DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! A kora hajnali idõpontra való tekintettel igyekszem nagyon koncentrált lenni, és a Ház iránti tiszteletemet is kifejezni, kimondottan operatív és konstruktív jelleggel szeretnék néhány, általunk beadott kapcsolódó módosító javaslatot megvilágítani.
Ezek elsõsorban az állam tulajdonában maradó vállalkozói vagyon szûkítését érintik részben, mindazt, amit képviselõtársaim már elmondtak, tehát ezt már nem akarom ismételni.
(0.10)
Részben pedig ezt a bizonyos vagyonjuttatási lehetõséget a privatizációs tanácsadás céljára létrehozott cégek számára, amelyet a 4. § tartalmaz a törvényjavaslatban.
Az elsõ pont szerint majd a mellékletet fogom érinteni.
Most egészen röviden a saját egyéni véleményemet mondanám el az aranyrészvénnyel kapcsolatban. Úgy érzem, az aranyrészvénynek ez a fajta megfogalmazása, hogy a szavazatelsõbbséghez fûzõdõ részvénynek ilyen típusú definiálása, ami ebben a törvényjavaslatban is történt, ez egy vétó jellegû definiálás. És ez az eddigi privatizációs gyakorlatok szempontjait is alapul véve nem volt sikeres.
Csak utalni szeretnék arra, hogy az 1115/1995.(XI. 29.) kormányhatározat lényegében kénytelen volt ennek - pontosan az energetikai szektor privatizációja tekintetében - levonni a konzekvenciáit, amikor is az ÁPV Rt.-nek az addig megadott osztalék- és fejlesztéspolitika vonatkozásában biztosított jogát egyeztetési joggá - mondhatnánk úgy - degradálta, vagyis valamilyen formában egy olyan egyeztetési mechanizmus elõírását követelte meg, ami nehezen teljesíthetõ.
Úgy gondolom, e fontos kérdésben az államnak akkor sem lennének érvényesíthetõ jogosítványai, ha az aranyrészvényhez kapcsolódó ezen elõírásokat az alapító okiratok tartalmaznák, márpedig az eddigi privatizációs gyakorlatban sajnálatos módon nagyon sok esetben ezek alapvetõen kimaradtak. Itt csak arra utalnék, hogy többek között az Állami Számvevõszék jelentése tartalmazza ezt a Dunamenti Hõerõmû vonatkozásában, amikor is pontosan ezen jogosítványoknak nem találták nyomát a szerzõdésben való rögzítésben.
Azt hiszem, ilyen feltételek között utólag visszanyúlva, amikor a 8. § elõírja, hogy ilyenkor a közgyûlésben már háromnegyedes többséget kell majd biztosítani, nagyon kétlem, hogy ennek valamilyen formában, közgyûlési jogosítványok gyakorlása szempontjából, a többségi jogosítványt birtoklók szempontjából sikeres lenne a keresztülvihetõsége.
Rátérnék tulajdonképpen a második részre, a mellékletre. A mellékletben egy régebbi javaslatunkat vettük újra elõ, amelyet tisztelettel megfontolásra javasolunk a kormányzatnak és kormánypárti képviselõtársaimnak; ez pedig egy nemzeti energetikai társaság kereteinek a megteremtése.
Kósa képviselõtársam elmondta, hogy a Magyar Villamos Mûvek Részvénytársaság, az Országos Villamos Távvezeték Részvénytársaság és a Paksi Atomerõmû esetében 100 százalék állami tulajdonlást, tehát tartós állami tulajdon biztosítását javasolta. Én mértéktartóbb voltam; figyelembe véve azokat a törvényi feltételeket, amelyek ma ezt a privatizációs lehetõséget szabályozzák, úgy hiszem, 90 százalék az, amelyet ma felelõsséggel elõ lehet írni, amelynek megtartása nem sért önkormányzati jogosítványokat.
