GAÁL GYULA (SZDSZ): Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Elsõ, rövid megjegyzésem az, hogy nem igazán értem, mi történik az Országgyûlésben, ugyanis az MDF már a tegnapi napon napirend elõtti hozzászólást tett. Azóta nem volt napirend, nem volt a Háznak ülése, most a második napirend elõtti hozzászólásuk hangzik el napirend elõtt. Nem igazán értem a Házszabály érvényesülését. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Ez így van!)
Második megjegyzésem:
A képviselõ úr sikerpropagandáról beszél. Szeretném világossá tenni, hogy érzékcsalódás áldozata. Éveken keresztül ez az ellenzék azokat a gazdaságpolitikai törekvéseket és mindenféle politikai törekvést, amit ez a kormánykoalíció folytatott, igen durva hangon minõsített; nem szakmailag, hanem erkölcsi kategóriákkal minõsítette. És amikor látszik, hogy ennek a gazdaságpolitikának valóban eredményei vannak, és ezekre a minõsítgetésekre a kormánykoalíció megpróbál higgadt hangon, de a tényekre rámutatva válaszolni, akkor az ellenzék azonnal arról beszél, hogy sikerpropagandát folytat a kormány. Azt gondolom, hogy itt, azonos mércével mérve, egyenlõ távolságtartásból megítélve nem sikerpropagandáról van szó.
Egy dolog fér még bele a megjegyeznivalóimba, hogy minek az árát fizette meg a lakosság az elmúlt két évben. Mindenki úgy interpretálja, hogy a stabilizáció árát fizették meg a reálbércsökkenésekkel, a munkanélküliséggel és a nyugdíjak reálértékének a csökkenésével.
Nem errõl van szó, tisztelt hölgyeim és uraim! Aminek az árát meg kellett fizetni, az az elõzõ idõszak pénzügyi egyensúlyvesztése; annak az árát kell megfizetni, hogy elõtte nem figyeltek oda éveken keresztül arra, hogy annyit lehet elkölteni, amennyire lehetõsége van az országnak. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) Ennek kell megfizetni az árát, nem a stabilizációnak! A stabilizációnak az eredményeit fogja ez az ország éveken keresztül élvezni.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokból.)