatképességéhez. Még egyszer mondom, nem reméljük azt, hogy egy jó jogi konstrukciót hozunk létre. Nyilvánvaló, hogy jogdogmatikai szempontból ez a módosító indítvány nehezen értelmezhetõ - talán ez is az oka annak, hogy az alkotmányügyi bizottság nem támogatta -, de bizonyos döntések meghozatala érdekében szükséges az, hogy a közgyûlésen csak akkor legyen határozatképesség, ha a szavazatelsõbbségi részvény tulajdonosa jelen van.
Igen fontos kérdésekben tapasztaltuk már azt, hogy az állam képviselõje különbözõ adminisztrációs okok miatt számára politikai és gazdaságpolitikai, sõt, stratégiai jelentõségû közgyûlésen nem tudott részt venni, mert például nem helyezték idõben letétbe az egyébként az állam által birtokolt részvényeket. Ezzel tehát arra akarnék utalni, hogy most felvethetné valaki: na jó, jó, de annyira nyilvánvaló, hogy a szavazatelsõbbségi részvény tulajdonosa elmegy a közgyûlése. Az önök tapasztalatából is világos, hogy ez nem teljesen nyilvánvaló. Emlékezzünk Bokros Lajosra, aki meglepetten tapasztalta az OTP közgyûlésén, hogy nem tud szavazni, mert adminisztratív hiba történt, és sajnos a részvényeket nem helyezték idõben letétbe, holott ez politikai kérdés volt, és ott nagy fontosságot tulajdonított bizonyos stratégiai döntések meghozatalának. Ilyenkor elvárható, hogy az állam gondosan járjon el - ez nem sikerült.
Bár, ha kézenfekvõnek látszik, azért felhívnám a figyelmet arra, hogy ez távolról sem kézenfekvõbb, mint említettem volt, az önök gyakorlata is ezt támasztja alá. És talán a bizottsági üléseken elõadott érvek magát az elõterjesztõt is megfontolásra késztették, hiszen a bizottsági ülések egyik részén nem értett egyet az elõterjesztõ képviselõje, míg a költségvetési bizottság ülésén egyetértett ezzel a javaslattal.
Hasonlóképpen nagyon fontos az alaptõke 6. pontban megfogalmazott leszállítása mellett az alaptõke felemelése kérdésében is a szavazatelsõbbségi részvények tulajdonosának megadni azt a jogot, hogy ebben, az egyébként a társaságot stratégiailag érintõ kérdésben legyen az egyetértési joga.
Hasonlóképpen nem szeretnék részletesen szólni arról, hogy a 7. §- ban megfogalmazott módosító indítvány mennyiben meríti ki az összes lehetséges fontos kérdést, ami a gazdasági társaságok esetében felmerülhet a vagyon hasznosításának legkülönbözõbb jogi formáját illetõen. Teljesen világos, hogy itt nem lehet rendes taxációt csinálni. A gazdasági életben a társaságok vagyonhasznosítása olyan sokoldalú lehet, amiben ezt az aranyrészvényhez fûzõdõ jogok között teljeskörûen felsorolni illuzórikus. Nyilvánvaló, hogy itt inkább azt a szándékot kell érzékelni, amit az egész módosítás kapcsán a kormánypárti képviselõk és részben az ellenzékiek is szem elõtt tartottak, hogy ha már a kormány egy ilyen rossz jogi konstrukcióba, egy ilyen zsákutcába viszi bele a törvényhozást azzal, hogy ilyen elõterjesztést csinál, akkor legalább mentsük, ami menthetõ alapon próbáljuk meg a lehetõ legnagyobb kárelhárítást végezni.
A 8. pontban a gazdasági bizottság elnöke egy új, e) ponttal egészítené ki a szavazatelsõbbségi részvényes jogait, nevezetesen igazgatósági és felügyelõbizottsági tagok megválasztása és visszahívása tárgyában. Ez nyilvánvalóan rendkívül sok vitát fog kiváltani. Maga az elõterjesztõ is vitatkozik önmagával, hiszen az alkotmányügyi és a mezõgazdasági bizottság ülésén elvetette ezt a javaslatot, ellenben a gazdasági és a költségvetési bizottság ülésén egyetértett vele, tehát a meghasonlását valamilyen módon még neki is fel kell oldania.