Ilyen értelemben azt hiszem - e három társaság esetében most nem mennék bele, hisz elmondták már, hogy mik azok a szempontok, amelyek nélkülözhetetlenné teszik megítélésem szerint e három társaság tartós állami tulajdonban való tartását - egy 90 százalékos tartós állami tulajdonlás biztosítható.
A Mol Rt. esetében a legutóbbi idõszakban kiadott - és a magyar image szempontjából, a nemzeti ügy szempontjából is pozitívnak tekintett - részvénykibocsátásokat figyelembe véve ma azt hiszem, Demeter képviselõtársamnak az 50 százalék plusz 1 többségi állami tulajdonlás biztosítására vonatkozó javaslata nem megoldható, hiszen ha jól tudom, már 40 százalék körül van pillanatnyilag az a vagyon, amelyik még az állam ellenõrzése alatt áll.
Úgy hiszem, minden igényt kielégíthetne, ha rögzítenénk a 25 százalék plusz 1-et meghaladóan egy 35 százalékos tulajdoni hányad tartós állami tulajdonban való rögzítését, és ez lehetõséget jelentene a késõbbiek során - amennyiben szükségessé válna még önkormányzatokkal szembeni vagyonátadás, avagy pedig éppenséggel a fejlesztés érdekében tõkebevonás vagy pedig tõkeemelés, amelyik a Mol Rt. érdekeit képviselné - arra a bizonyos 25 százalék plusz 1 tartós állami tulajdoni hányadra, amely a minõsített kisebbség fogalmát kielégítve a biztosíték alapvetõ zálogát képezi - erre a Mol privatizációja során lehetõség legyen.
Itt szeretném még egy nagyon fontos javaslatra felhívni a figyelmet, mégpedig arra, hogy azt javasoltam, ezen energetikai társaságok esetében az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaságból a tulajdonosi jogosítványok átkerüljenek az ipari és kereskedelmi miniszterhez.
Miért javasoltam ezt? Ha egyszer a kormányon belül az energiapolitika felelõse az ipari és kereskedelmi miniszter, és a gyakorlat azt mutatja, hogy azon tárcák esetében, ahol valamilyen formában ágazati szakmai koncepció kialakításáért a tárca felelõs vezetõje felel, ebben az esetben az irányítás is ide csatlakozhassék. Úgy hiszem, hogy ez minden további nélkül megoldható.
Még egyetlenegy - ígértem, hogy rövid leszek -, technikai jellegû módosításnak tûnt vagy tûnhetett nagyon sokak szemében az, hogy az ÁPV Rt. vagyont juttathat a privatizációs tanácsadás céljára létrehozott cégeknek, én azonban úgy hiszem, nem lenne szerencsés dolog, ha a közvéleményt a továbbiakban azzal borzolnánk, hogy a már milliárdokban mérhetõ külföldi és hazai tanácsadók részére eddig kiadott pénzösszegek mellé most azt a fajta "nagylelkû" gesztust is meghoznánk, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság most már nemcsak készpénzt, hanem vagyont is átadhat ezen cégeknek.
Azt hiszem, amennyiben jól mûködik egy ilyen intézmény, és én hiszem, hogy egy szellemi tudás ide kapacitálható, abban az esetben el kell hinni, hogy a rendszerváltozás óta eltelt hét év alatt, nyolc év alatt lassan felnõtt és kialakult egy olyan szakmai generáció akár ott is, vagy környezetében, amelyik képes ennek megfelelõen megítélni a helyzetet, tehát a tanácsadást saját berkeken belül elvégezni, hisz ha megnézzük a környezetünket, ahol holdingok irányítják ezen tevékenységet - az ÁPV Rt. tekintetében is az elkövetkezõ idõszakban a meghatározó a vagyonkezelés lesz -, abban az esetben nem hiszem, hogy rá fog szorulni arra, hogy ilyen tanácsadókra igényt támasszon.
Én ezt mindenféleképpen megfontolandónak tartom, és a hajnalra való tekintettel köszönöm a megtisztelõ figyelmüket.