DR. DORNBACH ALAJOS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Andorka Rudolfot szerencsém volt személyesen ismerni. Jó néhányan vagyunk, akik ismertük õt az utóbbi negyven évben. Megismertük õt az ötvenes évek történelmi viharaiban. Fantasztikus teljesítményekre volt képes. Egyedülálló bátorságot tanúsított az ötvenes évek végén, amikor egy fiatal értelmiségi körnek a fókuszává vált, mert válni azokban a kritikus években, meghurcoltatás és börtön után is. Személyisége kisugárzó volt. Bámulatra méltó volt a kötelességtudata.
Amikor fizikai munkára kényszerült, akkor is megtalálta a módját, hogy hasznosat és eredményeset produkáljon szellemiekben is, hol mint mûfordító, hol elõször szinte segédkutatói, demográfiai kutatói tevékenységgel, de mindig is a társadalom alapvetõ gondjai érdekelték. Elõször maradandót alkotott demográfiai kutatóként, majd a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején a Központi Statisztikai Hivatal munkatársaként figyelemre méltó közgazdaságtani publikációkat produkált, amelyek a közgazdászhallgatók számára a mai napig is fogódzót jelentenek. De a legjelentõsebbet a szociológia, azon belül is a szociálpolitikai kérdések feszegetése terén alkotta.
Valamennyiünk számára az õ kötelességtudata, az õ problémafelvetései, ha csak szociálpolitikai téren is, de meggondolásra és továbbgondolásra méltóak. Minden, ebben a teremben ülõ szociálpolitikus számára megkerülhetetlenek az õ problémafelvetései. Örömmel hallottam Szabó Iván méltatását, annak minden elemével teljes mértékben egyetértek. (Taps.)