DÖGEI IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Mélyen tisztelt Rádióhallgatók! - ha még egyáltalán hallgatják a rádiót, hiszen éjfél után vagyunk. Mindenképpen fontosnak tartom, tekintettel arra, hogy olyan témáról akarok egypár szót szólni, amely érinti az egész magyarságot. Hozzászólásom címe: "A tej élet, erõ és egészség". Ezt a kijelentést csak alá tudom húzni, de hiszem és vallom, hogy ez így van. Ezt mondja a tudomány, és ezt mondja a tapasztalat is.
Az étrendünkbõl nem hiányozhat a tej és a tejtermékek széles skálája, hiszen fontos táplálékról van szó. Ez tény most is, és tény lesz a jövõben is. Az, hogy e pillanatban nem áll Magyarország rendelkezésére megfelelõ mennyiségû tejtermék, nem jelenti azt, hogy nincs rá szükség. A magyar nép egyik legfontosabb táplálékáról van szó, ugyanis ezt a fontos táplálékot gyermekek, idõsek, betegek, diétások egyaránt fogyasztják.
Azt hiszem, ez a pár szó elég bizonyíték, hogy mennyire szükség van erre a nélkülözhetetlen termékre. A tejtermékkel foglalkozó üzemek több mint 70-féle készítményt tudnak belõle elõállítani. A hiba azonban ott van, hogy a fogyasztók részben nem ismerik a termékek széles skáláját, másrészt a fogyasztói árak magasak, szinte megközelíthetetlenek egyes embertömegek részérõl.
A közelmúltban részt vettem egy tejterméktanácsi ülésen a Mezõgazdasági Múzeum tanácstermében. Ott elhangzottak olyan kijelentések és olyan számadatok, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Amikor a statisztikák 40-50 év távlatában a szarvasmarha- állományt 4-5 millióra becsülik, ma ez a szám egymillió körül mozog. Ez kétségbeejtõ! Aki kétségbe vonja ezeket az állításokat, az az országot járva meggyõzõdhet saját szemével arról, hogy községek, falusi porták, tanyák nem rendelkeznek szarvasmarhával, azaz tejelõ tehénnel. Üres istállók, összedõlt épületek jelzik, hogy 10-20 évvel ezelõtt ezekben még élõ állatok voltak, de mostanra kiürültek, funkciójukat elvesztették és az enyészet vette hatalmába. Ez elfogadhatatlan, ugyanis a falusi és a vidéki életnek egyik legfontosabb termékérõl van szó. A szarvasmarhatartás részére biztosított a szálas takarmány, az abraktakarmány, elõállítása pedig megoldható. Ehhez a termõföld tulajdonjogát a magyar parasztok kezében kell hagyni.
Miniszter úr szólt a termék fontosságáról, és említette a tej felvásárlási árát is. Közölte, hogy a tej felvásárlási ára 1997. szeptember 1-jétõl 47 forint körül lesz. Sajnos, a hozzászólásokból azonnal kitûnt, hogy ez az összeg kevés, ugyanis az ülésen jelen lévõk erre az összegre figyelmeztették a miniszter urat, hogy már most 50 forint körül mozog a tej elõállítása literenként. Úgy tûnik, hogy jelenleg a tejtermelõ üzem azért dolgozik, hogy kemény munkával 1997. szeptember 1-je után is literenként 2-2,50 forintot veszítsen. Ez elfogadhatatlan! Hozzáteszem azt is, hogy a kistermelõk szinte kivétel nélkül csak panasszal tudnak élni, mert az általuk elõállított tejet literenként jelenleg 31,50 forintért veszik át literenként. Ha hozzáteszem azt is, hogy a kifizetés ilyen rendkívül alacsony ár mellett két, illetve három hónapot késik, amit szintén nem lehet elfogadni...
Összegezve: errõl a témakörrõl beszélni kevés, sokkal határozottabb intézkedéseket kell tenni, és ezeknek egész sorát azonnal bevezetni.
