DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Az elmúlt hetek híradásaiban nagyon sokszor hallottunk arról, hogy az ország különbözõ pontjain folyik a gyomnövények, jelentõsen pedig a parlagfû irtása. Ez a jelenség évek óta tervezett jelenség, soha nem tudott átütõ erõt elérni.
Mirõl is van szó? A parlagfû az a gyomnövény, amely a legtöbb felsõ légúti allergiás megbetegedést okozza, és nagyon sokaknak az a véleménye, hogy ha egy fillért befektetünk a parlagfû irtásába, akkor legalább egy forint haszon jelentkezik a gyógyszerkiadás oldalán. Sajnos, ez a megállapítás nem teljesen igaz. Ez akkor válik majd igazzá, ha egy meghatározott mértéket elér a parlagfû kiirtása, ugyanis egy-egy lakókörnyezetben történt kiirtás nem mentesíti a virágportól az ott élõ és allergiában szenvedõ, sajnos, nagyon nagy számú polgártársunkat.
Örvendetes volt az, hogy a kormányzat segítségére sietett anyagilag is azoknak a csoportoknak, pályázó testületeknek, egyesületeknek, amelyek vállalkoztak egy-egy környezetben a parlagfû irtására.
Fölmerült persze az a gondolat, hogy az egész akciót valamiképpen össze kellene rendezni, kellene egy miniszteri biztos, vagy akár egy kormánybiztos, aki felelõs ezért. Ezt a gondolatot az illetékesek elvetették, mondván, hogy a fölülrõl jött nagy akciók nem érik el a céljukat, erre az elmúlt 40 évben rengeteg példa volt. Ez igaz. Ugyanakkor az az államszervezési elv, amely azt mondja, hogy alulról kell építkezni, és a felsõbbségnek csak akkor kell beavatkozni, ha alulról nem megy a dolog, ez nagyon fontos elv, a kereszténydemokrácia egyik alapelve.
Ebben az esetben azt hiszem, hogy alulról is kell kezdeményezni, és ez megtörtént, ezt támogatni kell, ez is megtörtént; de van néhány feladat, például az, hogy az akció lehetõleg az egész országra kiterjedjen, amit jobban kellene elõsegíteni. Pár évvel ezelõtt, amikor én kezdeményeztem még azt, hogy ilyen akciók legyenek, akkor egy olyan környezetvédelmi megfontolás volt, hogy: jaj, a genetikai állományban micsoda változások történnek! Ez nagyon fontos, a genetikai állomány megvédése az egész élõvilágban, de legalább olyan fontos a beteg embertársaink megvédése egy elszaporodott gyomtól.
Kedves Képviselõtársaim! Ez a mai hozzászólásom nem a szokásos konfrontatív hozzászólás. Nem azon próbálok keresgetni, hogy milyen hibát követett el ezen a téren a kormány, mert azt hiszem, hogy itt most nem errõl van szó. Ugyanakkor házszabályszerû a problémának az idehozása, mert sajnos - és lehetne itt kicsit olcsón élcelõdni -, a rendkívüli az, hogy egy ilyenfajta hozzászólást meg lehet tenni.
Nem ez a lényeg - és talán nem is annyira rendkívüli -, hanem inkább arról van szó, hogy bátorítani kell most, még a virágba borulás elõtt; ma reggel is, ahogy idejöttem, az út szélén rengeteg parlagfüvet láttam, amit érdemes lenne még a hátralévõ néhány napon kiirtani.
Ugyanakkor engedjenek meg egy-egy gondolatot még, kicsit oldalvágásként: gyomnövényjelenséggel sok mindenütt lehet találkozni. Például ott, amikor egy parlament azon gondolkodik, hogy leváltsa a köztársasági elnököt, a köztársasági elnök pedig azon, hogy föloszlassa a parlamentet - hogy egy szomszéd országra utaljak. Ez egy gyomos gondolat, amely rossz helyre vezet; legalább annyira, mint amikor egy Egészségbiztosítási Önkormányzat megvádoltatik a Népjóléti Minisztérium által, hogy törvénytelen lépéseket tesz, és erre nem úgy válaszol, hogy rendbe teszi a törvénytelen lépéseket, hanem úgy, hogy a népjóléti miniszter is törvényt sértett. Azt gondolom, hogy az írisz nem gyomnövény, de ha kukoricaföld közepén van, akkor kigyomlálják. Ha nem nyeri meg a szépségversenyt, akkor lehet, hogy a rózsa, lehet, hogy a szegfû sokkal szebb növény a bírálóbizottság számára, és ezért föllépni, támadásokat indítani, azt hiszem, nem lehet. Minden növénynek megvan a maga helye.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)
(8.40)