Az is világos, hogy az ilyen további kiegészítések, amelyek a szavazatelsõbbségi részvény birtoklóját megilletnék, vagy azon jogok körét bõvítenék, amely megilletik a szavazatelsõbbségi részvény birtokosát, bizonyos értelemben azzal járhatnak, hogy azokban a társaságokban, ahol nagyon-nagyon széles körû a szavazatelsõbbségi részvényhez fûzõdõ jogosítványi kör, azok gazdasági értékét értelemszerûen némiképpen csökkenthetik, hiszen teljesen világos, hogy a többi tulajdonos tulajdonosi döntési kompetenciájának korlátozása értelemszerûen bizonyos tekintetben a gazdasági egység gazdasági értékre is kihat.
Megvallom õszintén: itt elég jelentõs a bizonytalanság a tekintetben is, hogy konzultálva a kormány szakembereivel, akik éppen a gazdasági törvényt is készülnek elõterjeszteni - a képviselõk állítólag még a parlament nyári rendkívüli ülésszaka végéig meg is kapják ezt a törvényt -, ott világos, hogy egyáltalán nem gondolnak ennyire messze elmenni a kormány emberei vagy szakértõi a szavazatelsõbbségi részvényhez fûzõdõ jogok kiterjesztésében, és ez rendkívüli jogi problémákat vethet fel.
(23.50)
Azonban ne feledjük el, amit már sokszor elmondtunk a privatizációval kapcsolatban, hogy ez a helyzet, ez a szükségszerûség, hogy most itt mindenképpen lépni kell a szavazatelsõbbségi részvény ügyében, kétféle ok miatt állt elõ.
Az egyik az, hogy a kormány nagyon rossz elõkészítés mellett egyetlenegy szempontot figyelembe véve privatizálta az állami vállalkozói vagyon jelentõs részét, ez a bevétel szempontja volt. Itt minden olyan kritika, ami kormánypárti és ellenzéki oldalról elhangzott, arra vonatkozott részben, hogy bizonyos jogi szabályozások meghozatala elõtt, bizonyos tulajdonosi kérdések tisztázása elõtt privatizálni a magyar vállalkozói vagyon egy jelentõs részét, óhatatlanul azt a kérdést, vagy azt a problémát vetíti elõre, amit most érzékelünk ennek a 8. pontnak a kézbevételekor is, hogy nevezetesen kénytelenek vagyunk utólag rossz jogi konstrukciókat, rossz megoldásokat választva megpróbálni csinálni valamit annak érdekékben, hogy a teljes ágazati ellenõrzés - például az energetikai ágazatban - ne csússzék ki a kormány kezébõl - vagy az állam kezébõl, ha úgy tetszik -, ami annál is inkább érthetõ, hiszen bizonyos ágazatokban, így például az energiaszolgáltatók esetében ellátási felelõsséget is megfogalmaznak az ágazati törvények, tehát itt nem lehet mindent kiengedni a kormánynak a kezébõl. Nagy kérdés, hogy alkalmas-e ez a módosító javaslata arra, hogy ezt a problematikát megoldja. Jó megoldás itt nem lehetséges.
Ezzel kapcsolatban terjesztettem én is elõ egy kapcsolódó módosító indítványt, amelyet önök még nyilván nem láttak, mert a részletes vita most még folyik, és még esetleg új kapcsolódó módosítók is érkezhetnek. Ennek a lényege az lenne, hogy bizonyos tevékenységet végzõ vállalatok esetében a szavazatelsõbbségi részvény konstrukcióját válasszuk meg úgy, hogy ez az állam esetében, amely az aranyrészvény birtokosa, még plusz jogosítványokat ad. Itt én a gázszolgáltatók esetében gondolnám a következõt fontosnak: azon gázszolgáltatók esetében, amelyek a hazai ellátás legalább 6 százalékát végzik, azoknak az esetében a hosszú távú gázszállítási szerzõdések megkötése esetében szintén az aranyrészvényes beleegyezése vagy hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy ezeket a gázszállítási szerzõdéseket megkössék a szolgáltatók. Ennek a módosító indítványnak az az oka, hogy teljesen világos, hogy a gázértékesítõnek az ellátási felelõssége, amit a gáztörvény is megfogalmaz, igazából hosszú távon csak úgy kalkulálható és érvényesíthetõ, hogy nemcsak szabályozási, hanem tulajdonosi oldalról is az indokolatlan és a magyar gazdasági érdekeket nyilvánvalóan hátrányosan érintõ hosszú távú gázszerzõdések módosítása esetében az államnak legyen valami plusz lehetséges befolyása.
