DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Lassan lepereg századunk órája, és sajnos vele együtt lassan fogyatkoznak azok a kiváló emberek is, akik századunk nagy erkölcsi harcait vívták.
Néhány napja hunyt el Andorka Rudolf szociológus, a Budapesti Közgazdaság- tudományi Egyetem rektora. Andorka Rudolfnak és családjának története századunk magyar történelmének cseppbe sûrített példázata.
Édesapja csapattisztként szolgált az elsõ világháborúban, majd karrierje a vezérkarba vezetett, utána a madridi nagyköveti posztra. 1941-ben, amikor Teleki Pál Jugoszlávia német lerohanása miatt öngyilkos lett, lemondott nagyköveti rangjáról, erkölcsi szolidaritást vállalva Teleki tettével, hiszen õ sem nézhette szótlanul a szószegést, a szélsõségek felé sodródást. Századunk "megjutalmazta" mindezért: elõbb Mauthausenbe hurcolta a Gestapo, majd a kommunista diktatúra börtönében sínylõdött.
Fia e mellett a rendkívüli ember mellett olyan életszemléletet, tudást, a szó nemes értelmében vett polgári értékeket szívhatott magába, ami mind a negyvenes, mind az ötvenes években súlyos hátrányára vált: kitelepítés, '56 után börtön, a szellemi munkától való elzártság tükrözte a diktatúra félelmét ettõl az intellektustól. Csak a hetvenes-nyolcvanas években adatott meg neki, hogy zaklatás nélkül alkothasson, ez alatt az idõ alatt viszont rendkívülit produkált. A Központi Statisztikai Hivatal munkatársából rövid idõ alatt a Közgazdaság-tudományi Egyetem szociológiai tanszékének egyetemi tanára lett. 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagja, 1991-tõl az egyetem rektora és az Országos Tudományos Kutatási Alap, az OTKA elnöke.
Hosszan lehetne sorolni tudományos tisztségeit és bizottsági tagságait, ami mellett maradt még ideje az oktatás, az ismeretterjesztés, a polgári erkölcsi lét kifejezésére is a legkülönbözõbb posztokon. 1991-tõl az evangélikus egyház zsinatának világi elnöke. 1995-tõl a Páneurópai Unió magyar egyesületének alelnöke volt. A politikába közvetlenül nem avatkozott be.
Éppen ezért a Magyar Demokrata Néppárt Andorka Rudolf szellemiségéhez méltatlannak tartja azt a szalagcímet, amit az egyik országos napilap adott utolsó, immár halála után megjelent interjújának. Amikor Andorka keresztény hitének, szakmai kompetenciájának és mély humanista életszemléletének alapján kemény kritikát mondott társadalmi, szociál- és családpolitikai intézkedésekrõl, mi sem állt tõle távolabb, mint a napi politika minõsítgetõ, címkézõ gyakorlata. Sõt, amikor véleményét a közvélemény elé tárta, mintha tiszta szellemiségébõl fakadó fogódzót kínált volna politikának és politikusoknak egyaránt, hogy a valódi nemzeti, társadalmi problémák megoldása végett ki tudjanak mászni abból a dágványból, amelybe az utóbbi években belemanõverezték magukat.
Ezért úgy vélem, méltó és igazságos, ha - pártállástól függetlenül - néhány másodpercnyi idõre önmagunkban mindnyájan fejet hajtunk annak az embernek az emléke elõtt, akit minden bizonnyal századunk magyar közéletének kiemelkedõ személyiségeként fog számon tartani a történelem.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
(15.20)