VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Ha valaki 100-150 év múlva meg fogja írni a Budapest Bank történetét, akkor az a benyomása is támadhat, hogy e bank története egy elátkozott történet, maga az intézmény egy elátkozott intézmény, ahol általában a közpénzek rovására mindig valami kedvezõtlen fordulat történik. Az újabb és újabb epizódok között ugyanis az teremt folytonosságot, hogy valamilyen módon mindig az derül ki, hogy azok az események, amelyek a banknál történtek, és amelyekhez az államnak vagy a kormánynak köze van, a közpénzek rovására teremtettek valamilyen hátrányt, veszteséget.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt itt, e Ház falai között is már több alkalommal felhívta a figyelmet azokra a szerzõdésekre, eseményekre, körülményekre, amelyek a Budapest Bank körül lejátszódtak. Ezek közül csak néhányat szeretnék felemlíteni. Emlékezetes volt az ÁFI-székház esete, ahol tisztázatlan volt a mostani PM helyettes államtitkár szerepe. Szeretnék emlékeztetni a 12 milliárdos tõkejuttatás esetére, amelyet egy parlamenti vizsgálóbizottság vizsgált ki, és amelynek a jelentését végül a kormánypártok teljes mértékben kilúgozták. De nyugodtan folytathatom a sort azzal a döntéssel is, ami a kormány ülésén született, amely magának a Budapest Banknak az értékesítését tette lehetõvé. Errõl a kormányülésrõl sincsenek tiszta információink. Ahány kormánytag megszólalt ebben a kérdésben, annyiféle véleményt mondott. Azt már tudjuk jól, hogy a miniszterelnök úr akkor nem volt jelen a kormányülésen, helyette az a pénzügyminiszter vezette le a kormányülést, aki korábban ennek a banknak az elnök-vezérigazgatója volt. Nem világos számunkra, hogy a kormány milyen döntést hozott, hogy valóban csak egy angol nyelvû változat alapján döntött a kormány - és így tovább, és így tovább.
A döntés után nem sokkal több ellenzéki képviselõ is felvetette, hogy vajon a kormány ebben a döntésben, amikor a Budapest Bankot értékesítette, milyen kormányzati garanciákat vállalt. Errõl a kormány hosszú ideig hallgatott, titkosnak minõsítette, késõbb ezek persze kiderültek, a sajtóban megjelentek. Kiderült, hogy bizony jelentõs visszavásárlási garanciák kerültek beépítésre ebben a szerzõdésben.
Most ennek a fejezetnek egy újabb epizódjával találkozhatunk, ugyanis elkészült az az állami számvevõszéki jelentés, amely a bank értékesítését megvizsgálta.
Mit olvashattunk ebben a jelentésben? Az Állami Számvevõszék jelentése megállapítja, hogy a Budapest Bank értékesítésekor a kormányzat által meghatározott célok nem teljesültek, ez az értékesítés az állam érdekeit nem szolgálta. Az ügyletbõl konszolidációs befektetés megtérülése, illetve haszon nem várható, sõt az államra további - végösszegüket tekintve - bizonytalan fizetési kötelezettségek hárulnak. Az Állami Számvevõszék jelentése azt is megállapította, hogy jelen pillanatban az állam kárára mutatkozó egyenleg 16,3 milliárd forint.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ez az összeg gyakorlatilag megegyezik azzal az összeggel, amelyre itt - e Ház falai között - tavaly több ellenzéki képviselõ is felhívta a figyelmet. Annak a Polgári Banknak a visszavásárlása ugyanis, amely gyakorlatilag egy évig mindenféle felügyelet nélkül mûködött, ennek a hiánynak egy tetemes növekedését idézte elõ. Ebben az ügyben a mai napig kormányzati vizsgálat sajnos nem történt.
Az Állami Számvevõszék jelentése azt is megállapítja, hogy személyi felelõsség is terhel a kormányzati apparátusban mûködõ tisztségviselõket: Bokros Lajos volt minisztert, Draskovics Tibor államtitkárt és Hegedûs Éva volt helyettes államtitkárt.
Mi történik ez után, tisztelt Ház? Az a Draskovics Tibor titkosítja e jelentés megállapításait, aki ezen ügyletben igen erõsen érintve volt.
Tisztelt Ház! Mi ezt egy rendkívül rossz gyakorlatnak tartjuk. Sem a kormány, sem az Országgyûlés, sem a magyar társadalom érdekeit nem az szolgálja, ha egy ilyen jelentés titkosításra kerül. Mindenképpen szeretnénk elkerülni annak a lehetõségét, hogy kormánypárti politikusok és tisztségviselõk kibújjanak a felelõsség alól. Ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében szeretnénk, ha a kormány nem a titkosítás mellett döntene, hanem e jelentés mielõbbi nyilvánosságra hozatala mellett. Megéltük már azt, hogy különbözõ jelentések nyolcvan évre, harminc évre titkosításra kerültek. Nem szeretnénk, ha a Budapest Bank elátkozott története egy rossz kormányzati döntés miatt (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) tovább húzódna.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
(9.30)