Gondoljunk csak arra, hogy ebben az ágazatban olyan nemkívánatos jelenségek indultak el, amit egyébként a kormány sem akart a privatizáció kapcsán. Például az, hogy mondjuk, bizonyos, a gázt Magyarországra exportáló, orosz érdekeltségû vállalatok tulajdonrészt szerezzenek, ha áttételesen is, gázszolgáltatókban. Ma már ez a jogi helyzet, ezt a gázszolgáltatók új tulajdonosai jelezték. Tehát nem lehet azt mondani, hogy ez valami fölösleges óvatoskodás. A kormány rossz politikája miatt eljutottunk arra a szintre, amit még a kormány sem akart. Köszönhetõ ez ennek a privatizációs politikának. Itt most már tényleg tüzet oltani és valamelyest a kárt enyhíteni szükséges, hacsak nem akarja a kormány magát és az országot egy olyan lehetetlen helyzetbe manõverezni, amikor nem lesz kivel tárgyalnia például a gázár ügyében érdemben, mert a gázexportõr és a szolgáltató a személyében is ugyanaz, nem lehet rendesen érdekstruktúrák szerint megfogalmazni a kérdéseket.
Azt gondolom, hogy a 10. pontban megfogalmazott módosító javaslat, nevezetesen, hogy a szavazatelsõbbségi részvény csak névre szóló részvény lehet, viszonylag kézenfekvõ. Azonban hangsúlyozom, hogy még egy sor ötlet van ami a szavazatelsõbbségi részvényhez kapcsolódik, ami kézenfekvõ ugyan, de nem lehet megkerülni ezeknek a szabályozását, hiszen a szavazatelsõbbségi részvény jogi konstrukciója most fölöttébb bizonytalan. Ennek kapcsán egy sor módosító indítvány megfogalmazása, úgy gondolom, célszerû a tisztelt Ház részérõl.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Áttérnék a mellékletre, mert azt is ebben a vitaszakaszban tárgyalja a parlament, és a melléklet is, amely a tartósan állami tulajdonban maradó vállalatok állami részesedését szabályozza, illetõleg mondja ki, nyilván az egyik legtöbbet módosított része lesz ennek a törvénynek. Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány kommentárt a melléklethez és az általam beadott csatlakozó módosító indítványokhoz szólni.
Elõrebocsátom, hogy az általam beadott csatlakozó módosító indítvány néhány olyan esetben fogalmaz meg állami tulajdonrészt, amely már azóta elmúlt. Például néhány szolgáltató esetében nincsen az államnak 25 százalék plusz 1 tulajdonrésze. Nyilvánvalóan ezt úgy kell akkor értelmezni, hogy itt szükségesnek tartanánk azt, hogy a szolgáltatóban 25 százalék plusz egy tulajdonosi részesedése legyen az államnak, és nem lehet ezt más módon kifejezni, minthogy ilyen módosító indítványt ad be az ember. Ennek a módosító indítványnak nyilván minden következménye fölöttébb kétséges, és a költségvetés által nehezen vállalható, hiszen itt, mondjuk, hogyha ezt fogadná el a parlament, ez azt is jelenthetné ad absurdum, hogy vissza kéne vásárolni a részvények egy részét.
Azonban - példának okáért, hogy egy kicsit ironizáljak is - ez nem is lenne olyan rossz üzlet feltétlenül, hiszen például tudjuk azt, hogy bár az állam, például az általam 25 százalék plusz egy tulajdonosi részesedést kívánatosnak tartó Tigáz Rt.-ben a saját részvényeit 270 százalékon értékesítette az Italgas felé, ugyanakkor viszont az önkormányzatok a náluk lévõ üzletrészeket az Italgas-nak átlagosan 20 és 40 százalék közötti névértéken értékesítették, tehát ad absurdum még azt is mondhatom, hogy ha az állam itt megszívleli az ellenzék tanácsait, akkor még jó üzletet is csinálhat, mert utána ezt lehet, hogy még nagyobb haszonnal, vagy késõbb egy normális körülmények között bekövetkezõ privatizációban nagyobb haszonnal kecsegtetve adhatná el.