A támogatási rendszerbe be van építve ugyan tenyészüszõnként a 30 ezer forint támogatási összeg, de a mai takarmány- és energiaárak mellett ez is kevés. Ezen támogatási rendszernek még határozottabbnak kell lennie, hogy legyen még kézzelfoghatóbb ez a fontos témakör - ugyanis a kötõfék szárát kell a tehéntartó kezébe adni. Mire gondolok itt? Azon fejlett államokkal kell felvenni a kapcsolatot, amelyek rögtön és folyamatosan ki tudják ezeket az igényeket elégíteni. Ez a módszer már több évtizede bevált a tejtermelõk körében. Olyan külföldi szarvasmarhatelepekkel kell felvenni a kapcsolatot - megemlítem Dániát, Hollandiát, Németországot, Svájcot, Ausztriát -, ahonnan saját tapasztalatomból kiindulva egy felfrissült állományt is nyerhetnénk, egy olyan ellõhasú üszõállományt, amelyet azonnal birtokba tudnának venni a termelõk, és egypár hónap múlva már jelentkezne a szaporulat és a tejtermelés, és még az alapanyag is megmarad.
Ez a módszer volna a jelenlegi állapot megoldásának egyik legfontosabb kulcskérdése. Miért mondom el mindezeket? Azért, mert a probléma halaszthatatlan, nem tûr halasztást.
A közgyûlésen felvetõdött az iskolatej fontossága és kérdése, hiszen az iskolás gyerekeknek a tejfogyasztásba is be kell kapcsolódni, hiszen a gyermekeknek a tej fogyasztása nélkülözhetetlen. Olyan kalóriaértéke van, és olyan ásványi anyagok jutnak a fiatal szervezetbe, amelyek pár hónap múlva megmutatják jelenlétüket.
(0.30)
Felmerült az a kérdés is a tanácskozáson: lesz-e annyi tehéntartó gazda, aki ezt az óriási mennyiségû tejet az óvodáknak, iskoláknak, egyetemeknek, fõiskoláknak tudja biztosítani. Azaz lesz-e elegendõ tej ehhez a csodálatos elképzeléshez? Mert ezt meg kell szervezni. Ezen a tanácskozáson valamennyi résztvevõ az iskolatej-akcióval egyetértett. Hozzászólásaikban nemcsak a termelõk, hanem a kereskedõ, a reklámszakember, a forgalmazó is, tehát mindenki helyeselte - a minisztériummal egyetértve - ezen akció fontosságát.
Az a földmûvelõ ember, állattartó vállalkozó, akinek nincsen legalább egy lova, az egy szegény paraszt, ha nincs egy fejõstehene, még szegényebb. Hiszen a napi fenntartási költségeit egy kistermelõ, egy földmûvelõ ember mindig a tejhaszonból és a baromfitartásból tudta fedezni. Tehát ennek a folyamatnak a beindítása létkérdés.
Nagy tisztelettel kérem az illetékes minisztériumokat, nemcsak a Földmûvelésügyi Minisztériumot, hanem a Pénzügyminisztériumot, az agrárkamarákat és az egész kormányt, hogy ezt a rendkívül kényes témát halogatás nélkül vegye fontolóra, és a megoldást nagy tisztelettel kérem megkeresni. Hisz amit itt elmondtam, hogy a tej élet, erõ és egészség, bizonyított tény. Mindenképpen az iskolatej-akciót szeretném javasolni és újra bevezettetni, mert a Coca-Cola és a különbözõ üdítõk, amelyek idegen anyagot tartalmaznak, ártalmasak a fiatal szervezetre, és korántsincs olyan tápláló értéke, mint a tejnek és a tejtermékeknek. Ebbõl indul ki az egész elképzelése valamennyi, tejterméket elõállító földmûvelõ népnek, a parasztságnak. Egy pohár tej: tiszta fej - mondja a reklám, és ez így is igaz.
Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Rádióhallgatók! E fontos témát elmondva köszönöm türelmüket, és várom az illetékesek hathatós intézkedését. Köszönöm, hogy meghallgattak. (A képviselõi padsorokban már csak egyedül jelen lévõ Vancsik Zoltán, valamint Boros László jegyzõ tapsol.)