CSÉPE BÉLA (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Budapest Bank privatizációjának ügye már a mai napon is többször terítéken volt. A kormányzati oldal visszatérõ válasza eddig az volt, hogy az Állami Számvevõszék vizsgálatának a lezárásáig errõl ne beszéljünk, hiszen majd a vizsgálati anyagban meglátjuk a helyzetet.
Nos, ebben a kérdésemben arra szeretnék rámutatni, hogy a megkötött és általunk is megismert privatizációs szerzõdésben olyan elemek vannak, amelyek biztos károkozók, tehát ezen az alapon mégis lehet beszélni tényleges károkozásról. Ilyen például, hogy szerepel a szerzõdésben, hogy minden számszaki kikötést dollárban kell számolni, s az értékeket a mindenkori forint/dollár árfolyamváltozáshoz kell igazítani.
Véleményem szerint ez egy biztos károkozó, nem lett volna szabad privatizációs szerzõdésben ilyet kikötni. Ez is nyilván érinti a visszavásárlási keretösszegeket, amelyek '97-ben 6,2 milliárd, '98-ban 7,1 milliárd forintot tettek ki. Ezek olyan összegek, amelyekre mindig azt szokták mondani, hogy nem biztos, hogy be kell fizetni - én ebben is egy óriási kockázati tényezõt látok.
Szerepel a privatizációs szerzõdésben egy olyan kitétel is, hogy az eladó köteles helyreállítani azokat a káreseményeket, amelyek nem szerepelnek a megállapodásban, de a privatizációs szerzõdés megkötése elõtti idõben keletkeztek. Tulajdonképpen ebbe a kategóriába sorolható a Polgári Bank Részvénytársaságnak az ügye. Ismeretes, hogy a privatizáció idõszakában - és már jóval elõtte is - a Polgári Bank nagyon komoly deficiteket halmozott fel, ez '96. végére már 1,6 milliárd volt.
A kérdésem az, hogy mindezek ismeretében mégis mi valószínûsíthetõ ebben a társadalmat annyira érdeklõ ügyben. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)