Az kétségtelen, hogy az én módosító indítványom azt fogalmazza meg például, hogy a gázszolgáltatóban 25 százalék plusz egy szavazati, illetõleg 25 százalék plusz egy tulajdonosi részesedés szükséges, hasonlóképpen az áramszolgáltatók esetében. Ez amiatt van, mert a mi elképzelésünk az egész privatizációval kapcsolatban teljesen ellentétes volt a kormányéval, és ezt ebben a törvényben csak ilyen suta módon lehet jelezni. Ahogy a kormány egy sor kérdést teljesen elképesztõ és suta módon próbál szabályozni ebben a privatizációs törvényben - nyilvánvaló például, hogy az általam említett szavazatelsõbbségi részvény alapjogi konstrukciójának kidolgozása a Gt.-be tartozik és nem a privatizációs törvénybe -, mi kénytelenek vagyunk ehhez alkalmazkodni, mert nem mi terjesztjük elõ a törvényeket, hanem a kormány. Ezért a kormány által ránk kényszerített suta megoldásokban próbálunk valamit evickélni. Azt az ellenérzésünket, ami a kormány privatizációs politikáját illeti, úgy próbáltam én jelezni és megfogalmazni a Fidesz-frakció nevében, hogy azt jeleztem, hogy a gáz- és áramszolgáltatók esetében a 25 százalék plusz egy tulajdonosi részesedés megtartását látjuk mi szükségesnek.
Az indoklásban kifejtem a kapcsolódó módosító indítványnál, többek között ezt az indokolja, hogy a mi elképzelésünk szerint a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon egy része lehetne forrásoldalon, hiszen ezek az ágazatok azért hosszú távon mindenképpen hoznak nyereséget, fõleg a kormány ígéretei kapcsán, amely például a szolgáltatók esetében tõkearányos 8 százalékos nyereséget garantál kormányhatározatban, és részben ez indukálja a folyamatos energetikai áremeléseket.
Tehát nyilvánvaló, hogy ezek az ágazatok hosszú távon hoznak valami bevételt, és ennek kapcsán lehetne azon gondolkodni, hogy ha a kormány véletlenül gazdaságpolitikát akar csinálni, és bizonyos stratégiai befektetéseket finanszírozni, vagy pedig investment tevékenységet finanszírozni, annak például ez lehet a forrásoldala, és semmiképp se az, ami bizonyos állami tulajdonú társaságoknál manapság lejátszódik, nevezetesen, hogy jó osztalékot fizetõ társaságnál is az állami tulajdon képviselõje lemond az osztalékról valami - számomra egyébként nem egészen világos - indokok miatt.
(24.00)
A Paksi Atomerõmûben és az MVM-ben, a Fidesz indítványa szerint, 100 százalék állami tulajdont kell tartani, az Ovit Rt.-ben szintén. Ennek az az oka, hogy nem látjuk elérkezettnek az idõt arra, hogy ezen cégek privatizációja megkezdhetõ lenne. Nem látjuk elérkezettnek az idõt erre, és a kormánynak nem akarunk megadni semmifajta ilyen jogosítványt, mert ezeknek a cégeknek a privatizációját, ha nem is teljes körû, de részleges privatizációját csak akkor lehet megkezdeni, hogyha az állam hajlandó bizonyos stratégiai kérdésekben állást foglalni.
A kormány megmondja azt, hogy például a villamos ipart tekintve melyek azok a szabályozási kérdések, melyek azok az ellátási kérdések, felelõsségi kérdések, ahol a kormány stratégiája hosszú távon kell hogy meghatározza ennek az ágazatnak a fejlõdését. Nyilvánvaló, hogy ilyet nem tesz a kormány. Nem tudom, miért nem tesz, de amíg ezek a feltételek nem adottak, addig nem lehet - vagy óriási felelõtlenség - ezen cégek privatizációjába belekezdeni.
Hasonlóképpen, a három szeneserõmû társaság privatizációját mi a jelenlegi formában nem tartjuk indokoltnak. Éppen ezért azt kezdeményeztük, hogy a három szeneserõmûvi társaság 100 százalékban állami tulajdonban maradjon. Teljesen nyilvánvaló elõször is, hogy a három szeneserõmû, a Bakonyi, a Vértesi és a Pécsi Erõmû Rt. ebben a formában nem privatizálható például azért, mert ezzel a privatizációval még az egyébként a privatizáció iránt feltétlenül elkötelezett és elszánt kormányzat is felsült, mert nem tudta ezeket eladni. Nem feltétlenül azért, mert ezek rossz vállalatok - nem jók egyébként -, hanem azért, mert az adott körülmények között ez olyan mértékben elõkészítetlen, amilyen mértékben csak elõkészítetlen lehet.
Ugyanakkor ezen vállalatoknak a privatizációja más oldalról sem elõkészített. Én úgy gondolom, ahhoz, hogy a további erõmû- privatizációt végre lehessen hajtani, ahhoz a kormánynak el kellene döntenie például azt, hogy hosszú távon hogyan képzeli Magyarország primerenergiahordozó-felhasználását. Ahhoz meg kellene határoznia azt, hogy hogyan próbálja meg kordában tartani a primer energiahordozók felhasználásában a földgáz részesedését, ami most már minden határon túlmutat, és ráadásul árszempontból is nagyon kedvezõtlenül hat az ország energiagazdálkodására. El kellene dönteni, hogy melyik az az alaperõmû, milyen fajta energiahordozó felhasználására épülõ alaperõmû az, amit kívánatosnak tart a következõ évezredben ahhoz, hogy a magyar villamos energetikai ellátást biztosítsa.
Ennek kapcsán nyilvánvaló, hogy ennek a három erõmûnek nem elsõsorban az az értéke, talán ezt nem kell mondjam, hogy remek bányáik vannak ezeknek az erõmûveknek. Még csak azt sem lehet mondani, hogy elsõsorban az az értéke ezeknek az erõmûveknek, hogy remek technikai-mûszaki felszereltségük van, vagy az állóeszköz-állományuk jó állapotban van, mert ez mind nem igaz. Ráadásul az az állóeszköz- állomány arra a kõszénbázisra alapult, aminek a bányászatával Magyarországon inkább fel kellene hagyni, mint erõltetni, mert olyan mértékben veszteséges, és közben sokkal kedvezõbb fûtõértékû kõszenek sokkal olcsóbban beszerezhetõk a világpiacon, tehát ezeknek a fenntartása kész öngyilkosság gazdasági értelemben. Azonban ennek a három erõmûvi vállalatnak a telephelye annál értékesebb vagyonértékû jog és vagyon. Az is világos tehát, hogyha ezeket jól akarja a kormány értékesíteni, akkor el kell dönteni ezeket a stratégiai kérdéseket: milyen alaperõmû, hol, milyen módon, hogyan szabályozom azt, hogy az energiahordozók mérlege Magyarországon át a primer oldalon ne boruljon fel. Utána lehet arról beszélni, hogy akkor ezeket az erõmûvi vállalatokat értékesítjük. Nem szeretem azt a kormányzati magatartást, ami elõtte akar értékesíteni, és utána gondolkodni, ugyanis ennek a szenvedõi vagyunk, azt hiszem, hogy közösen. Ráadásul én úgy látom, hogy ebben a formában nincsen semmi feltétele annak, hogy ezeket az erõmûvállalatokat privatizálni lehetne vagy kellene, ezért ez a felhatalmazás most, jelenleg, én úgy gondolom, nem aktuális.
A Paksi Atomerõmû 100 százalékos állami tulajdonú elõírását, amit én a csatlakozó módosító indítványomban kezdeményezek, oly módon kell érteni - sajnos, kénytelen vagyok mindig értelmezni a módosító indítványokat, mert az egész kormányzati magatartás arra késztet, hogy csak jelzésértékûen tudjuk az ellenérzéseinket kifejezni -, azt jelenti, hogy az végképp elfogadhatatlan konstrukció, hogy a jelenleg az MVM tulajdonában lévõ Paksi Atomerõmûnél aranyrészvényt vezessünk be, és az akkor általunk nem egészen világos vagy áttekinthetõ módon most az MVM birtokában lenne. Ezt én nem tartom elfogadhatónak, az Ovit Rt.-nél szintén ez a jelentõs problémánk. Ezért ez elleni tiltakozásul terjesztettem elõ a 100 százalékos tulajdoni hányadot.
A Matáv Rt. esetében 25 százalék plusz 1 állami tulajdont feltétlenül szükségesnek tartunk megtartani, ezért élesen ellenezzük a szavazatelsõbbségi részvény bevezetését.
Végezetül szeretném megemlíteni azt, hogy a szocialista képviselõcsoport egy csapata - dr. Nacsa János és képviselõtársai - beterjesztett egy, a 32. pontban tárgyalt módosító indítványt, nevezetesen hogy a Hortobágyi Halgazdasági Rt. esetében a 100 százalékos állami részesedést a földmûvelésügyi miniszter gyakorolja a környezetvédelmi miniszter helyett. Ezzel egyetértek, és szeretném ezt támogatni. Az eredeti elõterjesztésben, megvallom õszintén, nem egészen értettem, mi az ördögöt keres - elnézést -, mármint hogy hogyan kerül a Hortobágyi Halgazdaság a KTM hatáskörébe. Nincs ott a helye nagyon sok szempontból, de ezzel a módosító indítvánnyal én egyetértek.
A Bauer Tamás által elõterjesztett javaslatok közül a 31. számúval szintén egyetért a Fidesz-frakció, ez az Országos Fordító- és Fordításhitelesítõ Irodában a stratégiának mondott 50 százalék plusz 1 állami részesedés fenntartását fogalmazza meg, nem egészen világos, hogy miért.
Amit feltétlenül komolytalannak tartanánk, és ezért támogatjuk az elhagyását, ez pedig a Kopint-Datorgban képviselt, stratégiainak mondott tulajdoni hányad, az 50 százalék plusz 1, amit ez a törvény módosítani akar. Ennek már az indokolása is olyan mértékben komolytalan és mókás volt, hogy az egész privatizációs törvényrõl - mármint a mellékletrõl - végül is ilyen értelemben lerántotta a leplet. A melléklet nem valamifajta stratégia mentén alakult itt ki, hanem a legkülönbözõbb lobbyharcok, a legkülönbözõbb, egyébként semmiképpen sem stratégia, hanem a szûkös érdekszempontok szerinti küzdelmeknek az eredménye ez a melléklet.
Igen rossz döntéseket volt képes a kormány megjeleníteni az elõterjesztésekben. Én örülök, hogy legalább néhány képviselõtársunk a kormánypárti oldalon is belátta, hogy ez aligha tartható így, ezért ezeket a módosító indítványokat a Fidesz-Magyar Polgári Párt a szavazásnál is támogatni fogja.
Egyúttal remélem, az azért bizonyos - ha az általunk beterjesztett módosító indítványok elfogadását nem is tartom valószínûnek, mert mondom még egyszer, az egész törvényjavaslat számos vonatkozásban képtelenség, és ez egy olyan zsákutca, amibe kényszerbõl sem szívesen megy bele az ember -, hogy az általunk elõterjesztett módosító indítványok jelzésértékûen megmutatják azt, hogy akár a szavazatelsõbbségi részvény esetében, akár pedig a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon esetében a gondolkodásunknak mi a fõ iránya. Ha nem is bízom abban, hogy különösebb megértésre talál kormánypárti képviselõtársaimnál ez a módosító indítvány, én abban bízom, hogy legalább elgondolkodtatja õket. Ha már ezt a törvényt így beterjesztettük, akkor fontolják meg azt, hogy az ellenzéknek a kritikája, a módosító indítványokban megfogalmazott kritikája, vajon nem segítené-e jobban az együttgondolkodást, hogyha valami más útra térnénk át ehelyett a törvénymódosítás helyett.
Elnök Úr! Köszönöm a szót, és hogy meghallgattak. Köszönöm képviselõtársaim figyelmét.